Poszt ITT
Hipster using a touch screen smart phone hands close up, vintage colors

Pető Péter: Veszélyes lehet élőben tinderezni

Pető Péter
Pető Péter

főszerkesztő-helyettes. 2017. 12. 16. 07:00

Korábban a témában:

Nagyi, hiába szeretném, nem tudom neked elmesélni, vagyis inkább elmagyarázni, hogyan ismerkedtem meg azzal a lánnyal. Nem tudom, mert úgysem érted meg, mi az a Tinder. Mondjuk, mivel nem hiszek Istenben, simán mesélhetek, hiszen, ha nincs Isten, úgysem nyitod már ki a szemed, elvégre az orvosok megmondták, már csak az ima segíthet. Ha meg nem nyitod ki a szemed, végül is mindegy, érted-e a Tindert. Akkor úgyis csak az a lényeg, hogy valamit el kell mondanom neked.

Még míg foghatom a kezed, míg nem szökött ki belőle az élet. Persze valójában kiszökött már, csak nagyvonalúan megállt a kapuban, ha már úgyis inal, ad kis időt, könyörületet. Többet úgysem tehet. Mindig szerettem volna, hogy úgy legyen, ha elveszik tőlem, akiket a legjobban szeretek, beszélhessek velük utoljára. Úgy, hogy tudom, hogy utoljára van. Nincs szentebb pillanata a radikális őszinteségnek, mint az utolsó beszéd. Mikor ezt reméltem, úgy gondoltam, lesznek titkaim, csodáim, igazságaim, hiteim, amiket sose mondtam el, érzelmeim, amikről azt hittem, szégyen róluk beszélni. Ehelyett a Tinderről nyekergek, mikor itt az utolsó, a legutolsó beszéd.

Mindegy is, szóval a Tinder a telefonon van, mi úgy hívjuk alkalmazás, te azt mondanád, istenkém, micsoda hülyeség. Úgy működik, hogy a telefon képernyőjén megjelenik egy fénykép egy lányról. Ha tetszik, az ujjaddal jobbra, ha nem, balra húzod a fotót. Ha jobbra húztad, a lány telefonjának képernyőjén is megjelenik egy kép rólad, anélkül, hogy tudná, te jobbra vagy balra húztad őt. Ha ő is jobbra húz, akkor az alkalmazás összepárosít titeket, így úgy kezdhettek beszélgetni, hogy tudjátok, elsőre tetszettetek egymásnak.

Nem is olyan nagy baj, hogy most nem hallasz, mert órákra megállítanál a mesélésben. Kérdezgetnél, jól érted-e, hogy emberek, fiúk és lányok, férfiak és nők valóban úgy ismerkednek, hogy az ujjukat húzgálják egy telefon képernyőjén. Arról is kérdeznél, valóban fénykép alapján döntik-e el, beszélnének-e, ismerkednének-e a másikkal, hogy tényleg nem kell-e belenézni a másik szemébe, tényleg nem kell-e érezni, hogy nyugtat-e, felszabadít-e, biztonságba küld-e, megőrjít-e vagy éppen tökéletesen hidegen hagy a másik közelsége.

Így most nem vitázunk ezen, jobb is, félek, sok mindenben igazad lenne. De azért kicsit örülnél is nekem, mert egyszer csak én is rájöttem, milyen felületes szar ez az egész. Jó, hozzájárult ehhez, hogy akkor péntek este lemerült a telóm, és a melóban hagytam a töltőt. Akkor döntöttem el, hogy egyszer az életben végre bátor leszek, nem menekülök a telefonomba az élet elől.

New York City Street Scenes
Fotó: Thinkstock

Kitaláltam, hogy kimegyek az utcára. Kitaláltam, hogy én most már élőben tinderezem majd. Kitaláltam, hogy a nők szemébe nézek, és ha látom bennük mélyen a mindent, akkor jobbra, ha nem, akkor balra kerülöm őket. Mondjuk, gondolj bele, Nagyi, megint mennyire hülye voltam. Hiszen arra nem gondoltam, hogy nyilván nincs más a földkerekségen, aki élőben tinderezik, így éppen azt döntöttem el, hogy egyszerűen kikerülöm majd azt a lányt, akiben meglátom a mindent, otthagyom magam mögött, elmegyek mellette.

Eszem nem volt tehát, de azért útra keltem. A Tinderen úgy minden hatodik-hetedik lányt húztam jobbra, de élőben minden más. Néztem, néztem a tekinteteket, de nem láttam bennük semmit. Állandóan élesen balra kerültem a szembe jövő lányokat, nőket, asszonyokat, néniket. Túl voltam az Oktogonon, a Wesselényi utcánál néztem fel legközelebb, utána már csak a Corvin köznél, hogy aztán a Petőfi hídig menjek úgy, hogy senkit ne kerüljek jobbról. Ott megfordultam, már nagyon régen sétáltam, újra a Nyugati környékén voltam, amikor belenéztem a szemébe, és ösztönösen balra kerültem, aztán nekimentem. Mert ő jobbra próbált kikerülni.

Azonnal szabadkozni kezdtem. Bocsánatot kértem, elmondtam, hogy éppen élőben tindereztem, és tudom, hogy nem menő tinderezni, és éppen azért próbáltam élőben, hogy meneküljek a felszín elől, és azért kerültem balra, igen, mert megtetszett, mert végtelen volt a szeme mélysége, és még egyszer bocsánat. Sokáig dadogtam, míg végre ő is zavarba jött, és félve azt mondta, hogy ő is élőben tinderezett éppen. És én akkor azonnal elolvadtam, hiszen azért az lehetetlen, hogy van valaki még a világon, aki élőben tinderezik, és nem elég, hogy van, hanem találkozom vele, sőt nekimegyek a körúton. És ez a történet annyira elvarázsolt, hogy eszembe sem jutott, hogy neki jobbra kellett kerülnie, hogy egymásnak ütközzünk.

Csak nagy sokára esett ez le nekem, amikor már rég együtt voltunk, addig a varázslat miatt nem gondolkodtam semmin, ami kettőnkről szól. Addigra viszont már sok mindenen túl voltunk, tán ezért mesélte el, hogy füllentett, hiszen dehogy tinderezett élőben, éppen csak messze ki akart kerülni. Aztán, amikor már egymásnak mentünk, akkor egészében biztosan tudta, hogy nincs más választása, mint a véletlent végzetnek tudni.

Hát így találkozunk mi, Nagyi, úgy, hogy ki akart kerülni. És amikor elmondtam neki, hogy élőben tinderezem, azt is pontosan tudta, hogy egészében bolond vagyok, azaz megtudta, miért akart kikerülni. Azért, hogy aztán ne legyünk sokáig együtt.

De, Nagyi, te ezt már nem hallod. Te ezt már nem érted. Te sem hallod. Te sem érted.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.