Poszt ITT

20040928_87411

Sárközy Tamás a közigazgatás modernizációjáról

Nincs szó kínzásról!

Kicsi a mai közigazgatás teljesítőképessége, emiatt a kormányzásban is egyre több a menedzsmenthiba – nyilatkozta a Figyelőnek Sárközy Tamás jogászprofesszor, a kormányzati szervezetrendszer modernizációjával megbízott kormánybiztos.

Régóta tudjuk, hogy drága a magyar közigazgatás, de mihez képest az?

– Az OECD jelentéseiben szerepel, hogy az egyes országok a GDP hány százalékát költik egészségügyre, honvédelemre vagy oktatásra. Létezik adatsor a közszférára is. Ez alapján mondja például Demján Sándor azt, hogy többet költünk erre, mint Ausztria vagy Svédország. A közszféra azonban igen tág fogalom, beleértendő a közalapítványoktól kezdve a különböző önkormányzati vállalatokig sokféle intézmény. Én ide sorolom azokat az ügyvédi irodákat is, amelyek 99 százalékban az államnak dolgoznak, illetve azokat a könyvelőket, akiket kiszerveztek, hogy mentsék a létszámot, s most ugyanazt a munkát végzik egy bt-ben, mint azelőtt a minisztériumban. Látni kell, hogy a közszféra lényegesen szélesebb fogalom, mint a közigazgatás. Az utóbbi két részre tagolható: a központi és az önkormányzati igazgatásra. Én kifejezetten a központi kormányzattal foglalkozom, ahol összesen mintegy 40 ezer ember dolgozik. Ezért is riogatás 80 ezer ember elbocsátásáról beszélni.

– Akkor nézzük az Ön által említett 40 ezres létszámot! Sok vagy kevés?

– Nem tudom, s nem is akarok ezzel foglalkozni, mert nem létszámban gondolkozom, hanem szervezetben. Azt viszont már most tudom, hogy túl sok központi és dekoncentrált szervezet van, s azt is, hogy ezek állandó mozgásban vannak. A minisztériumok száma önmagában nem magas, a minisztériumi tisztviselőké azonban igen. Különösen, ha az EU államaival hasonlítjuk össze, ahol a tárcák jobbára csak jogszabályalkotással és stratégiai döntéshozatallal foglalkoznak, a hatósági és más konkrét ügyek intézését a forrásokkal együtt delegálták a helyi szintekre. A svéd egészségügyi minisztériumban például negyvenen dolgoznak, nálunk tízszer annyian.

– A folyamatos átszervezés abból származik, hogy a kabinetek ízlésének nem felel meg az elődjük által kialakított struktúra?

– Én nem ciklusváltásokhoz kötném a változásokat. Tavaly a Magyar Közigazgatási Intézet számba vette a központi állami szervezeteket, a táblázatban szereplő felsorolás 25 százaléka azonban már egy év elteltével sem stimmelt. Jóval erősebb és intenzívebb tehát a mozgás, semhogy kormányváltásokhoz lehessen kötni. Mindez azt mutatja, nincsenek intézményes fékek a rendszerben. Az irányításommal készülő törvénytervezet egy ilyen fék lehet. Azt fogja kimondani, hogy minisztérium helyett nem minisztériumi formában központi közigazgatási szervet a kormány csak törvény alapján hozhat létre. Eddig ilyen szabály nem létezett.

– Egyszerű többséggel vagy kétharmados törvénnyel lehet majd új intézményről dönteni?

– Dehogy kétharmadossal! A nyugati államokban nem is létezik a kétharmados törvényi kategória. Az azért „macerás” a mindenkori kormánynak, ha évente ötször a parlament elé kell járulnia, s kérnie, hogy hivatalt alapíthasson. „Adjál költségvetést, öreg!” Ez azért viszszatartó erő.

– Ez az a bizonyos szervezeti törvény?

– Igen, a szakmában ezen a néven fut, s elsődlegesen azt célozza, hogy rendet teremtsen, s alapvető elveket leszögezzen. Például azt, hogy a miniszter az összkormányzati érdeket képviseli a tárcánál, s nem a tárca érdekképviselője a kormánynál. Azt, hogy egy minisztériumnak főszabályként nem lehet területi közigazgatási intézménye, tehát a tárcák nem alapíthatnak kényük-kedvük szerint újabb és újabb dekoncentrált szerveket. Ez a törvény rendezi a költségvetési szervek jogállását, minden szinten fékeket állít a növekedés elé. Nem az a célja, hogy bárkit kínozzon, bárkit leépítsen, hanem az, hogy a munka jobban menjen, mert a mostani rendszer nem hatékony. Nagyon kicsi a teljesítőképessége, ami miatt a kormányzásban is egyre több a menedzsmenthiba. A szervezeti rendteremtéssel együtt egy vagyoni törvény is készül az állami vagyonkezelés új rendjéről. Jelen pillanatban az államnak még egységes vagyonkatasztere sincs.

– A rendteremtés időszaka következik tehát. Valóban csökkenni fog a központi közigazgatási szervezetek száma?

– Vélhetően igen. De hogy mennyire, és hogyan, erre akkor tudok válaszolni, amikor a két törvényt elfogadta a parlament, s lefolytattuk a szervezeti felülvizsgálatot.

– S mennyit lehet majd megtakarítani?

– Én nem akarok megtakarítani! Én egy jobban működő, eredményesebb és sikeres központi igazgatási szervezetrendszert akarok! Ami feltehetően költségtakarékos is.

– Éppen ezt sürgeti az üzleti szféra is, hogy az állam kiadáscsökkentéssel teremtse meg az adócsökkentés fedezetét.

