Ha bárkit is meglepett volna Julen Lopetegui kinevezése a spanyol fociválogatottnál, azt el kell keserítsem: ebben a döntésben maximum az időpont a váratlan.
Spanyolország az elmúlt szűk évtizedben válogatott és klubszinten is uralta a világot. 2014-ben, Brazíliába is úgy érkeztek Vicente Del Bosquéék, hogy előtte egy vb-t és két Eb-t nyertek (2008-ban még Luis Aaragonés volt a kapitány), mindenki őket tartotta a legnagyobb esélyesnek. Aztán bekezdtek egy Hollandia elleni 1-5-tel, utána Chile 2-0-ra gyepálta el őket. Amikor Ausztráliát 3-0-ra verték, már minden mindegy volt, eldőlt, szégyenszemre kiesnek a csoportkörben.
Persze azt be lehetett tudni egyszeri kisiklásnak, de azért intő jel volt, hogy kifáradni látszott a történet. Xavi, Xabi Alonso és David Villa, három alapember is inkább visszavonult a válogatottól.
Tökéletes időpont lett volna új alapokra helyezni a csapatot, Del Bosque be is dobta, hogy lemond, a spanyol szövetség azonban rábízta a következő két évet is. Persze egy sok nagy csatát megélt edző esetében mindez egy megérdemelt bizalom. Csakhogy már akkor is kéznél volt a megoldás:
A korábbi egyszeres spanyol válogatott kapus már 2003 óta edzősködik, 2010-től kezdve pedig ő vezette az U19-es, majd az U20-as és az U21-es spanyol nemzeti csapatot, pont azokkal a generációkkal foglalkozott, akikre a spanyol focinak a legnagyobb szüksége volt. Az U19-cel és az U21-gyel Európa-bajnok volt, utóbbival 2013-ban, fantasztikus játékkal. A nagyok vébéblamája előtt egy évvel.
Olyan játékosok alkották akkor a keretet, mint David De Gea, Thiago Alcantara, Isco, Alvaro Morata, Koke, Marc Bartra vagy épp Iker Muniain, hogy csak pár példát említsek.
Tökéletes alap volt ez ahhoz, hogy egy pocsék torna után visszatérjen oda a spanyol válogatott, ahová a jelene predesztinálja: egy világesemény minimum legjobb négy csapata közé.
De nem, a szövetségben nem bíztak az addig felnőtt tapasztalat nélkül bíró Lopeteguiban, aki azóta a Portónál már lenyomott másfél szezont. Pontosabban inkább kitartottak Del Bosque mellett, ami bár utólagos okoskodásnak tűnik, de rossz döntés volt.
A 65 éves szakember nem tudott megújulni, a régi beidegződésekhez ragaszkodott, a franciaországi Eb-n Vörös veszedelem helyett csak egy veszedelmesen tanácstalan csapatot láttunk: a csehek ellen nyögvenyelősen jött a győzelem, a törökök ellenit adjuk meg, ott elsöprő volt az első félidő, a horvátok ellen azonban már össze is roppantak.
Félreértés ne essék, Vicente Del Bosque fantasztikus edző, gyakorlatilag, amit elérhetett, azt elérte. Sőt, még annál is többet, eredményei magukért beszélnek. Ő maga tulajdonképpen fel is ajánlotta a megújulás lehetőségét, a spanyol szövetségnél azonban nem voltak kellően tökösek ahhoz, hogy ezt meglépjék. Ezzel pontosan két évet és egy Európa-bajnokságot dobtak ki az ablakon.
Nem lesz itt semmilyen forradalom. Csak fejlődés
– mondta mindezt a csütörtökön kinevezett, 49 éves Julen Lopetegui.
Az, hogy vele világbajnokságot, netán Európa-bajnokságot nyernek majd a spanyolok, az elég bátor kijelentés lenne: a labda gömbölyű, a fociban bármi megtörténhet, láttunk már karón varjút. És még ide lehetne citálni kismillió sportos közhelyet.
De hogy a lehető legjobb kezekbe került a spanyol válogatott, az biztos. És még az is belefér, hogy két év késéssel.
Nyitókép: Julen Lopetegui a 2013-ban megnyert U21-es Eb-cím után, Fotó: Getty Images/Alex Grimm
