A Blikk hétfőn az állami támogatás híján a túlélésért küzdő Átrium Színház több színművészét, illetve az intézmény produkciós menedzserét, Zsedényi Balázst is megkérdezte a kialakult helyzetről, aminek eredményeként, a látogatók és művészetbarátok kisebb-nagyobb összegű adományainak köszönhetően a teátrum túlélhet.
Zsedényi szerint hatalmas, fel nem fogható öröm a hétfőig érkező közel 17 millió forintnyi támogatás, felemelő érzés, hogy itthonról és külföldről is ennyi adomány érkezett, az összeget azonban a dolgozók bérének a kifizetésére kell fordítaniuk, tehát
Ez persze nem változtat a lényegen, hiszen ez az a fajta visszajelzés, amire minden színház vágyik. A szakember a július 7-i támogatói napra is felhívta a figyelmet, sőt, arra is, hogy nem csak a főváros, illetve a kerület biztosította őket a támogatásukról, de több fővárosi kávézó, illetve vendéglátóhely is felajánlotta a kávébevételét.
Hernádi Judit a lapnak a reményeiről beszélt:
Alattomos dolog tud lenni a remény, úgy gondolom, sok esetben emiatt az érzés miatt megalkuszik az ember, és esetleg elveszti a gerincét is, de szerencsére ez az Átriummal nem történt meg. Nem lepett meg túlzottan, hogy nem kapott a színház támogatást, az viszont elképesztő érzés, hogy a közönség ennyire szereti, és ennyire akarja, hogy létezzen ez a hely.
Szavaihoz Hevér Gábor is csatlakozott, aki bízik abban, hogy a döntéshozók felismerik, mennyire fontos a színház az embereknek, hiszen az nem működhet, hogy a közönség pénzéből maradhasson fenn a színház.
A problémát Stohl András is ugyanerről az oldalról ragadta meg, hiszen kijelentette:
Ellentmondásos érzéseim vannak a támogatással kapcsolatban, mert azt gondolom, nem a közönség dolga megmenteni egy színházat. Ez egy tüneti kezelés, hiszen ha sikerül is most összegyűjteni az összeget, akkor azt fogja mondani az eltartó szerv, hogy ha így is megy, nem szükséges további támogatást adni, és a következő évben ez már nem biztos, hogy összejöhet. De attól még nagyon szép gesztus, és hálásak vagyunk érte.