Karafiáth: A pusztító baszdüh

Nem tudom elképzelni, hová silányíthatjuk még a szexualitást. Az egész mintha egy nyilvánvalóan sérült ember, Alek Minassian, az áprilisban történt torontói gázolásos merénylő posztjából indult volna, de szerintem egy sokkal régebben elindult folyamat betetőzéséről beszélünk. Alek a végzetes tette előtt azt posztolta az fb-n, hogy kezdődik az ‘incel (involuntarily celibate – nem önkéntes cölibátus) felkelés’. Erre a bejegyzésre hivatkozik, illetve ezzel takarózik Robin Hanson neves amerikai közgazdász, hogy védje az ő szintén elhíresült posztját, miszerint a szex terén a javak újraelosztására lenne szükség, vagyis hogy a férfi kapja meg végre, ami jár neki, különben, látjuk, baj lesz.

Óriási vihart kavart világszerte a téma, se szeri, se száma a hozzászólásoknak. Alaposan beolvasnak a hímsovinisztáknak, külön kiemelve az alapkérdést, hogy de mégis, ebben a rendszerben mi a helyzet a nőkkel? (Azon kívül, hogy gyakorlatilag kiszolgálószemélyzetként tekintenek rájuk.)

A nőkkel, akiknek ráadásul sokkalta és többszörösen rosszabb a helyzetük ilyen téren is. Ha netán nem felelnek meg a nőkről alkotott sztereotip képnek, nem azok a bájos kis alárendeltek, akkor még mindig megkapják a jó macsó szövegeket:

Ez nem nő, ez egy pasi! Egy fadarab, az oroszlán is sírva enné meg. Azért ilyen szigorú, azért ilyen engesztelhetetlen, mert frusztrált, egy ilyen rusnya darab nem kell senkinek.

Ráadásul a nőknél, még ha létre jön is az aktus, az sem garancia semmire, hiszen technikailag okés a dolog akkor is, ha a nő frigid, és igen sok esetben a nő – hogy a férfi kedvében járjon – megjátssza az orgazmust. Ami hosszú távon súlyos lelki zavart okozhat.

Társadalmi elvárás, hogy teljesíts az ágyban, légy a csábító vadmacska, akinek a kéje is csak a Nagy Férfi önmagán túlnövő egóját szolgálja. Mert jaj, nehogy elbizonytalanodjon magában és teljesítményében a teremtés koronája, hiszen az ostor akkor is rajtunk, nőkön csattan. (Kivéve, ha már nevelgetjük a három-négy utódot, hiszen akkor, a fideszes Varga Istvántól tudjuk immár hat éve, nem marad idő a családon belüli erőszakra.) Ki törődik a nők igényeivel? Ki emeli fel értük is a hangját a nőszervezeteken kívül? Súlyos volt látni, hogy hiába minden egyenlőségi törekvés, a gondolkodás ezen a téren még a legfelvilágosultabb országokban is megkövült, és hiába a szép szavak, egy-egy váratlan és őszinte gesztusban kirobban valami ijesztően zsigeri.

Mindeközben kis hazánkban ehhez képest olyan cikkek jelentek meg egy héten belül a kormánymédia lapjaiban, hogy megáll bennem az ütő. Lukácsi Katalint lefapinázták, mondván, a csaj nagy szexuális kielégítetlenségében beszél összevissza a különféle emelvényeken. Lerusnyázták és lekövérezték Papp Réka Kingát – és egy nő esetében már ennyi elégnek tűnik a megsemmisítéshez.

A baszatlan picsa meg az  ezt is ki tudja, ki bassza, hogy ilyen sokra vitte szókapcsolatok a köznyelv részei. A férfiakat pedig (lásd Vona) egyszerűen lebuzizzák. Nagy hangon hirdetik a családmodelljüket, csak úgy csöpög minden szavuk, és közben Móriczcal szólva, aki megkülönbözteti a boldogasszonyt (ő viszi a háztartást, gürcöl és uráért-parancsolójáért él) és a szépasszonyt (a szexi dögöt, akire rájárnak), szemforgatóan államipénzelik a sugar daddy keresőt. És vita sincs erről. Negédesség van, látszat, férfidominancia.

