Az Újpest az egyik legmenőbb spanyol klub, a Sevilla FC ellen játszik Európa Liga-selejtező odavágót csütörtökön. Miközben a spanyol csapatról, a játékosairól, a múltról keresgéltünk információt, mit látunk, 2014, 2015, 2016 EL-győztes csapata Wikipédia-oldalán a La Liga klub jelentősebb játékosainak felsorolása közt ott figyel egy bizonyos Miklós Molnár:
Bizony, ez nem elírás, a Sevilla FC-nek akadt egy magyar származású, dán játékosa, aki három évig szerepelt a csapatban. De ki Miklos Molnar és hogy került Spanyolországba?
Miklos Jon Molnar
Sajnálatos módon Molnár Miklós János – merthogy ez volna a magyar neve – nem szeret kimondottan interjút adni és azt sem kedveli igazán, ha származásáról kérdezik. Nem arról van szó, hogy szégyellné, inkább csak nincs mit mondania a témával kapcsolatban. A dán csatár édesapja volt magyar, azonban Miklós már Koppenhágában született és egyetlen szót sem beszél anyanyelvén, mivel egész gyerekkorában Dániában élt.
A főváros egyik kis klubjában, a Boldklubben 1980-ban kezdett focizni és akkor fedezték fel a skandinávok, de az igazi áttörést az jelentette, amikor a másodosztályú Hvidovre Idrætsforening játékosa lett. Az ekkor csupán 17 esztendős csatár egész szépen termelte a gólokat, ráadásul a dán U19-es válogatottban is hét meccsen négy gólt lőtt. Ennek hatására
Végül a belgák lettek a befutók, később aztán számos másik egyesületben is megfordult. Szerepelt a Saint-Etienne, a Frankfurt és a Sevilla csapatában is, vagyis elmondható, hogy a világ legerősebb bajnokságai közül csak az olasz és az angol ligát nem próbálhatta ki. Összesen 12 klubban fordult meg, ezalatt 310 mérkőzésen 142 gólt lőtt, ami 0,45 gól / meccses átlag – nem semmi.
A dán válogatottban is megfordult, az U21-es válogatottal remekelt az 1992-es korosztályos Európa-bajnokságon, amely során Peter Møllerrel remek párt alkotva, elődöntőig meneteltek a skandinávok. Érdekesség, hogy ebben az évben a felnőtt válogatott meg is nyerte a maga Eb-jét, miután Jugoszláviát az ENSZ-embargóra való tekintettel az UEFA kizárta. A jugók helyére a selejtezőcsoport második Dánia ugrott be és a strandokról összeszedett válogatottal hatalmas meglepetést okozva tornagyőztesek lettek.
A magyar származású támadó itt ugyan nem csatlakozott a felnőttekhez, ám az 1998-as világbajnokságon részt vett, sőt még a 2000-es Eb-n is kapott egy meccset, de a tornát követően lemondta a válogatottságot, sőt év végén be is fejezte a pályafutását.
Sevillai feljutás
Molnárnak nem sikerült jól a légióskodás, 1990 és 1994 között futballozott külföldön, de a góllövés nem ment, egyes csapatok pedig kimondottan nem az ő stílusához passzoló taktikával játszottak, így 1994-ben hazatért a Lyngbybe. Sokáig úgy tűnt, hogy elkallódik a nem túl erős dán ligában, ahonnan egy frankfurti kitérőt tett, míg végül formába lendült az 1996/97-es idényben és 33 meccsen lőtt 26 góljával újfent gólkirály lett ’89 után. Az új szövetségi kapitány, Bo Johansson is meghívta a válogatottba, pedig már öt éve megfeledkeztek Molnárról.
A jobbhátvéd nagy segítségnek bizonyult a beilleszkedésben, első idényében 27 bajnokin 10 gólig jutott. A frissen kiesett csapatnak ez sem volt elég ahhoz, hgoy egyből ismét a La Ligába jusson, ám egy évvel később, 1999-ben sikerült ez is, többek között a dán labdarúgók játékának hála.
