A zsigerből savazó hozzászólók kedvéért előre leszögezem, ha egy az egyben összevetjük a címben lévő két egyletet, nem kérdéses, badarság az állítás, mert minden szempontból azonnal a német csapat felé dől a mérleg nyelve. Mégis, az összehasonlítás egyetlen szempontból nem túlzás: a játékfilozófia és az ebből adódó következmények terén tetten érhető a hasonlóság.
Roger Schmidt, a Leverkusen edzője két éven keresztül – 2014 áprilisáig – azt a Red Bull Salzburgot trenírozta, amely irányításával elképesztő átalakuláson ment keresztül. Schmidt magasra tolta az osztrák bajnok védekezését, már az ellenfél térfelén megpróbálta megszerezni a labdát. Nála alapvetés: az egész csapat együtt védekezik, együtt támad.
Munkája gyümölcseként a 2013/14-es Európa-liga csoportkörben hat meccsből hatot megnyertek, majd az egyenes kieséses szakaszban kettős KO-val (3-0, 3-1) küldték haza a sokkal esélyesebbnek vélt Ajaxot. Látványosan, szépen, eredményesen futballozott az osztrák bajnok, így a Sami Hyypiát éppen menesztő Leverkusen azonnal lecsapott rá. A “gyógyszergyáriak” azóta magukévá tették a Schmidt-stílust.
Azt láthattuk kedd este, hogy a Nou Campban sem betojva, a 16-osra dupla védővonalat húzva próbálkoztak, hanem kapujuktól jó 40 méterre tolták fel a védekezést. (Épp, ahogy a Barcelona szokta.)
Támadóik már a labdakihozatal közben zárták a védők lehetséges passzvonalait, a középpályásaik megzavarták a labda átvétele pillanatában a “fazonszabász” Iniestát, vagy Sergio Busquetset, ami láthatóan nem ízlett a Barcelonának.
A Leverkusen játékosainál a 65. perc tájékán jelentkeztek a fáradás jelei. A támadók nem minden esetben indították meg időben a védekezést, a középpályásoknak egyre kevesebbszer sikerült az ellenfél térfelén labdát szerezniük, ha igen, úgy egyre rövidebb ideig birtokolták azt. Akaratlanul egyre hátrébb csúszott a csapat védekezése és a védők is egyre többször vágták céltalanul előre a lasztit. Német részről egyre több lett a szabálytalanság, Barcelona részről a helyzet.
A katalánon régebb óta – egyesek gyerekkortól – és magasabb szinten játsszák már ezt a fajta játékot. Labdarúgói egyenkénti összevetésben képzettebbek, mint a németek, ezért bírták tovább. Ezért tudták végeredményben ráerőltetni az akaratukat ellenfelükre. De ettől még tény, jó 70 percen keresztül nem talált a Leverkusenen fogást és csak szenvedett a nagynevű ellenfél. Ha még a helyzeteiket is hatékonyabban értékesítik, úgy hiába a szétcsúszás, a Barca közel sem biztos, hogy két perc alatt meg tudta volna fordítani a meccset.
Az Újpest edzője Nebojsa Vignjevics persze más szinten, az NB1-ben, de mostanság hasonló szellemben küldi pályára a lilákat. Egyelőre a végeredmény is a kedd estihez hasonló képet mutat.
Ettől azonban az edzői elképzelés még megsüvegelendő. Bármely sportágban a tanulófázis sok türelmet igényel edzőtől, játékostól, szurkolótól egyaránt. Ha megadják maguknak és megkapják a klubvezetéstől, szurkolótól, úgy ebből látványát tekintve egy, a 70-es évek aranykorszakára emlékeztető csapat is kisülhet akár.
Hogy eredményességben is utolérjék Várhidi Pál tizenegyét – öt bajnoki cím, BEK-elődöntő -, annak jó 40 évvel később, 2015-ben, amikor a pénz az úr, már nincs realitása.
