Poszt ITT vélemény

Egri Viktor: Hova húz minket szánkón a kormány?

– Egy butácska, kedves szövegre képzeltem szívfacsaró dallamot. A szánkóról szólna, és, hogy vannak, akik adják, vannak, akik pedig pusztítva, gonosz módon elveszik a gyerekektől. Elég lesz egy szál gitár. Írja meg mondjuk Ákos, vagy az aki a barackvirágot írta. Hogy is hívják?

Bársony Bálint, azt hiszem, Árpád.

–  Egy esetlen gyerekkorús majd elénekli, mintha a nép száján terjedne. A klipet sok közeli, lassított képen a hóban játszó, boldog, pirospozsgás gyerekkel kezdjük; aztán a karácsonyfa alatt átszellemült arccal a díszeket szánkón ülve leső, szegényesen, de ünneplőbe öltözött gyerekkel folytatjuk, anyukája felé fordul, aki egy könnycseppel a szemében megsimogatja a fejét, a falon a háttérben közben egy mosolygó Orbán Viktor fotó válik láthatóvá, de nem direkt módon, csak finoman, de tudat alatt mélyrehatón. Aztán a zene instrumentális része jön. Bevadul, kaotikussá válik, és itt tüntetők gyújtják fel a szánkókat, és közben Jézust és Viktort szidják.

– Ha jól értem, ehhez először is oda kell készíteni a tüntetés helyszínére szánkókat, amikről azt mondjuk, hogy a szegény gyerekeknek adományozta volna a kormány, ha a sorosista vandálok nem gyújtották volna fel?! De nem lesz az gyanús, hogy tíz nappal az ünnep előtt már ott lesznek? Ki az, aki tíz nappal Karácsony előtt kiteszi az ajándékot? Nem átlátszó ez így, Árpád?

– Az átlátszó szót nem szeretem, de ne törődj semmivel, ezek bármit benyelnek! Csak legyenek ott az operatőreink mindig a fa körül, hogy minél visszatetszőbb felvételeket használhassunk!

A szegények szánkója szívig hatoló szentimentalizmusa hivatott elterelni a tömegek fókuszát a lényegről. Aktuálisan éppen az a gond, hogy úgy tűnik mégiscsak akad ellenzék, márpedig nem biztos, hogy ez a rendszer működik ellenzékkel is. Ráadásul a munkavállalók túlzott kiszolgáltatásának kérdésében egymásra talált a választók egy jelentős részével.

A szánkó egyébként jó gondolat, Egyrészt egy törékeny, gyúlékony szánkó egy tüntetésen olyan, mint egy pisztoly a színpadon. Valami jóvátehetetlen történni fog vele. Kitehettek volna a kultúréhes nagymamáknak szánt porcelán balerinákat is, azok is garantáltan összetörtek volna: „A magyar táncművészet ellen törtek Soros marcona katonái.” Másrészt a szánkó szimbolikus is. Készíthettek volna ugyanis abból a fából keresztet is, hogy megfeszítsenek embereket, de kegyesek voltak, és nem tették. Tán ennyi a keresztényi ebben az adományozásban. Legalábbis dogmatikus értelemben. Klerikális tekintetben adekvát. Mert a kereszténység egyházi felépítményében és így megjelenési formájában jobboldali, mondanivalójában balodali és globalista. Rossz lehet ezt azon az oldalon hallani. A huszonhárom szánkó hivatott kompenzálni azt, amit az egykulcsos adó, a gazdagoknak kedvező családtámogatás, a szociális helyzettől független, így szintén gazdagpárti rezsicsökkentés, a tehetőseknek nyújtott CSOK, a magánellátást megfizetni képtelenek életkilátásait végzetesen csökkentő lerohasztott egészségügy, az oktatás egyre inkább pusztán a tehetős szülők gyerekei számára elérhető jó karrierlehetőséget biztosító része jelent. De, hogy egy utolsó példát mondjak: a nyugdíjprémiumból is azok kapták meg a tizennyolcezer forintot, akiknek kellően magas ehhez a nyugdíjuk, akiknek alacsonyabb, azok arányosan kevesebbet. A jobb módúaknak nyújt segítő kezet a rendszer. Ez az igazsága. Jó csúszkálást, nagymamák!

