A jövőről szóló regényekben, filmekben az emberek űrhajókon száguldoznak, és idegen bolygók lakóival találkoznak. Hol harcolnak velük, hol jól megvannak, vagy éppen az egyikkel harcolnak, a másikkal barátkoznak. Van viszont egy keserű tény: bár a hatvanas évek óta kutatják, hogy a világűrből jönnek-e olyan jelek, amelyek idegen civilizációk létére utalnának, ebben a SETI elnevezésű programban abszolút semmit sem találtak. Számodra ez nem üzeni-e, hogy odakint valójában senki sincs? Hogy a mi civilizációnk egyszeri csoda?
Tudományos adatokkal tudok válaszolni. Különböző vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy harmincezer évvel ezelőtt egész Európában nagyjából tízezer ember volt. Ez a kisvárosnyi ember 150-200-300 fős csoportokban élt, és hordáik élettere nagyon távol volt egymástól. Számításom szerint legfeljebb negyven-ötven évenként találkozott két csoport. Két emberöltőnként. Tegyük fel, hogy az egyik ilyen csoport úgy gondolta, hogy kapcsolatba kellene lépni másokkal is – ha vannak. Nosza, elhatározták, hogy füstjeleket adnak! Adtak füstjeleket, de nem jött válasz, így elhitték, hogy egész Európa üres.
Értem. Tehát azt gondolod, hogy vannak ugyan más értelmes lények, csak éppen a füstjeleink nem jutnak el hozzájuk. Vagyis nem értesz egyet azokkal, akik szerint az emberi civilizáció egyszeri véletlen.
Nem tudom elképzelni, hogy az emberi civilizáció az egyetlen legyen. Minden, amit a világról tanultam, azt sugallja, hogy az anyag mozgása, működése, interakciói az erre alkalmas helyeken létrehoznak olyan formációkat, mint az élet. Ezek közül némelyik értelmes lénnyé fejlődik, mások csak növények maradnak. Nagyon-nagyon csodálkoznék, ha egyszer valaki bizonyítani tudná, hogy az emberiség egyedül van. Ez vallásos eredetű hiedelem.
Elképzeltünk magunknak egy Jóistent, aki minket az ő hasonlatosságára teremtett. Mi vagyunk a teremtés koronái, Isten kedvenc gyerekei. Tehát mi magunk is istenszerűek vagyunk, majdnem istenek. Hiszen éppen kiválasztottságunk tudata volt az oka annak, hogy megteremtettük őt a magunk hasonlatosságára. Ebből eleve következik az egyedüllét, a kiváltságosság tudata. Ám ha nem vallásos, hanem tudományos alapokról indulunk, akkor semmilyen bizonyíték, következetes elmélet sem igazolja, hogy csak egy helyen jöhetett létre az élet.
Vannak olyan regények, filmek, amelyekben az idegen civilizációk egyszerűen más létformákban működnek, például gázóriások légkörében lebegő kisebb-nagyobb gömbök formájában. Ez belefér a te világképedbe?
Persze. Annyira, hogy Fred Hoyle A fekete felhő című science fiction regénye az egyik kedvencem, és ebben éppen egy ilyen civilizációról van szó. Ám ennek megítéléséhez nem tudunk eleget. A földi létformákról is nagyon keveset tudunk. Csak 2012-ben fogadták el a neurobiológusok azt az elvet, hogy a gerinces állatok mind értelmesek, mind gondolkodnak, mindnyájan éreznek. Ezt csak most ismertük el, pedig valójában már sejtettük legalább kétszáz éve.
A Földön van harmincmillió állatfaj, de létezhetnek olyan, egészen különleges állatok is, például valahol a föld mélyén, akiket egyáltalán nem ismerünk. Tudjuk, hogy a méhek időnként nagyon értelmes cselekvéseket hajtanak végre, de fogalmunk sincs arról, hogyan gondolkodnak az egy milligrammos agyukkal. Igazán mélyen még a környezetünkben élő állatokat sem ismerjük. Természetesen lehet fantáziálni arról, hogy milyen különös lények vannak azok között, akikkel még csak nem is találkoztunk, de nem tudunk mihez viszonyítani. Valamennyire ismerünk néhány egeret, patkányt, háziállatot, miegymást, meg magunkat. Nagyon kicsi a viszonyítási alap. Nem tudom feltételezni, hogy csak az van, amit éppen megismertünk, mert túlságosan kicsi a látó- és hatókörünk.
Létezik egy exobiológia nevű szakág, amely tudománynak tekinti magát. Azt próbálja feltérképezni, hogy elvileg milyen lények körében alakulhat ki intelligencia. Állítólag fontos a térlátás, hogy az illető lény tudjon tárgyakkal manipulálni, és hogy csoportokban éljen, az egyedek kommunikáljanak egymással. Ennek megfelelően a velociraptornak például jó esélyei lettek volna, hogy értelmes lénnyé legyen. De nem kizárható egy víz alatti civilizáció sem. Etológusként mit gondolsz ezekről az elméletekről?
Azt, hogy akad néhány naiv bölcsész, aki úgy gondolja, hogy ő gondolkodó lény, tehát mindenki, aki gondolkodik, rá fog hasonlítani. Keresi azokat a jegyeket, amelyekben ez a hasonlatosság megjelenik. Megtalálja a térlátást, a kommunikációt és effélét. Naiv dolog, amikor analógiákból próbálnak egy teljesen ismeretlen dolgot kitalálni.