A “dán dinamit”
Molnár beceneve rendkívül találó volt, ugyanakkor össze is zavarhatja az embert. A dán válogatott beceneve ugyanis a “dán dinamit”, a ’80-as években a Morten Olsen vezette csapat ugyanis olyan remek futballal rukkolt elő – élén az aranylabdás Allan Simonsennel – hogy a szurkolók azt énekelték: “we are the reds, we are the whites, we are the danish dynamites”. Azóta is ez a válogatott beceneve.
A magyar felmenővel rendelkező támadó futballját óriási túlzás lenne egy Aranylabdát nyerő labdarúgóéhoz hasonlítani, de tény, hogy igazán lendületes tudott lenni. Ugyanakkor rendkívül forrófejű játékos is volt, a piros lapok nem kerülték el. Egy igen emlékezetes mérkőzésen az 1998-as világbajnokságon az 58. percben csereként állt be, de nyolc perc után már ki is állította a játékvezető.
Az eset 1:43-tól látható:
A Kansas Cityben megtanulták, hogy nem könnyű a dánnal. Molnár először egy korábbi csapattársát és barátját, Chris Hendersont látogatta meg Colorádóban, de nagyon megtetszett neki az MLS miliője, így amikor az akkor még Wizards néven futó kansasi csapat hívta 2000-ben, azonnal igent mondott. Csakhogy a klub edzőjével, Bob Ganslerrel nem jöttek ki jól. Egy április bajnokin lecserélte őt az edző, mire a támadó beviharzott az öltözőbe, közben mindent rúgott, dobott, lökött, csak úgy repkedtek a vizes palackok.
Sokkal többre vagyok képes, ha azt érzem, az edző száz százalékig mögöttem áll. Ha hülyeségeket mondasz nekem, nem tudok maximumot nyújtani. Remélem erre az edző is rájön
– idézi az esetről az Inside Soccer a dán csatárt.
Pedig az edző nagy rajongója volt játékosának. Többször is elmondta, hogy olyan centerre vágyott, aki árkon-bokron keresztülvág, egész pontosan “nem fél meghúzni a ravaszt”, ha arról van szó. Márpedig Molnár ilyen. Éppen Henderson foglalta össze remekül az erőszakos csatár játékát:
Ha megkapja a labdát és elindul vele, meg sem áll a kapuig. Ugyanakkor remek lövőtechnikája van, nem telirüszttel lő, hanem féloldalasan és úgy vágja a labdát a hálóba.
És be is vágta rendszerint, a Kansas City Wizardsban 17 meccsen 12-szer volt eredményes.
A dán dinamit legnagyobb durranása a végére maradt
Molnár utolsó idényét töltötte Kansasben karrierje során, de gondoskodott róla, hogy emlékezetes maradjon. Csapata ugyanis bejutott a helyi kupasorozat, az MLS Cup döntőjébe. A Chicago Fire elleni győztes találat pedig a dán dinamit nevéhez fűződik. A fináléban jobbról kapott passzt egyből ugyan nem sikerült hálóba juttatni, ám a kipattanót valahogy bekotorta Molnár, ezzel teljes örömmámorba kergetve a szurkolókat.
Az eseményt az MLS a mai napig az egyik legemlékezetesebb kupapillanatként tartják számon – pedig maga a gól, nem túl látványos:
Nem sokkal ezután azonban visszavonult a focitól Molnár. Triatlonnal és főleg maratonfutással foglalkozott egészen 2011-ig, amikor visszatért oda, ahonnan annak idején elindult: a B1908 sportigazgatója lett. Noha nem a pályán kellett volna bizonyítania, egyetlen mérkőzés erejéig mégis beküldték első évében, de ezután már valóban végleg szögre akasztotta cipőjét a Sevilla egyetlen ikonikus magyar labdarúgója, aki valójában dán volt.
