Vélhetően sosem fogy majd ki az emberiség az érthetetlen és gyomorforgató bűntényekből, ahogyan a streamingszolgáltatókból sem a kedv, hogy megfilmesítsék a szörnyű történeteket. A Netflix ezen a téren is élen jár, szinte nem múlik el úgy hónap, hogy ne érkezzen újabb sokkoló darab gyerekeket megerőszakoló önjelölt messiásokról vagy nőket tudtuk nélkül megtermékenyítő orvosról. Ezúttal egy nem kevésbé sokkoló eset kirobbanásának negyvenedik évfordulójára időzítettek egy újabbat: A lányom gyilkosa egy apa kétségbeesett harca azért, hogy az elkövetőt rács mögé juttassa. A dokumentumfilm számos szereplőt mozgat, a történet gerincét azonban a hosszas küzdelmet folytató apa vallomása adja.
A tizenöt éves francia kislányt német nevelőapja nyaralójában találták holtan 1982 júliusában, ám az ügyet nyomozás nélkül lezárták, csupán sajnálatos véletlenszerű halálesetként kezelték, hiába volt minden mozzanatában gyanús a teljesen egészséges tinilány halála. Dieter Krombach, a lány nevelőapja vallomása szerint Kalinka hőgutát kapott, az okozta halálát. Holott kiderült, hogy a férfi egy nappal korábban vasat és kobaltot tartalmazó injekciót adott be neki, de altatót is kimutattak a szervezetében, ráadásul a boncolás egyrészt bebizonyította, hogy a lány saját hányásába fulladt bele, másrészt nemi erőszakra utaló jeleket is felfedeztek. A köztiszteletben álló, gazdag kardiológus szavát azonban nem kérdőjelezte meg senki, mi több, még azt is megengedték neki, hogy a boncoláskor jelen legyen. Az érthetetlen halálesetből ügy sem lett, Kalinkát eltemették, és az egyetlen ember, akinek túl gyanússá vált az ügy, az a lány édesapja, André Bamberski volt. A férfiban az keltett gyanút, hogy Kalinka öccse szerint a lánynak egész nap semmi baja nem volt. Akkor kezdődött Bamberski csatája, amelyről még ő sem sejtette, hogy egy több mint harminc éven át húzódó háború kerekedik belőle.
Miután megszerezte és lefordíttatta a boncolási jegyzőkönyvet, feketén-fehéren látta, hogy szinte semmi sem támasztja alá a természetes halál tényét. Pénzt, időt és energiát nem sajnálva próbálta ügyvédek és újságírók segítségével bizonyítani, hogy Krombach megerőszakolta lányát, aki a beadott szerek hatására meghalt.
Bamberskiék ügye arra is rámutat, hogy miféle sztereotípiák alapján ítéli meg az embert a közvélemény: az egyik oldalon ott volt a makulátlan renoméjú, köztiszteletben álló férfi, aki nem mellesleg orvos – talán ezt a foglalkozást övezi a legnagyobb tisztelet és annak teljes kizárása, hogy a doktorok bármilyen bűntényben érintettek lehetnek. Vele szemben ott állt a sokak által vaskalaposnak ismert, mogorva könyvvizsgáló, a felszarvazott férj, aki a közvélemény szerint így akart bosszút állni azon a férfin, akiért felesége hosszas hűtlenkedés után otthagyta. Mikor Bamberski a tett helyszínére, Lindauba ment, hogy jobb híján szórólapokkal árassza el a városkát Krombach tettéről, letartóztatták, a helyiek őrültként emlegették, amiért a makulátlan orvos hírét be akarja szennyezni. A férfinak három évébe telt, hogy immár a rögeszméjévé váló ügyben újabb vizsgálat induljon és exhumálják lánya holttestét – hogy aztán ismét eredmény nélkül lezárják azt, a lánya testéből ugyanis hiányoztak azok a szervek, amelyek a nemi erőszak tényét igazolnák. Hogy hová tűntek, a mai napig rejtély, ahogy az is, hogy miután újabb tízévnyi önjelölt nyomozói munkával Franciaországban végre bíróság elé állíthatták volna Krombachot halált okozó testi sértés vádjával, miért utasították el kiadatását a német igazságügyi minisztérium kérésére. A dokumentumfilmből kimaradt, de az ekkor hozott tizenöt éves börtönbüntetésről szóló ítéletet néhány évvel később az Emberi Jogok Európai Bírósága érvénytelenítette azzal az indokkal, hogy Krombach nem védhette meg magát a bíróságon, sőt 100 ezer frank kompenzációt is kapott. Újabb két évnek – azaz összesen már tizenötnek – kellett eltelnie ahhoz, hogy Bamberski ne a saját igazát fújó bolondnak tűnjön: jelentkezett ugyanis egy nő, aki azt állította, tizenhat éves korában Krombach megerőszakolta. Időközben elkészült vele az egyetlen tévéinterjú is, amit valaha adott, a dokumentumfilmben ebből is láthatók bicskanyitogató részletek, amelyekből kiderül, hogy
