Valóban ma született Jézus

Az ókorban egyáltalán nem volt kérdés, hogy Jézus valós személy volt-e, „történetiségét” csak jóval később kezdték vitatni, ma pedig bizonyos körökben még mindig vissza-visszatérő kérdés. Ami a tudományos részt illeti: épp annyira volt az, amennyire bármely más ókori személy, akiről csak írásos emlékeink vannak. És ugye a többség ilyen…

Nagypál Szabolcsot, római katolikus teológust, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusát kérdeztük a Karácsony történeti hátteréről.

Március és december 25.

Jézus életéről nincs tárgyi bizonyítékunk, de az írott források megerősítik létezését. Nemcsak keresztény szerzőkre gondolunk, sőt, a kívülállók beszámolóit bizonyos szempontból némelyek még hitelesebbnek is tekintik.

A zsidó Josephus Flavius és a római Tacitus már az I–II. századból megerősíti létezését és kereszthalálát.

A Szentírás nem adja meg születésnapját, de fogamzásának idejét már Szent Iréneusz is március 25-ben határozta meg a II. században. A keresztények ugyanis nem a világrajövetelt, hanem a fogantatást tekintik az élet kezdetének. Innét kilenc hónap Karácsony napja, és a márciusi Angyali üdvözlet ma is jeles ünnep: Urunk születésének hírül adása.

Nyilván ennek is jelképes tartalma van. A zsidó hagyományban a tavaszi napéjegyenlőség a világ teremtésének napja, a Megváltó fogantatását tehát értelmezhetjük második vagy újjáteremtésnek is.

A IV. századból van az első adatunk arról, hogy egyes közösségek december 25-én emlékeznek meg Jézus születéséről, a 325-ös niceai zsinat után pedig ez terjedt el és vált az Egyház által is elfogadottá, hivatalossá.

A Biblia is segít

E ponton szokták megemlíteni, hogy az Egyház e napválasztással a napfordulóhoz kapcsolódó, nagyon népszerű római ünnepek kereszténnyé tételére is törekedett. Nagypál Szabolcs szerint azonban ez korántsem egyértelmű, sőt még meg is fordíthatjuk – a legyőzhetetlen Nap III. század végi ünnepe épp a kibontakozó keresztény ünnep ellenhatásaként is keletkezhetett. Mindenesetre itt is tetten érhető a jelképiség: Jézus az igazságosság Napja, aki fényt hozott az emberiség számára.

Jézus születésének meghatározásában a Szentírás is segítségünkre van. A zsidó pap, Zakariás, és felesége, Erzsébet minden vágya egy gyermek volt. Amikor a férfi épp templomi szolgálatot látott el, egy angyal közölte vele az örömhírt: Erzsébet fiat szül neki, akit Jánosnak kell majd elneveznie. Ő lett Keresztelő Szent János.

Erzsébet terhességének hatodik hónapjában pedig Gábriel arkangyalt küldte Máriához az Úr: “Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni.” (Lk 1,31–32)

Némely vallástörténészek szerint Zakariás templomi szolgálata júniusban történt, innét pedig eljuthatunk oda, hogy Mária decemberben fogant, és Jézus szeptemberben született.

Minderre a teológus megjegyzi, hogy más vallástörténészek és teológusok szerint Zakariás templomi szolgálatának ideje valószínűleg inkább az engesztelés napjára esett. Ez talán a zsidóság legnagyobb ünnepe, szeptember végén. Ha innét számítjuk a hat meg kilenc hónapot, december jön ki…

Számolgatás ide vagy oda, a lényeg, hogy december 25. a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amit hossza is jelez, Húsvét mellett ez az egyetlen kétnapos ünnepünk. A hívők számára Jézus létezésének legerősebb bizonyítéka kétezer éves töretlen hatástörténete, és a világon ma élő több mint másfél milliárd keresztény ember.