A stílus, ami büszkén hirdeti, hogy csak azért is élünk: mint minden művészeti stílus, az art deco is nagy pontossággal tükrözi azokat az értékeket és gondolatokat, amelyek jellemezték a kort, amelyben megszületett. A ’20-as években járunk, alig túl az első világégés sokkján, és világszerte látható igény termett arra, hogy egy boldogabb kor idilli képeivel és az elérhető összes szépséggel vegyük körbe magunkat. Ami a világ egyik felén a klasszikus art nouveau szecesszió légies, tündérszerű nőalakjait és szövevényesen kunkorodó növényindáit jelentette, az lett az angolszász országokban viszont valamelyest letisztultabb, de szemléletében ugyanazt a gazdagságot és dekorativitást hirdető art deco, szépen leképezve azt a versengést, ami a német és francia iparművészet folytatott.
A név eredete
A nevét az az 1925-ös párizsi világkiállítás (Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes, azaz Kortárs díszítő- és iparművészeti kiállítás) rövidítéséből kapott stílus ugyanakkor nem maradt meg regionális jelenségnek, és nemcsak térben terjedt szét a világon – köszönhetően a technikai fejlődésnek –, hanem vertikálisan is átszivárgott a művészet összes területén, és kihatott a kor teljes életstílusára. Hát persze, hiszen igazi kölcsönhatásról beszélünk: az art decót meg is ihlette minden technikai vívmány, ami a korát jellemezte, így a felgyorsult közlekedés sebessége vagy a mozikultúra – maga az Oscar-díj aranyszobra is artdeco! –, de ezek segítettek is a stílus terjedésében, így válhatott az art deco az első művészeti világstílussá.
Az art deco stílusjegyei és korának életstílusa tehát nagyban összefügg: a rugalmas, gyors közlekedés és az akár nagy távokat átszelő, szabadidős célú utazás elérhetővé és népszerűvé vált – köszönhetően a szintén felvirágzott plakáttervezésnek, mely plakátok már nem csak színielőadásokat vagy filmeket hirdettek, hanem például hajóutakat is. A turizmus felívelése pedig, ha belegondolunk, logikusan hozta magával a letisztult, egyszerű vonalvezetésű, praktikus divatot. Ami közben azért megmaradt nagyon is elegánsnak, csak cirkalmas díszítések helyett ezt az eleganciát inkább a látványos geometrikus minták modernitásával, a kidolgozottság minőségével, és főként a használt anyagokkal érték el.
Az egzotikum hódítása
Mivel az art deco egyik fő célja az volt, hogy a történelmi hagyományok és a kortárs trendek összehangolása mellett beemelje a mindennapokba a távolságok áthidalhatóságával elérhetővé vált egzotikumot, így erre a gazdag anyaghasználatra meg is volt minden lehetőség. Ezt leginkább az ékszerkészítésben lehet megfigyelni, ami egyébként is virágzott: az ujjatlan ruhát helyet adtak a több karkötőnek, az új találmány, a karóra szintén lehetett ékszer, a rövid frizurák láttatták a fülbevalókat, a nők nyilvános dohányzása életre hívta a díszes cigarettatárcákat.
Az ékszerkészítők a gyémánt mellett bevezették az olyan színes drágaköveket, mint a smaragd, a zafír vagy a rubin, miközben azért a gyémánt sem szorult igazán háttérbe, sőt. A hagyományos csiszolások mellett megjelentek az olyan szokatlan formák, mint a rúd vagy a gyufaszál, és az új anyagok és formák nem csak a kövekre szorítkoztak. A foglalatok például feltűnően gazdagodtak a megvalósítás mikéntjében, és bekerültek olyan szokatlan anyagok is közéjük, mint a zománc vagy az elefántcsont. A platina is felívelt az arany mellett, ennek pedig meg is van a hatása a napjainkra: mivel a platina erősebb és rugalmasabb, így több követ is elbírt, ezért megszülethettek azok a feledhetetlen, geometrikus formájú, kontrasztos színekkel megalkotott art deco ékszerek, amelyek mai napig megdöntenek minden rekordot az ékszerárveréseken.
