„Kilencven nagyon intenzív percet láthattunk a pályán, és ha 0–0-ra végződik a meccs, akkor is csak dicsérni tudnám a csapatot” – foglalta össze az NB I első tavaszi fordulójának rangadóját (Ferencváros-Budapest Honvéd 1-0) a Ferencváros edzője, Szerhij Rebrov. Igaza volt: csapata nagy elánnal, sokat futva, komoly állóképességet villantva játszott a Honvéd ellen – igaz, futballból nem sokat mutatott.
Hogy az edzőt ez nem zavarta, kiválóan rávilágít az épülő új Fradi stílusjegyeire: masszív csapatjáték, kompakt szerkezet, metsző élű kontrák. A látvány csupán üres lózung, önmagért való hivalkodás. Csak az eredmény számít.
Rebrov ennek megfelelően ősszel látványosan rövidre zárta a Doll-korszakot jellemző meddő labdajáratás, a passzív tili-toli időszakát. A Lobanovszkij-féle szovjet iskolán felnőtt edző a kollektivizmusban hisz, és abban, hogy
Ez a fajta gondolkodás – amely mögé a vezetőség lényegében kérdés nélkül állt be az ukrán kinevezésével – egyértelműen az európai porondot célozza meg. Nulla sallang, erős csapatjáték, egyénieskedés kizárva.
Itthon viszont más a helyzet: a Ferencváros téli beruházásainak köszönhetően immáron vitathatatlanul első erő, a legértékesebb kerettel, a legbővebb rotációval. Illene dominálnia a meccseket, és rutinból a földbe pofoznia a szembejövő ellenfeleket.
A valóság ugyanakkor egyelőre nagyon más, és ezt kiválóan megmutatta a Honvéd elleni rangadó.
Kezdőcsapatok
Rebrov szándékait a hátulról történő építkezésre kiválóan megmutatta, hogy a Fradi nyolc téli szerzeménye közül mindössze kettő, a védő Dvali és a védekező középpályás Haratyin került be a kezdőcsapatba. Kimaradt az ősszel a BATE színeiben három EL-gólt szerző fehérorosz csatár, Szignyevics, felépült viszont Lovrencsics Gergő, aki elfoglalta helyét a védelem jobboldalán és a csapatkapitányi karszalagot is megkapta ezúttal.
A Vidi elleni rangadót fegyelmi okból kihagyó Böde ismét a kispadon kezdett, így újra az a Lanzafame lett a kezdő csatár, aki eredendően inkább visszavontabb pozícióban érzi jól magát. Rebrov Gorriaránnal biztosította be végleg a középpályás fölényt, és úgy tűnt, a meló lényegi részét két szélsőjére, Ivan Petrjakra és Varga Rolandra bízza.
A túloldalon Supka Attila alól két alapembert, Hidi Patrikot (Irtisz Pavlodar) és Baráth Botondot (Sporting Kansas) is eladott a vezetőség, ennek megfelelően kellett ráncfelvarrnia a Honvéd kezdőcsapatát. A felállás maradt 3-5-2, de jó néhány átalakítással: a Nagy Gergő betegsége miatt a középpálya közepére vezényelt Heffler Tibor helyét a friss igazolás Mezgrani vette át a jobboldalon, Holender visszalépett a balfutó szerepébe, hátul pedig összeállt a tétmeccsen eddig egyszer sem használt Batik-Lovrics-Kálnoki-Kis trió. Bekerült a kezdőbe a kevés híján 19 éves Szendrei Norbert is, elöl pedig a Danilo-N’Gog páros feladata lett volna a gólszerzés.
Meccskép
Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a kezdeményezést a Fradi ragadta magához a meccs elején, az már inkább, hogy Rebrov csapata mennyire nem tudott mit kezdeni a Honvéd agresszív letámadásával.
Öt játékossal is magasan védekezik a Honvéd, a cél: Sigér elszigetelése, és a Fradi labdakihozatalainak vonalak mellé terelése.
Supka a védekezés mellett a támadást sem variálta túl, játékosai nemes egyszerűséggel átrugdosták a labdát a ferencvárosiak emberorientált letámadásán, így minimalizálva a saját térfelükön elvesztett labdák számát.