Nálunk csont nélkül átmenne egy ilyen, a szexuális javakat újraelosztó, ultrahím törvénycsomag. Nincs új a nap alatt, Mario Vargas Llosa híres, 1973-ban megjelent regénye, a Pantaléon és a hölgyvendégek épp egy ilyen kísérlet krónikája. A könyv szerint a perui hadseregben az erőszak ellen, illetve a teljesítmény növelése céljából hölgyvendégszolgálatot hoznak létre. És a végén elszabadul a pokol. Persze az utóbbi években sokszor felvetődött már a téma, idősek és testi fogyatékosok „ellátása” kapcsán is, és nagyon jó, hogy végre beszélünk minderről, és az is jó, hogy egyre kevesebb a tabusítás.

Csakhogy ez az egész már át is fordult valami kínos ellentétbe. A szex puszta aktussá vált, és mintha minden ennek lenne alárendelve. Nem újdonság ez sem, évek óta próbálnak a pszichológusok, szociológusok, feministák szólni és figyelmeztetni: ebben az átszexualizált világban különösen fontos lenne a legnagyobb óvatossággal és figyelemmel közelíteni a témához. Ez nem csupán női hiszti, valami nagyon elcsúszott, mintha minden a férfiak kényéért és kedvéért lenne. Már az is, hogy egy ilyen vita kapcsán az ő szent kielégülésük áll a fókuszban.

A nő maga még helyettesíthető is, újabban teljes természetességgel beszélnek a pótlékokról, ide sorolva a prostituáltakat is, egy szintre hozva őket a humanoid robotokkal. Undorító.

A szex persze jó és egészséges dolog. De hogy a szexre csupán rekreációs céllal tekintsünk?

Persze, tudott dolog, hogy a testi közelség megélése életbevágóan fontos dolog. Azok a csecsemők, akik nem kapják meg az anya ölelését, simogatását, behozhatatlan szociális hátrányokkal indulnak az életben. Már állítólag a napi tizenkét érintés, ami lehet egészen kicsiny is, egy kísérletben például a könyvtáros enyhén megsimította az olvasók kezét, hihetetlen nagyot dobhat az életminőségünkön. És igen, a szex, a csók, az érintés, és maga az aktus, illetve az aktus utáni összeborulás rengeteg egészségügyi előnnyel jár. Többek között erősíti a párok közötti intimitást, véd a szívbetegségektől, nőknél a hüvely jobban megedződik és így jobban ellenáll az inkontinencia veszélyének. A tudat, hogy kellünk, hogy tetszünk, hogy egész mivoltunkat elfogadják, ez felvértezi a lelkünket, ezáltal óv a stresszhatásoktól, a stresszbetegségektől, enyhíti a napi életvitel generálta idegbajt. De hogy a szexualitást csak ezekért a hatásaiért űznénk, hát az nevetséges. Ha viszont azt mondjuk, hogy jár a napi (vagy mit tudom én, milyen dózisban állapítják meg a megfelelő adagot) szex, ha alanyi jog a minőségi orgazmus, csak hogy ne legyen az adott férfi egy idegroncs, azzal nagyon messze mennek.

Egy ilyen rendszer bevezetése se csökkentené a frusztrációt, sőt. Bizonyított tény, hogy a férfiak jobbára érzékelik, megérzik, hogy valami nem stimmel, és ez elkezd rothasztani valamit bennük. Így hiába lenne meg a napi aerobik a legszuperebb örömlányokkal, a legélethűbb robotokkal, a zavar megmaradna. Mert nem a szex hiánya okozza az elsődleges bajt. Hiszen a szex nem csupán szex, azt hiszem, ezt sem kell agyonmagyarázni.

És a legnagyobb baj itt van. Mert ha még jobban elhintjük a szemléletet, hogy a szex egy olyan dolog, ami igenis jár, és egyenlő mértékben jár, akkor épp azt erősítjük, ami már most is súlyos tendencia: az elszigeteltséget, a pornófüggést, a másik semmibevételét. És ennek meglesznek, már most megvannak a rémületes társadalmi következményei.