Sokáig rágódtam azon, megírjam-e a történetem, végül úgy döntöttem, igen. A címe legyen Pokol 18 éve. 18 éves voltam, amikor Magyarországra érkeztem, itt ismerkedtem meg a barátommal, aki később a férjem lett sajnos. Akkor vétettem a legnagyobb hibát, amikor megbíztam benne egy átmulatott hétvége után. Beadtam a derekam, és hiába védekeztünk, teherbe estem. Az abortuszról hallani sem akartam.
Eléggé vallásosak voltak a szüleink, így nem engedték meg, hogy házasságon kívül szüljek. Ekkor kezdődött a pokol az életemben. Szeretni szerettem, de tudtam, hogy nem ő lesz az igazi nagy Ő. Nem vele képzeltem el az életemet. Amikor megszületett a kislányunk, onnantól kezdve szó szerint csak egy háztartási cseléd voltam. Nem szólhattam bele semmibe, nem dönthettem, ott kellett hagynom a munkahelyem, mert az én dolgom a mosás-főzés-takarítás-gyereknevelés. Minden nap pontban délben az ebédnek az asztalon kellett lennie. Ha volt kedvem összebújni a férjemmel, ha nem, akkor is kellett.
Mindig azt mondta, hogy vagy azt teszem amit ő mond, vagy nem, de akkor mehetek ahová szeretnék, a gyereket viszont nem vihetem. Ezért hát tűrtem. Három évvel később megint teherbe estem, így még inkább nem mertem ellenkezni.
A bántalmazó házasságáról Ildikó nevű olvasónk írt nekünk, aki kérte, hogy a nevét ne jelentessük meg. A bántalmazás az anyagi kiszolgáltatottsággal kezdődött, és egészen addig tartott, amíg a gyerekek lelki egészsége is veszélybe került. Olvasónk rendkívül erős és kitartó, hogy egyedül, három gyerekkel tovább állt, minden segítség nélkül. Bárki, aki hasonló helyzetben él, tudnia kell, hogy nincs egyedül, Magyarországon sok-sok fantasztikus ember van, akik ilyen-olyan egyesületeken, alapítványokon keresztül érdemben segíteni tudnak.
„Féltem, mivel nem voltam magyar állampolgár, bármikor elveszíthetem a gyerekeimet – akkor a pénz nem számított a férjemnél, bármit megtett volna hogy elvegye tőlem. Újabb három év múlva megszületett a harmadik gyerekünk, de akkor már tudtam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez az ember tönkre tegyen teljesen. Amint tudtam, visszamentem dolgozni, egy kicsit kikapcsolódni. Akkor azt hittem, hogy valamelyest észhez tért a férjem, de csak álca volt. Egy napon elém állt és közölte, hogy egy másik nőbe szerelmes. Azt gondoltam, jaj, de jó, végre megszabadulok tőle, de sajnos nem így lett, válásról hallani se akart. Közölte, hogy ezentúl szeretőt tart. A három gyerekkel hazautaztam anyukámhoz azzal a szándékkal, hogy vissza se jövünk. Sajnos csak 2 hétig bírtam, mert a gyerekek teljesen megzavarodtak.
Ezért meghoztam életem második legrosszabb döntését, és visszaköltöztünk. Még 4 évig ment így a házasságunk, de akkorra annyira elmérgesedett a helyzet, hogy minden este négyen feküdtünk le sírva, a gyerekek kérték, hogy költözzünk el. Lelkileg tönkre tett minket lelkileg, nem bírtuk már tovább. Mindent hátrahagyva csak a ruháinkat hoztuk el, elköltöztünk egy olyan házba, ahol még áram sem volt. Mindent a nulláról kezdtem, kezdtünk, nem mondom, hogy könnyű volt, még most sem az. Most is minden hónapban azért küzdök, hogy ki tudjam fizetni az albérletet és el tudjam tartani magunkat.
Viszont megérte. Mindannyian megnyugodtunk valamelyest, nem panaszkodom, én választottam ezt az életet, mert nem tetszett a «jó élet», ahol mindenünk megvolt, és nem voltak anyagi gondjaink. Még mielőtt bárki megkérdezné, miért nem kértem segítséget, megírom: azért mert szégyelltem magam. És nem is volt kitől. Nincs senkim, csak a három gyerekem, akikre számíthatok.”
Mit lehet tenni, ha valaki bántalmazó házasságban él?
A párkapcsolati erőszak legjellegzetesebb formái a szóbeli, lelki, fizikai, szexuális és a gazdasági erőszak. Olvasónk a lelki és a gazdasági erőszak két fajtáját írta meg nekünk, ezek mellett természetes és normális érzés, ha a nő egyáltalán nem kívánja a szexet, ha nincs benne semmilyen szexuális vágy. A gazdasági erőszak lényege, hogy az egyik fél anyagilag függésben tartja a másikat, lebeszéli a munkáról, vagy hagyja, hogy dolgozzon, de kisajátítja a nő fizetését, megkérdőjelezi a kiadásokat, fillérre elszámoltatja a nőt. Egy-egy Facebook-csoportban szinte minden nap olvasni ilyen életutakat, a kétségbeesett, állandó félelemben élő nők nem tudják, kihez is fordulhatnának segítségért, szó szerint beletörődnek, félnek beszélni, szégyellik, elhiszik, hogy ők a hibásak, hogy az ő viselkedésük okozza a gondokat, sok nő úgy érzi, megérdemli az ilyen-olyan büntetést. Ebből is látható, hogy a trauma elképesztően mély, és nem lehet csak úgy továbblépni – könnyű azt mondani. A család, a barátok támogatása elképesztően fontos lenne, de azok, akik mindennap erőszakban élnek és a gyerekeikre is gondolniuk kell, nekik sem mernek beszélni arról, mi zajlik otthon a négy fal között.
Az egoista, elnyomó férjek a fizikai erőszak nélkül is lehetnek bántalmazóak: szóban aláznak, elnyomnak. Ne tanuljon a nő, buta ahhoz, sose lehet elég jó, amit csinál, jellemző a fenyegetés: ha elválna, vagy beszélne bárkivel a történtekről, akkor elvágja a torkát, elássa a kertben, megvonja az anyagiakat. Továbbá ahogy tudják, bevonják a gyerekeket is a bántalmazásba, és sakkban tartják, kihasználják, manipulálják őket, anyjuk ellen fordítják. Ha el is tudnak menni, és elhagyják a férfit, akkor zsarolást, zaklatást kell átélniük még sokáig, talán addig, amíg ténylegesen bíróság elé nem kerül az ügy. Van azonban lehetőség arra, hogy védett körülmények között éljen a nő és a gyerekei, az úgynevezett védett házakban, shelterekben, amiknek helyszíne titkos, ahova nem érhet el a bántalmazó fél. Ezekre a helyekre akár egy órán belül is eljuthatnak, azonnal is segítséget kaphatnak.
A megfelelő támogatást és hatékony segítséget elsődlegesen az erre képzett szakemberek tudnak nyújtani. Egy segélykérő telefonhíváson sok múlhat. A csodára várás helyett és az önhibáztatás helyett az alábbi elérhetőségeken érdemi segítséget kaphat bárki:
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