Labda ellen 4-2-3-1-et játszik a Fradi, hatan is előrefelé védekeznek. Kálnoki-Kis, a Honvéd labdás játékosa nyomás alatt, a passzopciók előtte lezárva, így célszerűen átrúgja a mezőny felett a labdát Danilo irányába.
A látszólag vaktában előre ívelt labdákról aztán kiderült, többnyire célba értek, viszonylag tisztességes százalékkal tartotta meg a Danilo-N’Gog kettős, de ha mégsem, Gazdag és Holender még akkor is meg tudta támadni az úgynevezett második, lecsorgó labdákat a középpályán. A Honvéd az így megszerzett szabad labdákkal sokáig viszonylag magasan, a Ferencváros térfelén tudta elkezdeni támadásépítéseit, hogy aztán kevés húzásból érjen fel Dibusz kapuja elé.
Felívelt labda után visszatámad a Honvéd: Gazdag és Szendrei is presszingel, Danilo és N’Gog pedig már kész a megszerzett labda megjátszására
Mivel a vendégek hermetikusan lezárták a pálya közepét, a Ferencváros támadásai a vonalak mellé szorultak. Rebrov csapata először tizenöt perc után, egy baloldali Heister-beadás után veszélyeztetett, és alapvetően azzal küzdött, hogy szétszakadtak a csapatrészei: a hat, alapvetően védekező játékost senki nem kötötte össze a támadással megbízott Gorriaran, Lanzafame, Petrjak, Varga-kvartettel.
A Fradi hátsó hatosa nagyon mélyen, előttük rengeteg a szabad terület, de sehol egy játékos, aki segítene összekötni a csapatrészeket. A támadásépítés így lelassult, a Honvéd kényelmesen rendeződhetett vissza.
A középpálya és a támadósor között húzódó „senki földje” miatt a Fradi képtelen volt gyorsan támadásba lendülni, egy pillanatig sem tudta azt a szovjet-típusú parád-riposzt focit játszani, ami Rebrov sajátja lenne. A Honvéd támadói könnyedén szigetelték el a Haratyin-Sigér kettőst, a megszerzett labdákból pedig kifejezett ziccerei is akadtak a vendégeknek.
A Fradi esélyét a Supka Attila által alkalmazott 3-5-2-es formáció egyetlen gyenge pontja, a szárnyvédők mögött megnyíló területek adták. A hazaiak Mezgrani oldalán Gorriarannal és Heisterrel, a másik vonal mellett pedig Vargával és a felfutó Lovrencsiccsel támadták az úgynevezett félterületeket, a terv pedig az volt, hogy a folyamatosan visszalépő Lanzafame segítségével a teljesen kötetlen szerepben játszó Petrjaknak izolálnak területeket. Ritkán jött be, de itt egy példa a mögöttes elgondolás helyességére:
A Honvéd védelme elváltja magát a vonal mellett, Mezgrani és Batik és lemaradva követi Gorriarant, Lovrics elindul blokkolni, középen pedig 2 az 1 ellen marad Petrjak és Varga, valamint Kálnoki-Kis. Centiken múlt a ziccer.
Erőből húzta be a Fradi
A második félidő két szempontból hozott változást. Egyrészt Rebrov egyértelműen nagyobb tempóra parancsolta csapatát, másrészt elkezdődött Gorriaran bevonása is a játékba. Az uruguayi középpályás visszavontabb szerepet kapott, és ő lett a kapocs a Fradi szétszakadó csapatrészei között.
Ezzel párhuzamosan az idő előrehaladtával – és a Ferencváros által diktált nagyobb tempó következtében – folyamatosan fáradt a Honvéd, egyre több lett a hazai helyzet. A kivételes formában védő Gróf kapus ugyan sokáig a víz felett tartotta a kispestieket, de két dolog is egyre látványosabban ütközött ki a vendégek csapatjátékában:
- a szárnyvédők mögötti lyukakat sokáig hatékonyan tömködő Gazdag-Szendrei kettős elfáradt (utóbbit bő egy óra után le is cserélte Supka), egyre többször maradtak le, veszítettek párharcot, és engedték, hogy a széleken a védelem mögé kerüljön a Fradi – nem mellesleg ezzel sokkal nagyobb nyomás helyeződött Batikra és Kálnoki-Kisre is a védelem két szélén, amit mindkét bekk nehezen viselt a meccs hajrájában;
- a Honvéd védekezése fokozatosan csúszott egyre mélyebbre, amit viszont nem követett elég fegyelmezetten a középpálya, így egyre nagyobb és nagyobb területek nyíltak meg a két csapatrész között.
