Hosszú időn át egyre kisebb órákra vágytunk, de most újra eljött a nagy számlapok ideje

Az időmérés vágya évezredek óta velünk él, hiszen a különböző kultúrák értelemszerűen mind vágytak arra, hogy szokásaikat, vagy bármilyen tettüket egy bizonyos időponthoz igazítsák. Az ókori Egyiptom nap- és vízórái – előbbin egy árnyékot vető rúd, a másikon pedig a két edényben lévő vízszint magassága határozta meg a pontos időt – után jóval egyszerűbb megoldást jelentett a rövidebb időszakokat is mérni képes homok-, vagy épp a sokszor néhány szeggel is megtámasztott gyertyaórák. Az áttörést azonban a mechanikus órák megjelenése jelentette: a XIII. század óta velünk lévő óraszerkezetek előbb méretes, kolostorok és templomok tornyaiban lévő szörnyek voltak, méretük pedig két hosszú évszázadon át semmit sem csökkent.

Ezután jelentek meg a szobabelsőket díszítő asztali órák, majd lassan az első, könnyen hordozható darabok is valósággá váltak. A XVI. század végén a leggazdagabbak már büszkén mutogatták a saját, akkor még nyakba akasztott, gömb formájú időmérőiket, a mai értelemben vett, lapos zsebórák azonban végül csak száz évvel később, a barokk korban, rendszerint a felhúzókulcs, illetve egy pecsétnyomó társaságában tűntek fel az övre akasztható úgynevezett chatelaine-okon, majd költöztek lassan a különböző ruhadarabok textilzsebeibe.

Az eleinte nem csak a fedél alatt rejtőző miniatűr alkatrészek, hanem a felhasznált anyagok miatt is drága, az adott kor művészeti stílusát adaptáló holmik a XIX. század derekán, a gyártástechnológia fejlődésével – a hengergátszerkezet feltűnésével – váltak széles körben elérhetővé, mellettük pedig egyre nagyobb számban jelentek meg a karórák, amiket akkor még elsősorban nők viseltek a csuklójukon.

A férfiak szívéhez végül a hadsereg hozta közelebb az ékszerből fontos használati tárggyá vált karórákat: a nagy számban elsőként az 1880-as évek angol hadseregében alkalmazott időmérőket az első világháború éveire a legtöbb ország a felszerelés alapvető részévé tette. Ennek köszönhetően a piac száz évvel ezelőttre elnyerte a mai arcát, a világ különböző tájain pedig sorra nyertek teret a ma előszeretettel emlegetett patinás gyártók különböző árkategóriákat célzó gyártmányai.

A barokk, az empire, a biedermeier, a szecesszió, vagy épp a két világháború közt megjelent modern művészet formálta órák közül számos csodás darabot a BÁV 81. Művészeti aukcióján is megcsodálhatunk május 23-án, hiszen az esemény tételei között a gyűjtők szívét megdobogtató különlegességekkel is találkozhatunk. A kalapács alá kerülő hétszáz tétel közt feltűnik például egy XIX. századi ezüst negyedütős zsebóra is, melyen a harangot két jacquemart figura üti le, így segítve gazdájának abban, hogy akár az éjszakai sötétben is megtudja mennyi az idő. A szerkezet mind a mai napig hibátlanul működik.

A 700 ezer forintról induló antik csoda mellett persze az egyszerűségre nyitott gyűjtők is megtalálhatják a kedvencüket – kitűnő példa erre a minden órában rövid dallamot játszó arany zenélő zsebóra, ami 1,5 millió forintról indul és keresi új tulajdonosát.

A BÁV soron következő aukciója a nők számára is rejt meglepetéseket: a gyűjtemény kivételes éke lehet például a briliánssal díszített arany tokban lévő, kék lüszterzománcos női függőóra, amiért 340 ezer forintos kikiáltási árról indulhatnak el a licitek.

A kerek vagy ovális számlapok mellett XX. században egyre különlegesebb modern, vagy épp történelmi korok hangulatát idéző darabok, valamint pilótaórák is sorra tűntek fel a manufaktúrák és tömeggyártásra berendezett gyárak kínálatában. Ilyen különlegesség a Hamilton 1957-ben bemutatott Venturája, aminek tervezésében Richard Arbib-ot egy bumeráng ihlette. A típusból Elvis Presley több darabot is vásárolt, sőt, annyira szerette őket, hogy sokszor ilyeneket adott ajándékba. Az árverésen feltűnő, 300 ezer forintos indulóárral kezdő példány is kötődik a Királyhoz: az ugyanis az ő tiszteletére készült.

Az egymást követő tételeket látva egyértelműen észrevehető, hogy az idő múlásával az órák egyre kisebbek lettek, a trend nemrégiben azonban hirtelen megfordult, így a kétezres évek óta újra egyre nagyobb teret nyernek a nagy átmérőjű számlapok. Ennek a változásnak persze nem minden patinás gyártó enged teret – ilyen az 1839-es alapítása óta egyedüliként családi kézben maradt svájci Patek Philippe, ami továbbra is hisz a visszafogott eleganciában, illetve a kis méretekben.

Jól bizonyítja ezt a 27 köves automata szerkezetet kapott, az árverésen 5,5 millió forintos árról elrugaszkodó Golden Ellipse nevű modelljük, aminek nagy tisztaságú aranyból készült tokja, mélykék selyemfényű számlapja, illetve a rakott arany indexei együtt sugározzák a visszafogott eleganciát.