2024. június 18-án, kedden reggel elhunyt Bíró András, újságíró, emberi jogi aktivista, aki 1995-ben az általa alapított Autonómia Alapítvánnyal 1995-ben elnyerte az Alternatív Nobel-díjként is emlegetett Right Livelihood díjat – tette közzé Facebook-oldalán Hann Endre.
Az 1925. október 20-án, Szófiában, magyar és szerb szülők gyermekeként született Bíró a második világháború éveit, illetve a Rákosi-érát Magyarországon élte át, az 1956-os forradalom után azonban Franciaországba emigrált. Épp harminc évvel később, 1986-ban tért vissza Magyarországra, ahol a rendszerváltást követően, 1990-ben megalapította a romákat a földek megvásárlásában, illetve különböző projektek támogatásával segítő Autonómia Alapítványt.
Az 1996-ban született HVG-portré szerint 1956-ban a Népszavából Népakarattá vált lapnál is dolgozó újságíró Párizsban gazdasági újságíróként dolgozott, 1967-ben pedig az ENSZ mezőgazdasági szervezetének tagja lett. A Hruscsov marseilles-i látogatása előtt a francia rendőrség által rövid időre egy korzikai luxusszállodába költöztetett férfi 1975-ben Nairobiba tette át a székhelyét, ahol egy ideig a szerv főigazgatójának kommunikációs tanácsadójaként, diplomataútlevéllel dolgozott, majd akkori feleségével, egy mexikói írónővel Mexikóba költözött. 1986-ban onnan tért haza.
Bojár Iván András művészettörténész és újságíró visszaemlékezésében hozzátette:
Az utolsó napok, két végtelenül hosszú hét, ahogy ez szokott, nehezek voltak. Harmadikán mutattuk be András legfrissebb könyvét a Nyitott Műhelyben, amely szellemi, morális életívének összegző leírása. Ám az eseményen személyesen már nem tudott jelen lenni, röpke videós bejelentkezésen üzente nekünk: „szeretlek titeket”.
Eztán kórházi napok következtek, egyszerre sugallva az elmúlás közelségét, mialatt András, híven önmagához, újabb terveket szőtt. Alapítványt kívánt tenni, amivel a demokrácia visszaépítését szolgálhatná, meg haragos-kritikus cikket tervezett az egészségügyben tapasztalt ellentmondásokról. Az utolsó napig nem szűnt meg benne a közösségért, a társadalomért szolgáló figyelem. Ma reggel szelíden kilépett.
Az Autonómia oldalán közzétett nekrológ a következőképpen emlékezett meg róla:
András elegáns volt, jóképű, imponáló világfi, elkötelezett baloldali, tökéletes társasági ember, ismerte az úgynevezett harmadik világot, dolgozott nemzetközi szervezetekben, sok mindenkit ismert a tengerentúlon és itt is. Itt voltak a gyökerei, de a szocializmus évei alatt nem itt élt. Aki egyszer beszélt vele, nem felejtette el. Nagylelkű volt és érzelmes. Könnyen beleszeretett egy elképzelésbe, egy emberbe, aztán ugyanolyan könnyen váltott, lett gyanakvó és bizalmatlan. Sokan rajongtak érte. Hamar álltak mellé, hívták testületekbe, igyekeztek használni a tapasztalatait, kérték a tanácsait. Se szeri se száma azoknak az intézményeknek, amelyeknek a létrehozásánál bábáskodott, amelyeket ő maga alapított vagy amelyeknek az alapító testületében részt vett. Mondhatni, alapító ember volt. 1994-ben Bíró András és az Autonómia Alapítvány közösen nyerte el az Alternatív Nobel Díjnak is nevezett Right Livelihood Award-ot. Aztán 1995-ben nyugdíjba ment. Egy ideig még a kuratórium része volt, aztán onnan is távozott. Azóta eltelt majdnem harminc év. A mindenkori kuratóriumi elnökök/igazgatók tartották vele a kapcsolatot vele. András sokszor kritikát fogalmazott meg munkánk kapcsán. Azt mondogatta, hogy ez az Autonómia nem az az Autonómia, amit ő annak idején elképzelt. Bár sok minden változott az évek során, és nem mindig értettünk egyet, tagadhatatlanul inspirálta a munkánkat és olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amire érdemes építkezni. Nem fogunk elfelejteni. Nyugodj békében András!