– Világos. De ez csak az érem egyik oldala. Próbálom Demján Sándornak is magyarázni, hogy ezt a követelését túl egyoldalúan adja elő. Mert szervezetében és létszámában valóban túlméretezett és túl drága a közszféra, ami az állami kiadásokat megdobja, s ennek következtében tényleg nem lehet az adókat csökkenteni. Ám hangsúlyozni kell azt is, hogy nem tudja azokat a szolgáltatásokat nyújtani a gazdaságnak, amelyeket egy modern államtól a versenyszféra elvár. Ez a mi államunk még mindig túl hatósági állam, és nem szolgáltató állam. A hatékonyságával van tehát a legnagyobb baj. Ezért sem kellene a köztisztviselőket össze-vissza riogatni. Ugyanis miközben a hivatalok fent növekedtek, alul lerongyolódtak. Rengeteg hely, munkalehetőség van a közigazgatásban, csak éppen nem miniszteriális szinten, hanem az ügyfeleket kiszolgáló helyi igazgatásban. Ezért szoktam azt mondani: kevesebb rendőrtábornokot szeretnék, de több rendőrt az utcán. Kevesebb főtisztviselőt, de több földhivatali ügyintézőt!

– A helyi önkormányzatok évek óta forráshiányosak, minimális szinten is alig tudják ellátni feladataikat, nemhogy több helyi ügyintézőt foglalkoztassanak.

– Erről van szó. Ezen kell változtatni. Le kell adni a forrásokat is.

– A tárcák nem fogják önszántukból megnyirbálni saját hatáskörüket. Eddig is elszabotálták a változásokat. Milyen a fogadókészség az Ön javaslatai iránt?

– A kabinet elfogadta a decentralizációs és deregulációs programot, s nagy a nyomás az EU, a nemzetközi pénzintézetek, a gazdasági szféra felől is, hogy a kompetenciákat közelebb kell vinni az ügyfelekhez. Amúgy meg, persze, hogy van ellenállás.

– A Gyurcsány-kormányt is köti a határozat?

– Miért ne kötné?

– S egy 2006-os Fidesz-győzelem esetén annak a kormánynak is folytatnia kell a programot?

– Semmi nem kötelező. Amíg azonban hatályban van, addig köti a mindenkori kabinetet. Attól, hogy a miniszterelnököt nem úgy hívják, hogy Medgyessy Péter, hanem úgy, hogy Gyurcsány Ferenc, a program marad. Gyurcsány persze dönthet másként is. Jellemző egyébként nálunk, hogy ha egyszer valamit elhatároznak, azt gondolják, évtizedekig úgy marad. Nem. Én sem maradok itt százéves koromig. Szándékosan úgy vállaltam, hogy másfél év alatt keresztülfuttassam a programot, s a mandátumom 2005 végén lejár. Arra is ügyeltem, hogy ezért ne kapjak pénzt, s ne legyen apparátusom.

– Ha már az apparátusnál tartunk: miért került a közigazgatás korszerűsítése és a leépítés közé egyenlőségjel?

– Már az 1930-as években meghirdették a magyar közigazgatás racionalizálási programját. Akkoriban a pesti vicc úgy szólt: „Téged is leraciztak”, azaz a racionalizálás keretében építettek le? Itt most más történik. A Draskovics-féle költségvetésnek semmi köze ahhoz, amivel én foglalkozom. Összekeveredett a kettő. A költségvetés kapcsán sem mondta senki, hogy létszámot kell csökkenteni, ám mivel a minisztériumok 2005-ben kevesebb pénzt kapnak, s végre kell hajtaniuk egy 5 százalékos béremelést, az aligha valósítható meg elbocsátások nélkül. Ehhez képest én egy olyan programon dolgozom, ami jövő nyáron-ősszel fejeződik be, tehát addig senkit nem fogok elbocsátani. Még azt sem tudom, milyen szervezetek megszüntetését fogom javasolni. Valószínűnek tartom, hogy mivel eddig növekedett a központi igazgatás, most csökkenést kell javasolni. De senki nem akar kínozni senkit. A fogyókúrát sem azért vállalja valaki, hogy sanyargassa magát, hanem, hogy egészségesebben éljen.

– Létszámcsökkentéssel egyébként lehet tartós megtakarítást elérni?

– Tapasztalataim szerint – s én elég öreg motoros vagyok – a létszámcsökkentések hatása egy éven belül elolvad. Egyfelől, mert nem hajtják végre, másfelől, mert álcázzák vagy burkoltan csinálják. Stratégia alapján kell felmérni az állami feladatokat, a forrásokat, s megvizsgálni, hogy a szolgáltatásokat hol, milyen szervezeti keretek között lehet a leghatékonyabban nyújtani.

– Mi történik, ha az Ön javaslatait is félredobják, s minden marad a régiben?

– Semmi különös. Ha most nem csináljuk meg azt, amire már 5-10 évvel ezelőtt sort kellett volna keríteni, akkor egyre nagyobbak lesznek a költségek. Ha 5-10 év múlva fogunk hozzá az átalakításhoz, nagyobb áldozatokkal jár, mint amennyit most igényelne, s még nagyobb lesz a társadalmi veszteség. Közben pedig szép halkan romolni fog a magyar gazdaság versenyképessége, s a magyar állam működésének színvonala. Semmi óriási dolog nem történik. Magyary Zoltán professzor 1931-ben kapott hasonló megbízást, mint én, s abból szinte semmit nem valósított meg a Horthy-rendszer. Majd megvalósítjuk mi, hetven évvel később. Vagy nem, s akkor közeledünk egy balkáni közigazgatáshoz.

CSEKE HAJNALKA

Ajánlott videó

Olvasói sztorik