Poszt ITT

Karafiáth: A nemzeti konzultáció a nők megerőszakolása

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2018. 05. 20. 17:05

A tét az, hogy sikerül-e konzerválni egy merőben elavult, sokakat kirekesztő és minden világtendenciával szembemenő családképet.
Korábban a témában:

Ismét nemzeti konzultáció elébe nézünk, megkérdeznek minket (már aki belemegy az idióta játszmába), hogy mik is legyenek a jó apánkkal kötött örökszerződés főbb pontjai. Miért is történik ez? Talán mert most már világos: nálunk nem azért történik a választás, hogy aztán a törvényes képviselőink felelősen, szakmai és emberi szempontokat mérlegelve döntéseket hozzanak.

Tudjuk már, hogy nálunk miért kell a hatalom: egy szimpla szemfényvesztő mutatványért.

Realizálták, hogy bár győztek, valami megbicsaklott, a vakhit kissé erodálódott. A nagy tettre, a választásra még tudták fanatizálni a tömegeiket, de lehetetlen nem meghallani a kritikus hangokat.

Kérdés persze, hogy a sikerre hajtott, kimaxolt, az ellenség gyűlöletére, az ország megvédésére kihegyezett kampány után a valamilyen célra irányuló (ez jelen esetben a demográfiai robbanás) összefogás létrejöhet-e. Hogy ez is bír-e akkora erővel, mint a sorosozás, migránsozás. Hogy sikerül-e konzerválni egy merőben elavult, sokakat kirekesztő és minden világtendenciával szembemenő családképet. Ha ez is sikerül: tényleg övék a világ.

Cél, hogy lássa meg a bázisuk hezitáló része is: nem szédíti őket, hogy mindenhatóak lettek. Mert mit csinál a jó apa? Odafordul a gyermekhez: mondd már el, mit szeretnél.

Én például azt szeretném, ha az Isztambuli Egyezményt ratifikálnák végre. Mert azzal tényleg tehetnének valamit a nőkért. (Amúgy arról sincs szó, hogy mit csinál egy függő helyzetben lévő háromgyerekes anyuka, ha apuka oda-odacsap.)

A napvilágot látott adatok szerint az eddigi csevegéseknyomdai költsége alkalmanként nettó 68,1 millió forint, a postázás pedig nettó 881,5 millió forint volt.És ne feledkezzünk meg a dolog körül keringő hiénákról meg a feldolgozókról meg a lapokban vett felületekről, satöbbi, szóval úgy másfél milliárd forint a papírszemét (mert ez a konzultáció és nem több az egész) ára.

Csak szólok, hogy ebből épp összejönne az a nyolcmilliárd, amibe a ratifikálás feltételeinek megteremtése kerülne.

De nem és nem, hiszen nem cél, hogy bármi változzon. (A megfelelő családokban születő gyerekek számán kívül.) Csak az a kérdés marad, hogy a hazugságözön arra elegendő-e, hogy valóban növekedjék a gyerekvállalási kedv. Mert az oké, hogy torkunk szakadtából üvöltünk, hogy ‘nekünk Brüsszel nem parancsol’, meg hogy pszichózzuk magunknak, hogy erősek és büszkék és a világon a legjobban vagyunk. Ez nem igényel túl nagy erőfeszítést, sőt. Irtó jó ventilláláshoz, indulatlevezetéshez. Ám egy gyerek felnevelése macsó közegben, ahol a nő mindig második, nemigen. Kíváncsian lesem, ez a drága kis trükk hoz-e eredményt.

Lelki hatása biztosan lesz, ez sima hazugságpszichológia: a manipulátor arra utazik, hogy a másiknak leszűküljön a döntési szabadsága, és azt akarja, amit ő. Ennek elérése érdekében az érzelmeidet célozza be, nem az eszedet. Az más kérdés, hogy nincs nehéz dolga, hozzászoktunk már az ösztönvezéreltséghez, a többség örömmel hagyja magát manipulálni. Sőt, egy ponton túl várja is az erős ingereket, olyan nagy dózisokhoz szoktatta hozzá őt a propaganda.

Ügyes fogás a hízelgés is. A legrosszabb idők retorikájával ecseteljük a nők és anyák (legjobb, ha egy személyben van a kettő, illetve ez lenne az üdvös, jön a sugallat) nagyszerűségét, ezáltal elhitetjük, hogy ők a legfontosabbak, a szív legmagasabb polcára tétetnek. Szimbolikus: ez a hely a szívkamra, ahol legyenek is csak úgy el innentől, mint a befőtt.

Nők, asszonyok, szól a felhívás. Lányaink és asszonyaink, ti, megvédendők! (Imádom a jóindulatú szexizmus ilyetén megnyilatkozását. Ti, kicsik, ti, kevesek, támaszkodjatok a vállunkra, azért van!) Nélkületek semmik vagyunk, ti vagytok a legkedvesebbek, a leggyengédebbek. Persze nem kerestek annyit, mint mi, velünk ellentétben alapban két műszakban (munka és család) dolgoztok, és amúgy, ha kedvünk tartja, otthagyunk titeket a két-három gyerekkel, lecsalva a gyerektartást, mert már nem vagytok szexi vadmacskák, ami miatt felemeltünk, magunk mellé helyeztünk egy időre titeket.

Szörnyű tapasztalatom, ahogy a hétköznapokban is kezeljük az idősödő nőket. Hacsak nincs vagyonod és/vagy pozíciód, és nem neveled a gyerek(ek)et, a szépség múlásával (addig potenciális szexpartner vagy), láthatatlanná válsz. Óhatatlanul megtörténik, bele van kódolva a kultúránkba. És az anyaság ilyetén dicsőítése nem segít ezen.

A fejekben még ott a szinglihorda kifejezés: ha nincs gyereked, karrierista csökevény vagy. És közben arról is megfeledkeznek, hogy nálunk még nem is feltétlenül a szó sokak által pejoratívan használt értelmében vett karrierizmusról beszélünk (hiszen kevés nő akad, akiben buzog az anyai ösztön, és arról le tud mondani), hanem a nyers és tiszta megélhetésről. Mert szónokolhatunk, de attól még a házasságok fele válással végződik.

Szemforgathatunk a Jóistent emlegetve, attól még a tények magukért beszélnek: rengeteg nő egyedül marad a gyerekével. És onnantól, hacsak nem csodálatos az anyagi helyzete, súlyos nehézségekkel kell szembenéznie.

És a fáradt, nyúzott, munkát nem találó, lecsúszó anyuka már nem az, akit a plakátra kitehetnek, zengeni a párt dicsőségét.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ebben a percben fordultunk rá az őszre

Mátyás király országa ez

Kommentek

Beautiful night shot of Bratislava city, Slovakia
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.