Fotó: Lakatos Péter / MTI

Persze ez a szánkó-narratíva is mulattató volna önmagában, és mindegy is, hogy előre tervelték, vagy utólag találták ki – még attól eltekintve is, hogy a huszonhármas szám a miniszterelnök személyes jelenlétét sugallja, hiszen az pont annyi, mint egy futball-válogatott kerete, ez alapján pedig az is feltételezhető, hogy azokat Dzsudzsákéknak szánták a Lamborghini mellé – ha nem történt volna a magyar médiában az, ami. A jelentős részét megbízást teljesítve, az államtól, tőlünk csalárd közbeszerzéseken elnyert pénzből felvásárolták a miniszterelnök csatlósai, hogy a termékek iránti, ezzel egy időben megcsappanó érdeklődés ellenére állami hirdetésmilliárdokból fenntartsák egészen az alapítványi  beszolgáltatásra kiszabott ideig, azaz a közelmúltig, amikor  mindannyiukról lehullott az álarc, ami megegyezett a saját pofájukon pöffeszkedő cipőtalpnyi bőrrel, hogy kitűnjön alóla a miniszterelnök cinikusan röhögő ábrázata. Ez a mi pénzünkből elsíbolt és kitartott magánmédia. Erre csavarosan ferde elméletekkel még mondhatják is, hogy ott azt csinálnak, amit akarnak, attól függetlenül is, hogy a szerzés és kitartás körülményei miatt ez sem igaz, de

ott van még a korábbi közmédia, amely mára már köztörvényes média lett, és amelynek tevékenységét még hazug módon sem lehetséges mentegetni.

A tévénél történt demonstráció úgy foglalható össze, hogy hiába követelték több ezren napokon keresztül a fagyban, hogy az ellenzék véleménye elhangozzék az adójuk csecsén lógó tévében, végül az állam emberei kidobták az utcára azokat a képviselőket, akiknek a pártjaira összességében majd annyian szavaztak, mint a hatalmon lévőkre. Az összes csalás, szavazatvásárlás, szavazószállítás, állami szintű megtévesztés ellenére is. Amíg kint tüntettek, bent mentek a külföldi migránshírek, és a tüntetések karaktergyilkolása, csak egy nem: a követelések beolvasása. Lehet jogászkodni, hogy az ellenzéki képviselőknek jogukban állt-e bemenni, és követelni álláspontjuk elhangzását, de ez mindegy, mert annak minden nap, minden híradóban magától értetődő természetességgel kellene elhangzania. Mindent elárul a működésről, hogy az ellenzéki országgyűlési képviselőknek fogalmuk sem volt, hogy merre vannak a stúdiók, mert még véletlenül sem hívják meg őket, csak, akkor  -ahogy mostanság Puzsért- ha arra számítanak, hogy valakinek a népszerűsítése segít az egység megtörésében, és így a saját jelöltjük győzelmében. Ez a televízió mindenki pénzéből, a többség ellen működik. Egy erőszakos kisebbség hatalmon maradását hivatott segíteni. Csak a szánkó-narratíva érvényesül, kiszorítva a valóság minden molekuláját.

A jogászkodás pedig egyéb szempontból is elvetendő. Miért kellene a rendszer ellenségeinek az ellenük, és egy szűk csoport érdekeiben meghozott, naponta változó törvényekhez minden áron ragaszkodniuk? A munkaszolgálat és a deportálások nem jogszabályok alapján történtek? Nem elfogadott jogszabály alapján vették el a tehetősebb parasztoktól mindenüket, mert kulákok? A jog és a törvényesség tehát önmagában nem sokat mond emberi és erkölcsi értelemben. Sőt ilyen szempontból néha kifejezetten szükséges a törvények elleni tiltakozás.

Ezt az utcán lévő emberek egész pontosan érzik, mert az mégsem járja, hogy a Parlamentben a népképviselőktől kényükre-kedvükre vonják meg a szót smasszerlelkű közjogi méltóságok, ha nem tetszik, amit mondanak. De még inkább nem, hogy az ellenük szavazó többség szemükben semmilyen tekintetben nem számít az ország részének, és rendszeresen ellopják akaratukat. Itt történik velünk most is.

