Foci
Budapest, 2017. október 28.
Az újpesti Branko Pauljevic (b) és a fehérvári Ezekiel Henry a labdarúgó OTP Bank Liga 14. fordulójában játszott Újpest FC - Videoton FC mérkőzésen a Szusza Ferenc Stadionban 2017. október 28-án.
MTI Fotó: Czagány Balázs

Költeni már megtanult a magyar foci, eladni még nem

Aranyossy Áron
Aranyossy Áron

újságíró. 2018. 02. 03. 20:00

Korábban a témában:

Az elmúlt években egyértelmű tendencia lett, hogy a magyar csapatok inkább veszik a labdarúgókat, mint eladják. Jellemzően ingyen igazolható, átlagfutballisták érkeznek az NB I-be, akik aztán vagy a magyar bajnokság vérkeringésében maradnak, vagy hazatérnek. Az elmúlt három évben azonban valami megváltozott, mert immár komoly összegekért érkezett egy-két légiós, változó sikerrel, értékesítés terén azonban továbbra sem látszik a tudatos játékos politika, a karrier építés. Hol akad el a folyamat?

A számok nyelvén

Az átigazolásokra költött összeg egyértelműen emelkedett. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kimutatása szerint a magyar klubok döbbenetes módon, 2017-ben 7,1 millió dollárt költöttek. Ezzel a magyar liga a 35. legnagyobb összeget fizette ki a világon. Ez önmagában is óriási szám, ha azonban hozzávesszük, hogy 2016-ban mindössze 1,4 millió dollárra rúgott ugyanez az összeg, jól látszik a különbség.

Elemzésünket nehezíti, hogy a magyar klubok rendszerint nem hozzák nyilvánosságra az átigazolások részleteit, így főleg a külföldi klubok beszámolói, vagy a transfermarkt.de portál lehet a segítségünkre. Ezek alapján a 2017/18-as NB I-es bajnokságba igazolók közül Liridon Latifi volt a legdrágább játékos, érte 1 millió eurót fizetett a Puskás Akadémia. Őt követi holtversenyben Ezekiel Henty (Videoton) és Stefan Szpirovszki (Ferencváros) 500-500 ezer euróval.

Az elmúlt öt bajnokság ledrágább igazolásai

2017/18:
1. Liridon Latifi (Puskás Akadémia) – 1 millió euró
2. Ezekiel Henty (Videoton) – 500 ezer ezuró
2. Stefan Szpirovszki (Ferencváros) – 500 ezer euró

2016/17
1. Mirko Maric (Videoton) – 650 ezer euró
2. Fiola Attila (Videoton) – 650 ezer euró
3. Bódi Ádám (Videoton) – 550 ezer euró

2015/16
1. Mbaye Diagne (Újpest) – 1,15 millió euró
2. Asmir Suljic (Videoton) – 500 ezer euró
3. Radó András (Ferencváros) – 400 ezer euró

2014/2015
1. Predrag Bosnjak (Ferencváros) – 100 ezer euró
1. Kovács Gábor (Diósgyőr) – 100 ezer euró
1. Bognár István (Diósgyőr) – 100 ezer euró

2013/2014
1. Tischler Patrik (Puskás Akadémia) – 200 ezer euró
2. Asmir Suljic (Újpest) – 150 ezer euró
3. Ugrai Roland (Ferencváros) – 100 ezer euró
3. Dusan Brkovic (Debrecen) – 100 ezer euró
3. Darwin Andrade (Újpest) – 100 ezer euró

Az adatok a transfermarkt számait tartalmazzák

A fenti táblázatból elég jól kirajzolódik, hogy 2015 környékén drasztikusan megemelkedtek a játékosok árai. Emellett említsük meg azt is, hogy a 2017-es rekorder Latifi (hét tétmeccsen egy gól és egy gólpassz) és a tavalyi legdrágább Mirko Maric (négy meccsen semmi) sem váltotta meg a világot.

