Erózió az erekben
Ha a vérnyomás tartósan meghaladja a normál értékeket, az hamarosan érrendszeri károsodásokat okoz, amelyek érinthetik az érhálózat egészét. – írja a Házipatika.com. A fokozott nyomás növeli az érben a vér áramlásakor kialakuló nyíró feszültséget, amely károsítja és aktiválja az érfal belső, sejtes rétegét, az endoteliumot, elősegítve ezzel az érfal károsodását, beszűkülését és rugalmasságának elvesztését, az érelmeszesedés folyamatát. A magas vérnyomás hatására a kis verőerek fala megvastagszik, merevebbé válik, a sérült, egyenetlen érfalban könnyebben tapadnak meg a vérlemezkék, illetve a zsíros lerakódások, ami plakkok, vérrögök kialakulásához vezet – ez által romlik a szövetek vérellátása. A károsodás érintheti a legkülönbözőbb szerveket, így az agyszövet artériáit, illetve a szívet tápláló, ún. koszorúereket is, amely az adott terület vérellátásának csökkenésével, oxigénhiány kialakulásával jár.
A szemfenék segíti a diagnózist
A szem ideghártyájának, a retinának finom érhálózata az elsők között károsodik. Szemészeti vizsgálaton, szemfenék tükrözésekor jól nyomon követhető a folyamat, így a hipertónia okozta érrendszeri változások diagnosztikájában a szemfenéki kép vizsgálatának alapvető jelentősége van.
Az enyhe fokú eltérést a kisebb artériák kaliberingadozása, a szűk artériák, a kanyargós vénák, élénkebb reflexcsíkok (“rézdrót-artériák”) jelzik. A nagy nyomású, megvastagodott falú artéria benyomja a kereszteződő vénát (Gunn-tünet), vagy ívben kitéríti (Salus-tünet). A vénák teltekké, pangásosakká, kanyargósakká válnak. A beszűkült artériák csak ezüst csíknak látszanak (“ezüstdrót-artériák”), az artériák mentén vérzések keletkeznek, lángnyelv vagy tócsa alakban. Előrehaladott állapotban degenerációs foltok is láthatók, a károsodás fokozódásakor pedig a papilla és az egész retina ödémássá is válik. Mindez egyrészt látásromláshoz, elhanyagolt, kezeletlen esetben akár vaksághoz is vezethet, másrészt jelzi a szervezet más részében, például az agyszövetben, a szív környéki erekben, illetve a vesében lejátszódó érkárosodások feltételezhető mértékét – ezek a szervek ugyanis a legérzékenyebbek a magas vérnyomás érfalroncsoló hatására.
Veszélyes változások
Az állandóan emelkedett nyomás hatására az érfal különböző rétegeiben lévő sejtek formája és működése megváltozik. Nő az érfal áteresztőképessége, fokozódik a keringő fehérvérsejtek aktiválódása és kitapadása az érfalra. A folyamatot nagymértékben elősegíti a kóros zsírfrakciók felhalmozódása. A felszabaduló különböző növekedési faktorok fokozzák a sejtek szaporodását, illetve sejt közötti állomány felhalmozódását az érfalban. Hasonló hatású a növekedést gátló faktorok koncentrációjának csökkenése is. Mindezek eredményeképpen a magas vérnyomás felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát: a vastagodó, egyenetlen érfalon zsíros, később kötőszövetes-zsíros felrakódások, ún. plakkok alakulnak ki.
A felrakódások bedomborodnak az ér üregébe, szűkítik azt, később további szövődmények jelentkeznek, így a meszesedés, kifekélyesedés, amelyek vérrög képződésére hajlamosítanak. Az erek egy részének ürege beszűkül, máshol, leginkább az agyi erekben, sok, kicsiny tágulat (aneurizma) alakul ki.
