Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett
Pár sor, aminek hallatán emberek millióinak pulzusa ugrik meg világszerte, ugyanis ezekkel a mondatokkal indultak a kultikussá váló Star Trek epizódjai. És ki más konferálta volna föl az emblematikus kis szöveget – pontosabban annak angol eredetijét – mint William Shatner, aki Kirk kapitányként örökbérletet kapott a geek vallás, és úgy általában az egyetemes popkultúra panteonjában? A tévéképernyőn eltöltött hetven év alatt játszott persze más közkedvelt sorozatokban is: ott van például a T. J. Hooker vagy a Boston Legal, az imdb pedig több mint kétszáz szerepet sorol fel a neve alatt, sőt adott ki zenét és jó pár könyet is írt (igaz, utóbbiak is nagyrészt Star Trek-témájúak). De azért Kirk kapitány galaktikus sikere mellett semmi más nem tudott igazán érvényesülni, amit Shatner csinált, ám ezt az apró áldozatot ő már láthatóan réges-rég elfogadta.
Az új dokusorozat, amelynek Shatner a házigazdája, ilyen szempontból tökéletesen testhezálló feladat. Az Elképesztő rejtélyek ugyanis nem lóg ki nagyon a Kirk-imidzsből, küldetése első pillantásra jól passzol a Star Trek fent idézett mottójához. Ugyan itt nem a világűrben, inkább a Földön járunk, de azért elég sok szó esik új világokról, életformákról és akár civilizációkról is. Csak a fikciós keret átadja a helyét a dokumentumfilmnek, így ezúttal nem sci-fiként, hanem valóságként vannak tálalva a józan ésszel felfoghatatlan történetek. Az első epizód például a gonosz helyek rejtélyével foglalkozik, legyen akár szó
- Willows Weepről, egy Indiana állambeli kísértetjárta házról, ami a 19. század végén épült, és azóta sorra haltak meg lakói változatos halálnemekben, például mérgezésben, balesetben, öngyilkosságban;
- Aokigaharáról, vagyis a Fudzsi hegy tövében elterülő 35 négyzetkilométeres erdőről, amit rengeteg japán választ öngyilkossága helyszínéül, és a legenda szerint démonok lakóhelye;
- a nyugat-virginiai Lake Shawnsee Vidámparkról, ahol hat kisgyerek lelte halálát, amire egyesek szerint az egyetlen magyarázat létezik: elátkozott helyről van szó;
- illetve az Urál hegységben található Gyatlov-hágóról, amelyet egy 60 éve eltűnt szovjet turistacsoport vezetőjéről, Igor Gyatlovról neveztek el. A Gyatlovval együtt kilenc egyetemista 1959 februárjában indult a hegyre, ám csak hónapokkal később találták meg őket, levágott tagokkal, furcsa elszíneződésekkel és különös sérülésekkel a testükön. A zavaros körülmények miatt sokféle elméletet állítottak fel az esettel kapcsolatban, a magyarázatok palettája az UFO-tevékenységtől egészen az infrahang okozta pánikrohamig és a titkos katonai akcióig terjed.
A későbbi részekben terítékre kerülnek az emberi elme titkai, illetve olyan különös teremtmények, mint a Molyember, a Chupacabra, illetve a mongol halálféreg is. Az Elképesztő rejtélyekben mindez nagyon sejtelmesen van előadva, de azért ne féljünk a túlzott borzalmakról. Az első epizód alatt én leginkább a nosztalgiába borzongtam bele, mert olyan volt, mintha gyerekkorom egyik legmeghatározóbb olvasmánya, az Amire nincs magyarázat című könyv tévés adaptációját nézném. Ennek lapjain a spontán égéstől a családi fotókon felbukkanó kísérteteken át az ufókig minden babonát, legendát és összeesküvés-elméletet hátborzongató valóságként vonultattak fel, és komoly traumát okozott, hogy szüleim sajnos a Mégis van magyarázat? című folytatást már nem vették meg hozzá, így gyerekkorom kínzó kétségek között telt, hogy akkor most létezik-e gömbvillám, gondolatátvitel, illetve a Loch Ness-i szörny.
Az Elképesztő rejtélyek ugyan minden talányra előrukkol lehetséges magyarázatokkal, de azért finoman szólva sem viszi túlzásba a rigorózus tudományosságot. Itt-ott megszólaltat kutatókat, de a rációt sokszor démonmérővel mászkáló paranyomozók, illetve az ufós konteókban élenjáró bloggerek képviselik. Ez azért nem válik végül annyira zavaróvá, mert a műsor hangvétele nem hagy sok kétséget, hogy sokkal inkább a szórakoztatás, mint a tájékoztatás a célja. Szórakozni pedig kétségtelenül lehet rajta, amihez kell Shatner karizmatikus jelenléte és jellegzetes, mély hangja is, amin még a hatásvadász, bugyuta mondatok is úgy hangzanak, mintha mély értelmű bölcsességek lennének. Ezért is különös, szinte paranormális élmény, mikor ezt a hangot a vonal túlsó végén hallja meg az ember:
Jó napot, Mr. Shatner. Ön tényleg hisz az elátkozott helyekben és mindenféle gonosz szellemekben?
