Vasárnap este, egy ünnepség keretében helyezték el Árpád-házi Szent Kinga csontereklyéjét a nyugat-lengyelországi Wroclaw barokk kori Jézus Szent Neve-templomában – írja az MTI.
A csontdarabot a volt jezsuita, majd egyetemi templom Szent Sebestyén kápolnájának oltárán található ereklyetartóba helyezték el, az alkalom apropóján pedig lengyel, magyar és litván zászló díszítette annak környékét, hiszen IV. Béla magyar király lánya, Szent Kinga Lengyelország és Litvánia egyik védőszentjének számít.
Az Alsó-Szilézia egyetlen magyar nemzetiségű papja, Maciej Józefowicz atya által bemutatott szentmise elején a templom plébánosa kiemelte:
Szent Kinga arra tanítja a lengyel és a magyar nemzetet, valamint az egész európai kontinenst, hogyan lehet “nehéz időkben, a történelem viszontagságai közepette békésen és bátran építeni a keresztény értékeken alapuló közjót,
majd hozzátette:
Lengyelországot és Magyarországot közös hagyomány, közös történelem, hasonló kultúra és szokások kötik össze […]. Országaink közel fekszenek egymáshoz, de a történelem során soha nem vesztek össze.
Radoslaw Kramerski ferences szerzetes a homíliában békességre és kiengesztelődésre szólított fel, utalva Szent Kinga szellemi örökségére, majd a szertartáson imádkoztak az európai békéért, illetve a keresztény értékek védelméhez szükséges bátorságért.
A templomnak ajándékozott ereklye a délkelet-lengyelországi Ószandecben (Stary Sacz) álló, Szent Kinga-zarándokhelyként ismert klarissza kolostorból származik, az ott őrzött relikviákról választották le – közölte az MTI-vel Marek Natusiewicz, a varsói Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet Bizottságának tagja, az ereklye elhelyezésének kezdeményezője.
Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292) IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő legidősebb gyermeke. Testvére Szent Margit, nagynénje Magyarországi Szent Erzsébet volt. Tizenöt évesen férjhez adták V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá Lengyelország újjáépítéséhez.
Férje 1279-ben bekövetkezett halála után vagyonát szétosztotta a szegények közt, és az ószandeci klarisszák kolostorába lépett. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották, ahol haláláig élt.
1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1999-ben Ószandecen szentté avatta.
