Az önkormányzati bérházai egy részét eladás és lebontás helyett az elmúlt hónapokban inkább szociális lakásokká alakítani kezdő Ferencváros műemlékeinek állapota a főváros más kerületeihez hasonlóan igen sokszínű, ezek közül kevésről feledkeztek el azonban annyira, mint az Üllői út 7. számú házról, ami a forgalmas útvonal Kálvin térnél lévő nyitányánál hosszú évek óta üresen áll.
Ez a helyzet rövidesen megváltozhat, október 12-én ugyanis egy felújításról szóló tervcsomag jutott el Budapest Főváros Kormányhivatalához, ami cikkünk megjelenéséig nem adott neki zöld utat. A tervlapok tartalma az elmúlt hat hétben nem volt ismert, hiszen – amint az a hatóság megkeresésünkre adott válaszából kiderült –
A négy dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy a tulajdonosok
a közel kétszáz évvel ezelőtt, 1839-ben született lakóházat.
A Pest jó részét elpusztító nagy árvizet követő hónapokban, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium otthonának építészeként, illetve a Citadella és az Üllői úti egykori Mária Terézia laktanya kivitelezőjeként is ismert Kasselik Ferenc (1796–1884) tervei nyomán Steinbach Alajos megrendelésére született épület a falára helyezett emléktábla tanúsága szerint 2002-ben, Madari Gyula tervei nyomán kapott teljes felújítást, az azóta eltelt huszonegy év azonban nem múlt el nyomtalanul a ház felett – főleg, hogy az utóbbi hét–nyolc évben semmiféle mozgás nem történt a legutóbb egy étteremnek, illetve egy hotelnek is otthont adó falak között.
Az 1864 áprilisától három éven át, az Akadémia bérházának titkári lakásába való költözéséig Arany János is lakott, igaz, az emléktáblán ennek az információnak már nem jutott hely. A ház a homlokzatán az olvasható:
Fehér Páva Fogadó Alapítva: 1839
– pedig nem is fogadóként, hanem lakóházként jött létre, sőt, azóta számos különféle érdekes csoport, vállalkozás, illetve lakó koptatta a lépcsőit: 1868 nyarától például Szohner József
nő- és gyermekgyógyintézetét, a Magyar Bazár című divat- és szépirodalmi lap szerkesztőségét, valamint az aszfaltcsöveket árusító Kapff-féle cég jogutódját találhattuk volna itt.
Arany helyére barátja, Szász Károly (1829–1905) költő-drámaíró-műfordító, a dunamelléki református egyházkerület későbbi püspöke költözött, akinek szomszédságában hamarosan báró Podmaniczky János (1786–1883), a fiatalon elhunyt író-újságíró, Toldy István (1844–1879), valamint az első magyar kerékpárosok egyike, az orvosi egyetemen töltött évei alatt Budapesten élő Vermes Lajos (1860–1945) bérelt lakást.
A közel nyolcvan éven át Steinbachék birtokában lévő épület végül az első világháború derekán váltott először tulajdonost – Rickl Gézáné tulajdonába jutott –, a Rákosi-kor derekán azt azonban végül nem az ő, hanem veje, Szokováth István főorvos kezéből csavarta ki az állam.
A szocializmus évtizedeiben leromlott állapotúvá váló, az aljában lévő műszerüzletben 1947-ben a rendőr- és nőgyilkos Hekus Döncit, azaz Mészáros Istvánt (1920–1947) is befogadó házat 2001-ben vásárolta meg az idegenvezető, tanár és építész Madari Gyula által alapított, vallási turizmusra szakosodott Makrovilág.
Az új gazda a már említett nagy felújítás során az eredeti állapothoz való visszatérést tartották szem előtt: az első emeleti lakások felszabdalt szobáit újra egybenyitották, az ajtónyílásokat kibontották, és tizenöt szobás fogadót, borpincét, illetve éttermet hoztak létre benne – írta Csordás Lajos épp húsz éve a Népszabadságban.
A hely végül a korábban a Tabánban valóban létező Fehér Páva nevét vette fel, majd működött legalább 2014-ig. Honlapja ma már nem érhető el az interneten (a hamis történeti információkat mutató pillanatképe azonban továbbra is látszik), így a bezárás pontos idejére nem derült fény, noha biztos, hogy a következő évben már nem működött.
Ezt az információt a tulajdonosi háttér változása is alátámasztja, hiszen 2015 elején a ferencvárosi önkormányzat előbb 5,69 milliós, majd 758 ezres végrehajtási jogot jegyzett be az ingatlan földhivatali adatlapján, ahonnan az is kiderül, hogy a házat ugyanezen év szeptemberében a furcsa nevű Szalamandra Sure Faith House Kft. vásárolta meg, ami azóta is kézben tartja azt.
A hirdetményi rajzok szerint az építtető az eredeti arc teljes egészében való megtartását tartja szem előtt, és csak madártávlatból látható változásokat eszközölne: az utcai és az udvari traktusok találkozásánál új, lamellás tetőszellőző születne, a hátsó szárnyakon pedig a tetőablakok mellett egy új üveg tetőkiemelésnek szorítanának helyet.
A rajzokat egy kapcsolt látványterv teszi végül egyértelművé – ezen jól látszik, hogy a belső udvart egy kávézó vagy bisztró használhatja majd, az új tetőablak pedig nem okoz nagy törést a lakók és vendégek elé táruló képben, akiknek a komfortszintjét az ingatlanra előírt minimális zöldterület (1 fa + 20 cserje) kétszeresével – két fával, illetve negyven cserjével – kívánják növelni.
A teljesen alápincézett ház mai állapotát egy 2022-ben, a Soproni Egyetemen leadott diplomamunka kitűnően mutatja: eszerint a tetőszerkezet faanyagában beázás, sókiválás, korhadás, valamint rovar- és gombakár is tapasztalható, a falakon, illetve különböző helyiségekben pedig egyszerű szemrevételezéssel nem igazán látszanak jelentős károk. Az egyetlen kivétel ez alól a pince P-17 jelű tere, ahol egy ledugózott, de szivárgó szennyízvezeték miatt áznak a környező falak, az aljzat, illetve a faszékek, amiken a farontó gombák is megtelepedtek. Az idős házak legnagyobb ellenségei közé tartozó könnyezőgombának ekkor még nem voltak jelei, az állapotot azonban csak egy teljes, feltárással járó kutatás tudná pontosan felmérni.
A jelek ettől függetlenül biztatóak, így, ha a házhoz kapcsolódóan fentebb bemutatott tervek válnak valósággá, akkor a pesti belváros gazdagabb lesz egy jó állapotú műemlékkel. Ez pedig nyilvánvalóan mindennél fontosabb, hiszen az elmúlt években nemcsak a századfordulós bérházak, illetve a XX. század különböző szakaszaiban született struktúrák, de a XIX. század derekán született épületek száma is csökkent, egyre inkább megfoghatatlanná téve a Pest fejlődésében fontos szerepet betöltő korszakot.
