Igazán nehéz helyzetben vannak a filmforgalmazók, hiszen akármilyen magyar címet találnak is ki egy produkciónak, a mozinéző mindenképp háborog. Nem is fognánk indokolatlan ekézésbe, nem áll szándékunkban az Interstellar (Csillagok között), vagy a Frozen (Jégvarázs) magyarításán hömpörögni, hiszen ezek még a jól sikerültek közé tartoznak, s ennél cifrább esetek is előfordulnak a titulus-történelemben.
Még a kényszeres „utánírást” sem bántanánk, mert az a verzió legalább tágítja a tájékozatlan mozinéző horizontját (K-Pax – A belső bolygó, Looper – A jövő gyilkosa, Elysium – Zárt világ), viszont ezzel is sikerül néha túllőni a célon. A Paperman például a magyar keresztségben a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős címet kapta, ami azt sugallja, a titulusban megidézett színész saját magát alakítja. Pedig ez nincs így, még akkor sem, ha valóban csak képzeletbeli superheróról van szó. Ráadásul a cím azt közvetíti, ez megint valami vicces és könnyed képregény-adaptáció lehet, pedig ez távolról sincs így. Ez egy olyan dráma, ahol a Jeff Daniels által alakított író ötlethiányban szenved, és ugyan képzelt barátja, Captain Excellent ott van vele, de ez nem egy humorforrás a filmben, hanem a főhős lelki nyomora. Nem csodálkoznánk, ha ez a bárgyú cím riasztott volna el embereket attól, hogy megvegyék DVD-n. A Sucker Punch is borzasztó alcímet kapott, bár ott a forgalmazó javára legyen írva, tényleg lefordíthatatlan a cím, ráadásul a magyar Álomháború titulust megszavaztatta a leendő nézőkkel.
A félrevezetés csimborasszója A hitetlen, amely valójában Hívőt kellene, hogy jelentsen (The Believer), bár a történetet ismerve a végén így is értelmet nyer a cím. Az In Bruges című szatirikus, fekete humorú drámát is sikerült rendesen elcseszni az Erőszakik titulussal, hiszen ki ülne be egy ilyen címmel ellátott ZS-kategóriás vígjátékra hajazó marhaságra? Akik pedig mégis, jócskán csalódhattak. De ugyanígy egészen más konnotációja van Michael Hoffman Gambitjének is, amely magyarul a Dől a moné névre hallgat.
Viszont ha már ZS-kategória, és vígjáték emlékezzünk meg az olyan remekművekről, mint a Wet Hot American Summer, vagyis a Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáron. Ugyanezt a poént hivatott alkalmazni a Horrorva akadva – avagy tudom, kit ettél tavaly nyárson, de az összes közül a legdurvább, a Vive la France-ból kihozott Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony! A Wrongfully Accused mondjuk nem ZS-kategória, de a magyarul Sziki-szökevényre keresztelt film, amely a Ciki a muki, de cuki alcímet kapta, kiakasztó (eredetileg valami olyasmit jelentene, hogy Helytelenül vádolva).
Aztán ott van még a Taták a tutiban (Forget about it), a Szimatnak szemét, szemétnek szimat (A Low Down Dirty Shame), a Szemtelen szemtanúk (Man of The House), Agyő, Nagy Ő! (The Heartbreak Kid), a Ne légy barom 3. – Ramaty kamaty (Sprung), az Anyámon a tanárom (Mr. Woodcock), a Kegyenc-fegyenc (Big Stan), a Minden lében négy kanál (Burn Notice), Óvszer módszer (Overnight Delivery), amelyek kínos szóviccekkel próbálnak operálni. A Lopom a sztárom (The Bling Ring), vélhetően – a szintén gagyi – Sztárom a páromra (Notting Hill) utal, A Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West) pedig Seth MacFarlane korábbi filmjére, a szívós, ivós, csajozós mackóra reflektál.
A tökös, a török, az őr, meg a nő ugyan köszönő viszonyban sincs az eredeti címmel (Le Boulet/ Dead Weight), de kivételesen talán kifejezőbb, mint az eredeti. Ilyen formában az Aliennel is kettős érzéseink lehetnek, hiszen az első részben ugyan tényleg a 8. utas a halál, de a bolygó, a végső megoldás, és a feltámadás esetében már kicsit túl sok a halál. Ez a fajta túlspilázás a Drágán add az életed (Die Hard) filmek esetében a legfrusztrálóbb, a legutóbbi részre már annyira elfogytak a szuperlatívuszok, hogy az már a Drágább, mint az életed alcímet viselte.
Sorozatfronton sem jobb a helyzet, a Breaking Bad magyarításának (Totál szívás) esetében azt hiheti az ember, hogy brooklyni afroamerikai fűárusokról szóló szitkom mehet a tévében, míg a Ki vagy Doki? (Doctor Who) esetében a sorozat fő humorfaktorát sikerült megölni. A legszebb mind közül mégiscsak az Y-akták – A lélek határai, amely valójában a PSI Factor: Chronicles of the Paranormal névre hallgat, és akkor még nem beszéltünk az Agymenőkről (The Big Bang Theory), vagy az Állítólagról (MythBusters).
Téged melyik magyar filmcímtől ver ki a víz?
