Sport

Nagy Tímea szerint mindegy, hány aranyat nyerünk

nagy tímea (nagy tímea)
nagy tímea (nagy tímea)

Sydney és Athén első magyar olimpiai aranyérmét egyaránt a párbajtőröző Nagy Tímea szerezte. Ma már másfajta feladatai vannak.

Alig ért véget a Magyarország-Ausztrália mérkőzéssel, valamint az eredményhirdetéssel a III. Vodafone Kupa a Hajós Alfréd Uszodában, amikor Nagy Tímea kissé gondterhelten, de kellemesen fáradtan üldögélt az uszoda egyik lépcsőjén.

Ő ugyanis a létesítmény vezetője, így egy kicsit más szemmel is nézte az idei tornát.

„Örülök, hogy lement a torna, ráadásul azt mondhatom, hogy zökkenőmentesen. Kifejezetten örülök a végeredménynek, persze egy kicsit ilyenkor bennem van, jobb lett volna ezüstérmesnek lenniük, hogy egy hónap múlva legyen egy cserebere az érmek színében. De ezt csak a sportoló mondatja belőlem” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea.

Hogy érzed magad ebben a szerepben?

Nagyon jól, mert a sport mellett maradtam, egy picit megtanulom a másik oldalt, és annak velejáróit, a civil élet ez már. A két lányom vízilabdázik, ezért is kerülhettem ide, nap mint nap látom, ahogy úszkálnak, edzenek. Elégedett vagyok.

Hogyhogy pólóznak a lányok és nem vívnak?

Oh, én ebbe nem szólok bele, ez kizárólag az ő döntésük. A fiam még pici, még nem döntött, de a lényeg, úgyis az, hogy sportoljanak. Eredendően úszóóvodába jártak, kétéves koruk óta úsznak, valószínű túl monoton volt nekik az. Csenge lányom kapus, Luca lányom pedig még kicsi, ő csak játszadozik a labdával, Csanád pedig csak úszik.

Talán nem hagyott hidegen az, ami a magyar vívósporttal történt az elmúlt időszakban. Mindössze négy egyéni indulónk lesz Londonban. Mi lehet a baj?

Én sokáig nagyon kimaradtam a mindennapi történésekből, most ez változik, hiszen az új elnökségben én is szerepet kaptam. Nem láttam a nemzetközi mezőnyt sem, hogy ott mi változhatott, hiszen egyre erősebb azért a verseny. Azt kell mondjam, az egész magyar sportra átfogóan jellemző egy visszaesés, bajban van. Az egyesületek helyzete és az utánpótlás-nevelés is rossz állapotban van. Hiába nyernénk Londonban húsz aranyat vagy ötöt, a probléma akkor is fennállna, és csak elfedné azokat.

Azt nem kérdezem meg, erre mi a megoldás, mert az nem egy villámbeszélgetés témája…

Nem is biztos, hogy én vagyok a kompetens ez ügyben, vannak nálam jóval okosabb emberek, akik ezt nagyon jól ismerik. Maximum néhány tanácsot tudnék adni, az biztos, hogy alul, az egyesületi szinten kell javulnia először a feltételeknek.

Azt viszont meg kell kérdeznem, mit vársz Londontól?

Megtanultam sportolóként, hogy nem mondok semmit arról, mit várok, vagy mit szeretnék. Kezdődjön el és legyen vége. Úgyis mindenkinek saját magában kell lerendeznie, mindent megtett-e a jó eredményekért. Én biztos vagyok benne, hogy minden magyar sportoló így tesz majd. Nagyon szurkolok mindenkinek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik