Kényes téma ez az önfejlesztés dolog, mint minden trendi tömegjelenség. Akkora a zaj a kétes kompetenciájú „you can do it”-bullshitárusok és önjelölt new age-evangelisták maszlagjaitól, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. Hol az lenne a feladat, hogy ülj le egy székre, csukd be a szemed és képzeld el, hogy egy piros, metálfényű sportmercit vezetsz épp, langyos tenerifei menetszél kavarja selymes, dús fürtjeidet, melletted életed szerelme nevet bele a tengerparti levegőbe – és baing, máris megvuduztad a vonzás törvényét, és meglásd, rövid időn belül ez a gyönyörű fantáziakép valóra válik. A másik végpont meg valahol a betelefonálós pénzbevonzó tűzmágiánál jelölhető ki, hát, jól nézünk ki – mondhatnám, de szerencsére akad azért alternatíva. Itt van például az ÉvIránytű-féle évrendezés.
Nagy szavak következnek, előre is elnézést: jó ideje az a naiv meggyőződésem, hogy ha a világon mindenki foglalkozna önismerettel, az rövid úton megoldana egész sok mindent a háborúktól a korrupción át a társadalmi egyenlőtlenségekig. Az önismerettel kéz a kézben jár a tudatos élet, a tudatos élettel a fókusz, a fókuszált figyelemből pedig következik, hogy az egyszeri ember haladni fog a céljai felé, ami elég komoly társadalmi előnyökkel jár, amelyet nagyjából az alábbi képlettel lehet lekottázni:
(*opcionális)
Plusz itt van az a járulékos nyereség is, hogy aki magával foglalkozik, az nem beszél bele mások dolgába, ergo például nem mond olyan bődületes gyökérségeket sem, mint egyes úgynevezett államférfiak. Úgynevezett férfiak sem, ha már.
A fenti képlet gyakorlati kipróbáláshoz kínál megoldást az Évrendező füzet. Aminek egyébként már a nevéből kiderül a lényeg, de azért mindenki megnyugodhat, elmondom bővebben. A füzet két részből áll: az első fele az idei évedről szól, annak az átgondolásában segít, hogy miként alakult a mögötted álló év, hogy állsz a céljaiddal, a kapcsolataiddal, az egészségeddel, általában az életeddel. Mindehhez neked csak azt az eszközt kell hoznod, amiben a mindennapjaidat dokumentálod – online vagy papír alapú naptár, határidőnapló, Facebook timeline – segítségképpen pedig kapsz egy halom izgalmas kérdést. Elgondolkodtál már például azon, hogy az elmúlt évben
vagy például
Ezek a kérdések már önmagukban is borzasztó gondolatébresztők, sokszor egészen húsbavágóak, olyan területekre irányítva a reflektort, ahová lehet, hogy évek óta nem világítottál be. Felszabadító érzés letenni ezeket a dögnehéz dolgokat, mint hogy például ki volt az az ember, akinek nem voltál képes megbocsátani, vagy felidézni azokat az élményeket, amelyek boldoggá tettek – még a végén kiderül, hogy nem is volt olyan rossz az elmúlt év.
De ha ezek után még mindig szkeptikus vagy, akkor térjünk át a füzet második felére: míg az első rész inkább megnyugvást kínál, az igazi varázslat a második részben történik. Ez a rész az előtted álló évről szól, és abban segít, hogy kicsit elmerengj, merre szeretnél haladni az életeddel az új évben, kijelöld a céljaidat, meghatározd, hogy miben és hogyan szeretnél változtatni és így tovább. Kicsit mélyebb, mint a soha be nem tartott újévi fogadalmak, ugye? És itt kapcsolódik be a cikk elején megcincált bevonzósdi, ami a bugyuta selfhelp-könyvek értelmezésében nyilvánvaló ökörség, viszont kicsit racionálisabban szemlélve egyből értelmet nyer: ha kijelölöd a céljaidat, és átgondolod-megtervezed a hozzájuk vezető utat, akkor értelemszerűen nagyobb eséllyel éred is el őket, mint hogyha csak élnél bele a vak világba.
Nagyjából ennyi az egész vonzás törvénye – gondolatok teremtő ereje témakörnek a valódi alapja. Annak az esélye, hogy a cikk elején ismertetett székben ülve képzelgésből sportmercid lesz, nagyjából ugyanannyi, mint hogy egy MLM-melóból meggazdagodsz, azaz körülbelül 2%. Viszont ha irányba állítod magad, akkor azt az agyad tudni fogja, és a céljaid irányába fogja mozgatni a tetteidet is. Sokszor egyébként egészen varázslatos módokon: én például év közben lazán elfelejtettem a leírtak felét, aztán mégis, amikor a következő évrendezésnél elővettem a tavalyi füzetet, és átnéztem az évre megálmodott dolgokat, enyhén szólva is sokkolódtam, hogy mennyi minden alakult a terveknek megfelelően anélkül, hogy valamiféle rigorózus rendszer mentén szeleteltem volna év közben, szigorúan pipálgatva az év elején meghatározott célokat.
Mozgalom
Az Évrendező füzet 2013 és 2014 után már harmadik alkalommal futja körbe a webet minden marketing- vagy médiatámogatás nélkül, csupán a közösség erejéből: akinek élményt, segítséget, örömet nyújt, az terjeszti – aligha kell magyarázni a megosztás lélektanát. Az első évben ez két nyelven 50 ezer letöltést jelentett, tavaly röpke háromszoros szorzódással már 150 ezret – amiben nyilvánvalóan annak is része volt, hogy a füzet már nyolc nyelven volt elérhető. Idén ez a szám valószínűleg ismét ugrik majd egyet, már csak abból kiindulva, hogy a nyelvek száma már 14-re nőtt, valamint elindultak a mozgalom Facebook, Twitter és Instagram-csatornái. És mindez teljesen alulról, önkéntesen szerveződve, társadalmi munkában, egy csapat lelkes magyar srác munkája nyomán.
Az első évrendezés (2011 végén) annyi volt, hogy végiglapozgattam a naptáramat, és kiírtam belőle az érdekes eseményeket egy üres lapra. Ez annyira jó élmény volt, hogy egy évre rá, Szilveszter környékére szerveztem egy összejövetelt a Láthatatlan Egyetemes ismerőseimnek, ahol úgy gondoltam, hogy segít, ha a “vedd elő a naptáradat és lapozgasd végig” mellé még néhány segítő, összegző kérdést is adok a résztvevőknek. Ott már gyanús volt, hogy ez valami nagyobb is lehet, mert érkezett 10-15 olyan email, hogy “nem tudok jönni a találkozóra, de a kérdéseket átküldenéd?”. Egy évre rá Freisinger Ádám kibővítette a kérdéseket, szép füzet formába rendezte, lefordította angolra és készített egy honlapot is hozzá – a megosztásoknak köszönhetően ekkor kezdett el nagyon-nagyon terjedni, pár nap alatt tízezrek töltötték le.
– ezt már P. Tóth Andrástól tudjuk, akinek az ötlete nyomán elindult a projekt, és aki a honlapon kívül a közösségi média- és sajtómegjelenésekért felel. A csapatot Békéssy László vezeti, ő koordinálja a hét fős önkéntes gárdát, akik az ÉvIránytű / YearCompass mozgalom hátterében állnak. Minden területnek (offline füzet, online füzet, honlap, közösségi média, sajtó, fordítások, videó) van egy-egy felelőse, aki a munka oroszlánrészét végzi. A fordítások elkészítésében emellett tavaly több mint húszan segítettek, idén már 75 regisztrált fordító vesz részt a munkában. Emellett a letölthető-kinyomtatható füzet mellé idén azok, akik jobban szeretnek gépelni/utálnak nyomtatni, mert ugye szegény esőerdők, kaptak csinos, letisztult online kitöltő felületet is.
Az önkéntesek
Az évrendezés élményszerű volta mellett alighanem azért terjed ilyen lendülettel a mozgalom, mert a háttérben álló önkéntes csapat igazi szerelemgyerekként foglalkozik a projekttel: gyűjtögetik a visszajelzéseket és beépítik az így kapott ötleteket, az online verzió is közkívánatra született, az egyszerű köszönetnyilvánításoknak meg csak simán örülnek.
Több kedves e-mailt kaptunk, hogy a füzet elengedésről, megbocsátásról szóló része mennyire jó hatással volt a kitöltőre, illetve tavaly már megjelentek év közben olyan bejegyzések Twitteren és Instagramon, ahol valaki köszönetet mondott, hogy valamit eltervezett az ÉvIránytű segítségével és meg is valósította. De például olyan is volt, hogy kaptunk Ulánbátorból egy fényképet, ahol egy nagy lánycsapat áll, mindenkinek a kezében egy kitöltött Éviránytű, ez szintén kedves emlék.
Békéssy László kiemelte azt is, hogy
az emberek rengeteg energiát fordítanak arra, hogy a szeretteikhez eljusson a füzet a saját nyelvükön. A brazil és szlovák fordítások kifejezetten anyukáknak készültek (a fordítók ezt ajándékozták nekik karácsonyra), az eszperantó verziót egy, a nyelvvel foglalkozó kis közösség fordította, akik az újévi találkozójukon ezt töltik ki. Aztán volt még például a Bukarest rádiós interjúm, ahol a riporter megkérdezte, hogy lefordítottuk-e már a füzetet románra. Mondtam, hogy nem, úgyhogy másnapra ezt megtette a riporter, köszönjük ezúton is.
És hogy mi a cél?
Segíteni másoknak lezárni az évet és megtervezni a következőt. Ha ebből egy világméretű mozgalom jön létre, az sem nagy baj.