Vajon Kopernikusz idejében mi volt az általános vélekedés a bolygókról? Hogy mi van rajtuk? Levegő? És ott is vannak emberek? Isten teremtette a bolygót? És akkor miért hallgat? Ugye ezeket lehetett volna joggal megkérdezni. De nem kérdezték meg, eszükbe sem jutott, mert nem úgy gondolkoztak azokról a fényes kis pöttyökről az égen, hogy azok a mi bolygónkhoz hasonló égitestek. Ez az ötlet nem is érdekelte őket. Most, hogy valamivel többet tudunk – egyébként nem sokkal –, lehet képzelődni arról, hogy mászkálunk különböző bolygókon, és mindenféle szörnyek jelennek meg: veszedelmesek, jóindulatúak, szuperértelmesek. Ezek mesék. Ami persze nem baj.
Annak idején az is mese volt, hogy egy nap majd tüzet tudunk gyújtani, nem kell a villámra várni. Az is mese volt, hogy feltaláljuk az autót. Egy meséből indult el, aztán lett belőle valami. Az atombomba is mese volt, és aztán robbant. Az ember ilyen. A fantáziáját működteti, és szeretné megvalósítani, amit kigondolt.
Eddig az idegen civilizációkról kérdeztelek, de akár vannak idegen civilizációk, akár nincsenek, az emberiség a saját céljait követve is útra kelt a világűrbe. Már létezik olyan cég, amelynek az a célja, hogy ritka nemesfémeket bányásszon kisbolygókon. Az első Mars-expedícióra alighanem éveken belül sor kerül. Sőt, számos szakértő arról ír, hogy bár ott a gravitáció a földinek csak negyede, sem folyékony víz, sem légkör nincs, és éjjel mínusz 127 fokos hideg van, mégis kialakíthatók ott emberi életre alkalmas körülmények. Szerinted reális, amit úgy hívnak: terraformálás? Tehát, hogy a Marsot alkalmassá tegyük emberi életre?
Már többször említettem neked Stanley Robinsont, aki ezt megírta. Megírta a Mars terraformálását is. Az ő science fictionje azért jó, mert minden lehetséges tudományos adatot felhasznált arra, hogy reális képet adjon erről a folyamatról. Igen. Sok száz év alatt energia-, anyagi és szellemi befektetéssel miért ne lehetne?
Elon Musk, a világ leggazdagabb embere azt vetette fel, hogy hidrogénbombák felrobbantásával fel lehetne olvasztani a marsi jégsapkákat, és az milyen jó lenne, mert akkor lenne ott folyékony víz. Hát, akkor ez a terraformálás nem kezdődne nagyon jól.
Stanley Robinson számtalan ennél okosabb megoldást is kitalált. Persze a fantáziának nincsenek határai. Különösen, ha az ember nagyon gazdag, és az összes hülye ötletét rögtön megírja az újság. Ülünk egy barátságos társaságban, iszogatunk, és mindenki mesél gátlás nélkül. Az, aki gazdagabb, hangosabban mesél. És a leggazdagabb a leghangosabb.
Azért csak felvetődik a kérdés, hogy mi értelme is van a Marsra költözni, nagyon nagy erőfeszítésekkel „földiesíteni”, amíg itt van nekünk a Föld. Persze tönkre lehet tenni, és akkor tényleg kell egy másik bolygó.
Bocsánat, hogy az újságírói vénádat cikizem, de az újságírói kérdésekkel mindig az a baj, hogy a kérdésekbe foglalt fogalmak nem tisztázottak. Mi az, hogy „értelme van”? Először ezt kellene tisztázni. Én nem tudok tudóshoz méltó, biológiai választ adni arra a kérdésre, hogy mi az értelme az egyedi ember létének, és arra sem, hogy az emberiség létének mi a célja.
Ezek után azt kellene megmagyaráznom, hogy mi értelme van annak, hogy az emberiség egy részét egy másik bolygóra akarják átköltöztetni. Nincs értelme. Mondjuk, magyarázatul az emberiség túlnépesedését szokták felvetni. De igazad van: ezt lehet, hogy könnyebb lenne szabályozni, mint „terrafikálni” egy másik bolygót. De mi, emberek már csak olyanok vagyunk, hogy meg szoktuk valósítani, amit a fejünkbe veszünk.
Igaz, ha most az őserdőben ugrándoznánk meztelenül, az a normális biológiához sokkal közelebb álló életforma lenne. Mert az is jó kérdés: annak mi értelme van, hogy most felöltözve ugrándozunk egy betondzsungelben? Az az értelme, hogy sokan vagyunk, hogy tudunk betondzsungelt építeni, és azért építünk betondzsungelt, hogy tudjunk újabb betondzsungeleket építeni, mert az nagyon jó. De ezek csak hiedelmek, igazában nincs értelmük. Már ha azt gondoljuk, hogy annak van értelme, amit logikusan alá tudunk támasztani.
Barát József – Csányi Vilmos: Jövőpánik; Beszélgetések a lehetséges határáról
OpenBooks, 2023