Azért akadnak jó eladások

Hazugság lenne mindemellett azt állítani, hogy nem sikerül egy-egy labdarúgó játékjogát komoly összegért értékesíteni. Ehhez kell rendszerint az is, hogy a rendkívüli mutatók mellett 24 év alatti legyen az adott játékos. Ekkor ugyanis még befektetésként tekintenek rá a külföldi klubok, vagyis a továbbadás reményében igazolnak az NB I-ből.

Az elmúlt évben Sallai Roland (Puskás Akadémia) és Enisz Bardi (Újpest) is milliós nagyságrendű összeget ért, de még ők sem tudták elérni azt a 2015/16-os évadot, amikor Somália (Ferencváros), Balogh Norbert (Debrecen) és Darwin Andrade (Újpest) is 2 millió euró fölött kelt el – igaz utóbbi a Duchatelet-birodalmon belül.

Az elmúlt öt bajnokság ledrágább eladott játékosai

2017/18:
1. Sallai Roland (Puskás Akadémia) – 2 millió euró
2. Enisz Bardi (Újpest) – 1,5 millió euró
3. Holman Dávid (Debrecen) – 700 ezer euró

2016/17
1. Nagy Ádám (Ferencváros) – 1,9 millió euró
2. Cristian Ramírez (Ferencváros) – 1,5 millió euró
3. Nagy Dominik (Ferencváros) – 1 millió euró
3. Lang Ádám (Videoton) – 1 millió euró

2015/16
1. Somália (Ferencváros) – 2,4 millió euró
2. Balogh Norbert (Debrecen) – 2,2 millió euró
3. Darwin Andrade (Újpest) – 2 millió euró

2014/2015
1. Muhamed Besic (Ferencváros) – 4,8 millió euró
2. Kalmár Zsolt (Győr) – 1 millió euró
3. Kádár Tamás (Diósgyőr) – 450 ezer euró

2013/2014
1. Varga József (Debrecen) – 350 ezer euró
2. Kaká (Videoton) – 300 ezer euró
3. Tischler Patrik (MTK) – 200 ezer euró

Az adatok a transfermarkt számait tartalmazzák

A fenti listában szereplő játékosok egyike sem volt 24 évnél idősebb az üzletkötéskor. A legnagyobb hasznot a Fradi termelte, Somália 2,1 millió eurót, a saját nevelésű Nagy Ádám 1,9 millió eurót „termelt” a klubkasszába, nem beszélve Muhamed Besic elképesztő áráról.

Mi akkor a baj?

A válasz ott hever az orrunk előtt. Először is visszatérve a FIFA kimutatására, az átigazolások szépen eloszlanak az élvonalbeli klubok között. A fő probléma azonban az, hogy játékoseladásokból nem termelik ki azt az összeget a csapatok, amit aztán új labdarúgókra költenek.

A nemzetközi szövetség beszámolója szerint elenyésző, hogy bármelyik magyar csapat legalább 300 ezer dollár, vagyis 230 ezer eurót kapjon egy játékosáért. Az elmúlt naptári évben összesen kilenc ilyen transzfer született. A Transfermarkt adatai szerint 235 játékos távozott az NB I-ből 2017-ben.

Ennek tudatában kiábrándító rápillantani az első táblázatra. Továbbá azt a következtetést is levonhatjuk, hogy bár van esély egy komoly eladásra, általánosságban minden olyan labdarúgó szerződtetése, aki 230 ezer eurónál többe kerül, rizikós pénzügyi befektetés. Akadnak kivételek, az Újpest például 1,15 millió euróért igazolta Mbaye Diagne-t, aki később 1,9 millióért távozott Kínába, de mint a FIFA is rámutat, ez egy különlegesen ritka eset.

Emellett érdemes odafigyelni a hazai bajnokság edzőinek nyilatkozataira is. Bódog Tamás, a Diósgyőr vezetőedzője például január 15-én mesélt egy interjúban arról, hogy képtelenség magyar játékost igazolni az NB I- be.

