Lassan minden a helyére kerül. Erre utal minapi, korántsem reprezentatív felmérésünk, amelyen Orbán ezúttal is lenyomta Gyurcsányt. „Fessünk a kormánynak másfél milláért!” felhívásunkra a legfrissebb – hétfő reggeli – adatok szerint csaknem háromszor annyian szavaztak a jelenlegi, mint az egykori kormányfőt ábrázoló alkotásra. Ugyanakkor jelezzük, hogy segítő szándékunkon túl saját módszerünket nem követendő példának, hanem tréfának szántuk, annyira szürreális ez az egész.
Cikkünknek okot az szolgáltatott – ha valaki nem tudná -, hogy az Alkotmány Asztalának Asztalosa, Kerényi Imre tizenöt festményt rendelt az új alaptörvény díszkiadásához. A téma: az elmúlt százötven év legfontosabb magyar eseményei. Melyek között helyet kapott Az Új Alkotmány megszületésének pillanata című mű is. Ész megáll.
A lehető legdemokratikusabb eljárásnak, ha már muszáj, azt tartanánk, ha nem a kormányfő megbízottja szabna határt művek, művészek ügyében, hanem pályázatot írnának ki, és – hozzánk hasonlóan – megszavaztatnák a zembereket. (Egyikük, mármint a zemberek egyike cikkünket kommentelve attól tart, hogy hamarosan jön a „Szijjártó megmondja a tutit” hangoskönyv.)
Megértéssel fogadjuk, ha egy politikus maradandót akar alkotni, idehaza vannak is hagyományai a kormány művészetpártoló tevékenységének (lásd aczéli 3T, utóbb Torgyán olajban, Szilvásy apósa gázban satöbbi). Bár azt ab start méltatlannak tartjuk, hogy nem készül egész alakos Hoffmann Rózsa-portré (nagyvirágmintás kosztümös), de még csak egy fránya Matolcsy-torzó sem.
Komolyodjunk. Kerényi nyilván tisztában van a bontakozó orbánreál abszurditásával. Ez esetben bizonyára az húzódik a háttérben, hogy titkos megállapodást kötött valamelyik galeristával. Aztán eltelik hatvan-hetven év, és akkorát kaszálnak jelzett föstményekkel, mint november hetedikén a Pintér Galéria alu-Leninekkel meg a gipsz-Marxokkal.