Mindez annyiban lendítette elő az ügyet, hogy immár végre nem egyedül hangoztatta a férfi, hogy egy erőszaktevővel van dolguk, a német bíróságon két év felfüggesztett börtönre ítélték, praxisától pedig örökre eltiltották a kardiológust. Bamberski azonban úgy érezte, hogy ez semennyiben nem járult hozzá ahhoz, hogy lánya haláláért igazságot szolgáltasson, így követni és figyelni kezdte a férfit. Így derült ki, hogy az eltiltott férfi Németország szerte helyettesítő orvosként dolgozik. Egy szemfüles könyvtárosnő segítségével le is buktatták, és immár tényleg elítéltek – igaz még mindig nem azért, amiért Bamberski szerette volna. A férfit közokirathamisításért ítélték két év börtönre, amelyből tizenegy hónapot töltött csak le végül, majd ismét szabadon távozhatott.
Bamberski ekkor érezte azt, hogy immár majdnem huszonöt éve próbálkozik feleslegesen, miközben egyre kisebb az esély, hogy lánya halála ügyében valaha is felelősségre vonják a férfit. Arra jutott, hogy egyetlen megoldás maradt: ha Krombach átlépi a német-francia határt, és Franciaországban áll bíróság elé, ahol már egyszer elítélték. De mégis hogyan kivitelezhető ez?
Az elkeseredett apa éppen azt a megoldást választotta, ami nyilvánvalóan mindenkinek eszébe jut ilyenkor, aztán azzal a lendülettel el is vet, mert törvénytelen.
Az emberrablás egy akciófilmbe is beillett volna: a három férfi a házából ragadta el az orvost, megverték, megkötözték, autóval átvitték a francia határon, majd a legelső városban, ahol bíróság van kidobták az épületnél. Miután telefonon leadták a drótot Bamberskinek, ő hívta a rendőrséget azzal a hírrel, hogy egy húsz éve körözött gyilkos fekszik a francia utcán.
Egy ilyen drasztikus lépés természetesen hatott: a bíróság 2011-ben úgy ítélte, hogy az orvos valóban bedrogozta és megerőszakolta a tizenöt éves lányt, aki ennek következtében életét vesztette. Tizenöt évet kapott. A tetteiért azonban nemcsak neki kellett felelnie, hanem Bamberskinek is, akit egy év felfüggesztett börtönre ítéltek az emberrablás megtervezése miatt, az emberrablók szintén egy-egy évet kaptak. Egyikük, a filmben megszólaló Anton hozzátette: családja rettentő büszke volt rá azért, amit tett.
Az alig másfélórás dokumentumfilmben főként az apa mesél, hisz végre az egész világ meghallgathatja azt, amit harminc éven keresztül légből kapott mesének, kicsinyes bosszúnak vagy épp megszállottságnak tituláltak. Mellette megszólalnak újságírók, rokonok, rendőrök, ügyvédek és azok a nők, akiket szintén megerőszakolt a férfi – a filmből az is kiderül, hogy a mai napig tizenhat nő állt elő nagyon hasonló történettel arról, hogyan drogozta be és zaklatta őket a kardiológus. És bár a film egyértelműen Krombach bűnössége mellett érvel, megszólal benne két olyan ügyvéd is, akik őt védték, ők a filmben sem esnek ki az ügyfelüket védő jogászok szerepéből.
Végül Bamberski összegez: bár egy percig nem bánta meg amit tett, mivel azzal igazságot szolgáltatott kislányának, akit így végre meggyászolhat, senkit nem buzdít önbíráskodásra. A hasonló helyzetben levő apákat óva inti attól, hogy az egész életük rámenjen egy olyan extrém harcra, mint amit ő – ahogy fogalmaz – Don Quijoteként folytatott.
A lányom gyilkosa (My Daughter’s Killer), 83 perc, elérhető a Netflix kínálatában.
