Bár a szamovár ma inkább dísztárgy, a készülék a köztudatban összefonódott az orosz teázási hagyományokkal. Elektromos változata a rendszerváltás előtt a keleti blokkban nagy kuriózumnak számított, sokáig nehezen is lehetett hozzájutni. Akik az idősebb generáció tagjai közül fogyasztottak a szamovárból “lecsepegő” teát, azok azt mondják, hogy az az íz utánozhatatlan.
A szamovár eredetileg egy orosz-török eredetű háztartási vízforraló edény, melynek eredeti, fával, vagy faszénnel fűtött változata népszerű volt az orosz otthonokban: ha reggel begyújtották, egész nap biztosította a ház konyhájának forróvíz ellátását. A teázás köré épült rituálé csak később alakult ki.
A 20. század 30-as éveiben piacra kerültek az első elektromos szamovárok is, melyek a nyugati világban az orosz egzotikummal és vadromantikával fonódtak össze. Az évtizedek alatt hihetetlen mennyiséget adtak el világszerte.
A szamovár sok magyar háztartásban a mai napig megtalálható, igaz többnyire használaton kívüli dísztárgyként. Hogy bőséggel akad belőle, azt a hirdetési portálokon olvasható megannyi eladó készülék mutatja. A kínálat alapján egy-egy patinásabb, szebben megmunkált darabért bizony borsos árat kell fizetnie a vevőnek.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