Fotó: Marjai János/24.hu

Mit szólnának például egy családban, ha a családfő a többiek erős tiltakozásának hatására úgy tenne, mintha elállna az autóvásárlástól, amikor amúgy a szűrővizsgálatok elvégzésére is úgy kell összekuporgatni a pénzt a nagyszülők számára, és a gyerekek taníttatására sem futja megfelelő színvonalon, aztán az apa először venne egy kereket, majd lassacskán még hármat, venne egy motort, és az egyenként is megterhelő, de mégsem grandiózus kiadások közben a családtagok kissé tiltakoznának, de mégsem annyira, mintha autót venne, majd közben egyre hangosabban dudorászná a kedvenc autómárkája reklámjának zenéjét és a bevallottnál nagyobb összegekért újabb luxusalkatrészekre költene, és a végén bejelentené, hogy most már minden alkatrész megvan, csak össze kell szereltetnie. Azt mondanák hóbort, annyira azért nem nagy ügy? Nálunk az apa most már azt is elmondta, hogy ő bizony olimpiát akar, és van már hozzá minden: uszoda a valaha volt legdrágább úszó vb-ről, világszinten is flancos központi stadion a foci Eb-ről, atlétikai csodamonstrum, húszezres és egyéb csarnokok a sosevolt-költségű kézilabda-eseményről, meg sok kis alkatrész: fűtött edzőpályák, hipermodern kajak-kenu egészségügyi központ, akadémiák minden sportág válogatottjainak olimpiai felkészülésére. Minden ott van, amire a család nem szeretett volna pénzt elverni. Lehet, hogy apa már az érmeket is legyártatta valami túlárazott közbeszerzésen? A 266 ezer összegyűjtött aláírást, és a mögötte megjelenő ennél is nagyobb akaratot apa egyszerűen elcsalta.  Apa ilyen. Hülye, aki felült a szánkóra, és hitt neki.

Ami azt illeti, a rendszerváltás óta nem rendeztek országos ügydöntő népszavazást Orbán Viktor akarata ellenére, ami kezd egyre zavaróbb lenni, és egyben a lehetőségek teljes eldugaszolásának legjobb példája is.

Ezért is nő egyre a feszültség, mert a rendszer nem ereszt. Egyszer ki kéne próbálni, hátha nem ő a nép. De olyankor mindig közbejön valami. És ha már itt tartunk, éppenségel nem az 1997-es NATO-tagságról szólót, és a 2003-as EU-tagsáról döntőt játssza ki pont most? Megkérdeztek ebben az országban valakit, hogy akarunk-e az EU és a NATO nehezen megtűrt, kukoricára térdepeltetett feketebárányai lenni? Az már ráadásul négy sajgó térd. Csak arra emlékszem, hogy a normál tagságról szavaztunk.

Ami pedig a zaj közvetlen kiváltó okát illeti, a rabszolgatörvény ízig-vérig a mostani hatalom esszenciája. Van mögötte ráció, de nem vesz figyelembe emberiességi aspektusokat, és alattomos módon számító. A ki nem mondott ok a munkaerőhiány, amit többlet munkával pótolnának, hogy tovább működjön a gazdaság. Ez a megszokottakhoz képest elfogadható alapgondolat. Legtöbbször valaminek a lenyúlása, vagy valakik ellehetetlenítése húzódik meg a háttérben. Miután idegeneket elvileg nem akarunk beengedni, mert a kék plakátok szerint elveszik a munkánkat, pedig most csak a halálra-dolgozáshoz elengedhetetlen túlórákat vennék el galád módon, így a maradottak meggebesztése marad a termelékenység növelésére, és talán leginkább a lassan működésképtelenné váló állam feladatainak ellátására. (Ehelyütt megjegyezném, hogy aggódom az ország első embere miatt. Amikor Gruevszkit befogadjuk, felsejlik bennem egy szörnyű lehetőség. Mi van, ha ő is el akarja venni valaki munkáját? Az az ember csak egy dologhoz ért, a bírósági ítélet és a további vádak alapján pedig pont ugyanúgy, ahogy a miénk. Nem lesz ebből baj?) És itt jön a pofátlanságában megrökönyítő számítás. Vajon miért három és nem négy vagy kettő év az elszámolási periódus? Mi jön a törvény tervezett hatálybaléptetése után három évvel? Választás. Az emberek túlterhelésének árát tehát visszatartják, hogy a választások előtt tanárok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, gyári munkások és mindenki egy összegben kapja meg szélsőséges esetben akár több mint fél évi fizetését.

Ehhez értenek, úgy elvenni, úgy megnyomorítani, hogy a kellő pillanatban eresztve még hálás is legyél. Szavazatot vesznek kínzással.

És még egy: a levegőt nem lehet megtéveszteni. Szintén jelzés értékűen évről-évre az is egyre kevésbé szabad. Mármint beszippantani. Nálunk már a légszennyezettség is az ázsiai diktatúrák, mondjuk Kína értékeit mutatja. Egy ázsiai, autokratikus összereszerelőüzem került Európába, annak munka és környezeti kultúrájával. Vagy a munkába, vagy a szánkózásba a szabad levegőn bele fog dögleni az emberi erőforrás, ha nem kezdünk el a fontos problémákkal foglalkozni.

És, akkor cseszhetik a túlóráikat.

Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.