Tulajdonképpen azt kérdezi, hiszek-e a természetfelettiben és a kísértetekben. Nagyon fontos, hogy ez a sorozat nem a szellemvilágról, hanem a megmagyarázhatatlan rejtélyekről szól. Márpedig ezek mindenhol körbevesznek minket. Vegyük azt a történetet, hogy felébred a kómából egy férfi, aki soha életében nem zenélt, a gyógyulás után mégis úgy tud játszani, mint egy versenyzongorista. Hogy lehetséges ez, mikor egyetlen zongoraleckét se vett életében? Vagy mi történt azokkal az orosz egyetemistákkal, akik eltűntek az Urál hegységben, és hónapokkal később találták bukkantak rá a megcsonkított, és rettenetes pózokba rendezett holttesteikre? Mi erre a lehetséges magyarázat? Létezik-e ilyen egyáltalán? Annyi rejtély fölött siklunk el a hétköznapokban. Vannak nagy kérdések, például az, hogy „Létezik-e Isten?”, vagy „Mi az élet értelme?”. És vannak kisebbek, mint az, hogy „Vajon mi történt volna, ha akkor nem balra, hanem jobbra fordulok? Vajon akkor máshogy alakul az életem?” De minden egyes döntésünk után felmerülhet a kérdés, hogy jól vagy rosszul cselekedtünk. Ez is egy rejtély. A sorozat tehát nem a metafizikai kérdéseket feszegeti, nem a természetfelettit akarjuk megfejteni, hanem ezekkel a rejtélyekkel akarunk egy kis izgalmat csempészni a nézők életébe.
És van olyan a rejtélyek közül, ami különösen izgatja? És most nem a molyember legendájára gondolok, inkább az olyanokra, hogy van-e élet a halál után.
Van bennünk, emberekben, egy velünk született kíváncsiság. Maga a tény, hogy egy rejtéllyel állok szemben, már önmagában izgatja a fantáziám. Legyen akár a halál utáni élet kérdése, vagy az, hogy miért tágul, nem pedig inkább szűkül a világegyetem. De nagyon fel tudnak csigázni a kevésbé jelentősek is. Például, hogy vajon miért megy sok japán ugyanabba a Tokió környéki erdőbe öngyilkosságot elkövetni. Miért léteznek olyan helyek a Földön, amik képesnek tűnnek távol tartani az embereket azzal, hogy sokakkal valami borzasztó történik ott. Mi lehet ott? Hogy lehetséges, hogy többen túlélték már a villámcsapást? Az ilyen kérdések mind lenyűgöznek, egészen addig a pontig, amíg nincs rájuk meggyőző magyarázat.
És ön szerint a tudomány nem képes megmagyarázni az efféle rejtélyeket és legendákat, vagy csak idő kérdése, hogy mindegyikre ésszerű okokat kapjunk?
Sokan hisznek benne, hogy valahol odakint van a magyarázat, és előbb-utóbb a tudósok rátalálnak. Ez lehet, hogy így is van. Egy biztos: amint megmagyarázzuk őket, már nem olyan rejtélyesek, így onnantól nem is többek egy újabb érdekes ténynél a sok közül. Az észszerű magyarázat hiánya az, ami annyira megkerülhetetlenné teszi ezeket a kérdéseket.
A valódi teszt talán az, hogy eltöltene-e egy éjszakát a kísértetjárta házban, vagy kimenne-e piknikezni az öngyilkosok erdejébe?
Ha csak így tudnék hozzájutni valami fontos dologhoz vagy információhoz, akkor igen, abszolút. Eleve nagyon cinikus vagyok a kísértetek létezésével kapcsolatban. Pedig vannak ismerőseim, akik váltig állítják, hogy láttak már szellemeket, én akkor is azt gondolom, hogy erre mindig létezik ésszerű magyarázat. Például, hogy valójában aludtak, csak nem tudnak róla, az ember olykor hajlamos összekeverni az álmot az ébrenléttel. Persze erre a barátaim azt felelik, hogy biztosak benne, hogy nem aludtak. Furcsa dolog ez, és ez a furcsaság körbeölel minket, mert alig tudunk valamit a világról és a létezésünk okairól. Az öngyilkosok erdejében viszont nem hiszem, hogy kimennék piknikezni. Mi okom lenne rá? Nem sok jó sülhetne ki belőle, így hülye lennék megtenni.
Kirk kapitányként popkulturális ikonná vált, ami kétélű dolog. Az előnyei elég nyilvánvalóak egy ilyen kultikus szerepnek, de azért lehet árnyoldala is. Ön tapasztalt ilyesmit a pályája során?
Az egyik előnye például az, hogy mi most beszélgetünk. A Star Trek sikere nélkül nem hiszem, hogy egy ilyen telefonhívásra sor kerülne. Az interjúk adása részét képezi a munkámnak, és élvezem is őket, de egyértelműen Kirk kapitány tette ezt számomra lehetővé. Persze mondhatnék hátrányokat is, de nem akarok, mert ezek eltörpülnek az előnyök mellett, amiket kaptam a Star Trektől.
Az Elképesztő rejtélyek január 14-én, 22 órakor debütál a History csatornán.
Kiemelt kép: History Channel