A Fradi a 67. percben, a Szignyevics becserélésével váltott igazán támadó üzemmódba, majd tíz percre rá Böde beküldésével (Lanzafame és Varga volt a két „áldozat”) Rebrov 4-4-2-es felállásra rendezte át csapatát. Eddigre a Honvéd végképp elkészült erejével, nagyon látványosan érződött a hazaiak fizikai fölénye: egyre több lett a pályán a párharc (különösen Szignyevics nyerte meg ezeket feltűnően nagy százalékban), ráadásul a Fradi tudatosan elkezdte belövöldözni a labdákat a vendégek tizenhatosán belülre.
Böde gólja is végül egy ilyen bal oldali beívelés után született; Kálnoki-Kis még kifejelte Böde elől a labdát, Holender továbbcsúsztatta azt, de épp Haratyin elé, akinek a kapura lövését parádésan levette a „madocsai Messi”, majd megszerezte a győztes gólt, elküldve gyufáért a kapust és a fejes után szétbomló hármas védővonal elkésve kimozduló tagjait is.
„Van valami sorsszerű ebben” – reagált Hajdú B. István Böde Dániel találatára.A decemberben fegyelmi gondok miatt a csapatból kitett Fradi-csatár az NB I első tavaszi fordulójában csereként állt be a Honvéd ellen, hat perccel később győztes gólt szerzett. A gólöröm (és a társak, például Lanzafame reakciója) mindent elárul.
Közzétette: M4Sport – 2019. február 2., szombat
Konklúzió
A Ferencváros kínnal-keservvel ugyan, de megőrizte hazai veretlenségét, miközben a liga egyik legszívósabban védekező csapatát fektette kétvállra. Bár nem volt könnyű szülés, a meccs több dologra is rávilágított azok közül, amelyekkel Szerhij Rebrovnak hosszú távon is dolga lesz a csapatnál.
1) Böde jelenleg nélkülözhetetlen.
Betömörülő ellenfelekkel szemben a Ferencváros jobbára szinte eszköztelen. A csapatnak nincsen kimódolt pozíciós játéka, a keretben sehol egy igazán kreatív irányító vagy egy kis területen is hasznos cselgép. Böde rutinja a brusztolásban, a párharcokban rendre jelentkező fizikai erőfölénye rendkívül sokat érhet a meccsek hajrájában, ha esetleg a Fradi nem előnnyel érkezik az utolsó 10-15 percre. Mivel a csapatnak kiváló szélsői vannak, azzal nem lesz gond, hogy elég labdát juttassanak a tizenhatoson belülre, a többi pedig már Böde dolga. Kezdeni ezzel együtt aligha érdemes Bödét, mert sem a passzjátékból nem tudja kivenni a szerepét visszalépésekkel (a’la Lanzafame, aki ezen a meccsen is rengeteget mozgott visszafelé), sem a taktikai fegyelmezettsége nincs meg a letámadáshoz, amit viszont Rebrov előszeretettel alkalmaz.
2) Ez a keret már Európára épül.
A vezetőség nem csinál titkot abból, hogy igazán Európában akar végre villantani a csapattal. Ezért hozták el Rebrovot, és ezért igazoltak jellemzően olyan játékosokat, akiknek az európai porondon, kvázi második szándékból játszva tudja majd hasznát venni a klub. Első blikkre úgy tűnik, ilyen Haratyin és Dvali is, de nem kizárt, hogy a pénteken megszerzett Isael technikai repertoárja például itthon is elég lesz az ilyen küzdelmes, brusztolós meccsek eldöntésére.
Az mindenesetre biztos, hogy a tavasz nagy feladata a Ferencvárosnál az egyensúly megtalálása: egyrészt be kell ugyanis építsék a nyári nemzetközi meccsekre szerződtetett játékosokat, másrészt viszont ott a tény, hogy az NB I-ben teljesen más stílusú játékkal lehetnek sikeresek, mint az európai porondon.
A MOL Vidi botlása (0-3 a Puskás ellen) okán újra nyolcpontosra hízó fór utóbbiban mindenesetre sok segítséget jelenthet.
