A röviddel negyvenegyedik születésnapja után elhunyt Ady Endre (1877-1919) a századforduló magyar irodalmának, illetve politikai újságírásának egyik legnagyobbjaként már életében is ikonná vált, magánéletében azonban halála után évtizedekkel is találhattunk fehér foltokat.
Ezek egyikére derített fényt Csillag Péter újságíró, aki Ady stoplisban (2019) című könyvében, illetve a Nemzeti Sport hasábjain (2015. dec. 24.) is megosztotta a meglepő tényt, miszerint
A Debreczeni Főiskolai Lapok (1899. jan. 20.) Csillag által idézett tudósítása szerint a sportember, illetve a csapatjátékos szerepektől távol álló irodalmár valóban feltűnt a pályán:
Foot ball csapat. Dzurilla Béla III-ad éves joghallgató kollégánké, a jeles sport emberé az érdem, hogy ezen szép és kedves sport otthonra talált kollégiumunk ifjusága között. A foot ball csapat tagjai tudomásunk szerint a következők: […] Adi Endre 3. jh […] – A gyakorlatok, eltekintve az utóbbi esős időszaktől, most a téli hónapokban is tartatnak s rendesen nagy közönség nézi végig a szép és testedző játék-gyakorlatokat.”
A felfedezést először Sándor Mihály tette közzé A debreceni futball képes kalauza című könyvében, amiben arról írt, hogy Ady ekkor már három hónapja a lap szerkesztőségének főmunkatásaként dolgozott, így arra jutott, hogy
A városban egyébként 1903-ban játszották az első nyilvános meccset, a joghallgatókból összeállt csapat tagjai azonban bátran tekinthető Debrecen első futballistáinak.
A negyedikes gimnazistaként tornából is csak elégségest kapott, egy gyerekkori balesete – beszakadt alatta az Ér patak jege, ízületei pedig maradandó károsodást szenvedtek – miatt nehezebben mozgó Ady ideiglenes focistaságát a Keletmagyarországi Sporthírlap halála után két évvel megjelent (1921. máj. 21.) is megerősíti, az azonban kizárható, hogy hosszú távon rúgta volna a bőrt, az újdonságokra nyitott fiatal újságíróként azonban nyitott volt minden újdonságra.
