Quo vadis, Quimby?

Elnézést a cím miatt, ez a poszt nem a Quimbyról fog szólni.

Szólhatna bármelyik zenekarról, amelyik fellépett a 27. Tusványoson; ugye tudjuk, hogy Tusnádfürdőn ott volt a Tankcsapda, a Vad Fruttik, a Kiscsillag és az Intim Torna Illegál is – csak hogy néhány nevet említsünk? (És persze Ákos is, de jelen esetben ez most kivételesen mellékes.)

Már rég vége a rendezvénynek, de a rajongók (vagyis inkább: Facebook-felhasználók) egy része még mindig a Quimbyt szapulja, amiért föl mert lépni az említett fesztiválon.

Szintén zenészként a magam részéről védhetőnek és érthetőnek gondolom a zenekar ma reggeli posztjában megfogalmazott érvét:

„fontosabbnak éreztük, hogy az erdélyi közönségnek is játszhassunk, minthogy politikailag, erkölcsileg megítéltetünk-e”,

ugyanis az említett rendezvény nemcsak abból áll, hogy A Nagyfőnök elmondja Nagybeszédét (persze hozzánk leginkább ez jut el), hanem legalább annyira szól arról is, hogy erdélyi fiatalok ezrei meg tudják hallgatni kedvenc zenekaraikat; és valljuk be, erre nekik valamivel ritkábban jut lehetőségük, mint akinek Újpest-Központtól kell 10 megállót metróznia egy ingyenes koncertért.

Elfogadhatóak a Quimby érvei azért is, mert egy normális zenészember egy fesztiválon – reményeim szerint – pont leszarja, hogy a koncertje előtt 6 órával a kettes számú kisszínpadon illiberáliskodott-e A Góré, vagy hogy a karaokesátorban előző este Gyurcsány Feri énekelt ABBA-slágert vagy egy részeg punk.

Sőt. Azt is védhetőnek érezném (bár erre senki nem hivatkozott), ha bármelyik kritizált zenekar azt nyilatkozta volna, hogy a muzsikálás egyébként az ő megélhetésüket biztosító tevékenység, és azért léptek fel a fesztiválon, mert megrendelték őket. És ahogy a kürtőskalácsos vagy az információs társadalomról szóló kerekasztal előadója sem a Fidesz miatt ment oda, úgy ők sem.

(Nyilván más lenne a helyzet, ha mondjuk, a Magyar Szigetről lenne szó. A fesztiválról, ahol előfordulhatott, hogy Szikora Robi kongói származású gidájának a rendezők „nem tudták szavatolni a biztonságát” – persze a közepesen tökös R-Go ettől még simán fellépett; vagy ahol Fekete majmokról éneklő „nemzeti rock” (hahaha!) zenekarral kell osztozkodni a színpadon. Tusványos – még ha egyre hajmeresztőbb mondatok is hangzanak el az asztalainál – nem náci buli.)

De ahogy a fenti érvek elfogadhatónak tűnnek, ugyanúgy meg lehet érteni azt a zenészt is, aki szerint a tusnádfürdői rendezvény – az elmúlt évek politikai megnyilatkozásai miatt – vállalhatatlan. És akkor ő nem megy el. Szíve joga.

De a fellépés / bojkott mellett lenne itt egy harmadik lehetőség is:

miért ne tehetnék meg a zenekarok, hogy – ahogy a Quimby is említette – megtisztelik az erdélyi közönséget azzal, hogy részt vesznek az eseményen, de a koncertjükön két dal között by the way megemlítik, hogy ellenzik az állami finanszírozású gyűlöletkampányt, a plakátokkal és reklámszpotokkal gerjesztett idegengyűlöletet, és nem nézik jó szemmel, hogy a rendezvényen a homoszexualitásról mint gyógyítható betegségről zagyvál egy félkegyelmű, és mindezt székekkel illusztrálja.

Na ja, ezzel talán kockáztatnák a következő évi részvételüket, de közben egyértelműen kinyilatkoztatnák (a magyarországi választásokban is érdekelt) közönség előtt, hogy melyik oldalon állnak. Természetesen nem a bal- vagy jobb-, hanem a normális vs. idióta tengelyen.