Magyarországon a magyar játékosok ára olyan perverz módon az egekbe ment, hogy az brutális. Nevetségesen hangzik, de egyszerűbb egy külföldi labdarúgót igazolni, mint egy tehetséges fiatal magyar futballistát szerződtetni. Arról is nagyon nehéz őket meggyőzni, hogy egy olyan csapatba kerülhet, ahol a fejlődése töretlen lesz, sőt még egy bizonyos stílust is meg tud tanulni.

– mondta a DVTK edzője.

A tendencia pedig érezhető, nem hiába hozott létre az MLSZ olyan szabályokat, amelyek pénzdíjakban részesítik a klubokat, ha adott mennyiségű magyar és fiatal játszik egy csapatban.

Van ahol működik

Képzeljük ezek után magunkat egy külföldi klub helyébe. Kiszúr egy magyar játékost, akiről kiderül, hogy a magyar labdarúgás megítélését hűen tükröző piaci ár sokszorosát kéri érte a tulajdonos. Ilyenkor természetes, ha a kérők körbenéznek más piacon is. Horvátországban a kiugró átigazolási díjak 10 millió euró körül mozognak, a Transfermarkt adatai szerint átlagosan cirka 400 ezer eurót költenek el a klubok, míg 40 millió fölötti a befolyó pénz összege. A magyar piacon ugyanezek az értékek a 200 ezret és a 350 ezret érik el. A horvát liga vevői között találunk orosz, portugál és angol élvonalbeli klubokat is.

Szerbiában körülbelül 100 és 300 ezer euró között költöttek a csapatok 2017-ben és a milliós nagyságrendű igazolások zöme az olasz, portugál, orosz, spanyol élvonalba kerül. Nem ritka azonban az sem, hogy 500-600 ezer euróval is „beérik”, persze ők nem Európa elitjébe kerülnek.

A többi szomszédnál még ennél is olcsóbbak a játékosok, a szlovákok például nagyjából 300 ezret költenek és kapnak átlagosan, a szlovénektől már 200-300 ezer eurótól is nyitva áll az ajtó. Olybá’ tűnik, csak Magyarországon nem ismerik a mondást: aki sokat markol, keveset fog.

Sok esetben többet keresnek azok a klubok, akik elengednek 3-4 kulcsembert fél-fél millióért, mint azok, akik csak egy játékosból húznak hasznot.

Bódognak úgy tűnik igaza van, bár érdemes hozzátenni, hogy fényévekre van jelenleg az NB I piaca a horvát, szerb, ukrán, de még a román klubok gazdálkodásától is. Azok a csapatok, amelyek már 1-2 milliót rászánnak egy játékosra, a környező országokból rendszerint taktikailag és technikailag is képzettebb labdarúgót kapnak ekkora összegért.

Nem fekete-fehér a történet

Szemellenzős állítás lenne ezek után kijelenteni, hogy márpedig túl sokat kérnek a magyarok. Muhamed Besic, Nagy Ádám és Enisz Bardi is minőséget képvisel, értük meg kellett követelni a díjat. Fontos látni azt is, hogy a szerbeknél, horvátoknál sincs kolbászból a kerítés, sok esetben 600-700 ezer euróért ugyan, de a török ligában, Dél-Amerikában, alacsonyabban jegyzett bajnokságokban kötnek ki játékosok, rendszerint okkal. A milliós átigazolási díj körülbelül az értékhatára egy olyan játékosnak, aki Európában megállja helyét.

A fenti számok azt bizonyítják, hogy tudomásul kell venni, mekkora büdzsével dolgozik a játékos kérője. Sok olyan bajnokság van, amely előrelépést jelenthet egy labdarúgónak, de „csak” 500 ezer eurót tudnak utalni, ilyenkor mérlegelni kell. A magyar piacon ez is komoly összeg, a nemzetközi kapcsolatok pedig nagyon jól jöhetnek: a Ferencvárosnál a német szálon keresztül érkezett Joseph Paintsil, az Újpestnél Szerbiából ismerték Enisz Bardit.

Természetesen a mai, jobbára adóforinton működtetett magyar futballban is muszáj lenne pénzügyi befektetésként kezelni a labdarúgót, így akár a kisebb profitot is érdemes lenne megbecsülni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.