A cukorról ma mindenki tudja, hogy némi túlzással maga az ördög, hiszen mértéktelenül való fogyasztása számtalan bajt okoz: rossz fogazathoz, elhízáshoz és krónikusan magas vérnyomáshoz (hipertóniához), illetve kettes típusú cukorbetegséghez vezet, odafigyelés mellett azonban ezernyi haszna van: csökkenti a fáradtságérzetet, javítja a kedélyállapotot, az agynak pedig létszükséglete.
Hosszú évek óta ezernyi forrásból olvassuk: az édes szénhidrát mindemellett függőséget is okoz, így
A cukor más, mesterséges édesítőszerekkel való pótlása sem jelent mindig megoldást – az édes ízt ugyan megkapjuk, a szacharin, aszpartam, illetve néhány társuk azonban hasonló negatív hatást gyakorol a szervezetre, mint a cukor. Ezek a szerek ugyanakkor annyira újak, hogy a hosszú évtizedeken át való használatuk okozta hatásokat még mindig nem ismerjük.
Az elfogyasztott cukor mennyiségét mindenképp alacsony szinten kell tehát tartanunk – az American Heart Association szerint
A férfiak számára ajánlott mennyiséget egy dobozos Coca-Cola is eléri, ennél pedig a legtöbben jóval több cukrot visznek be a szervezetükbe – főleg, ha a napi két-három kávét is a karnyújtásnyira lévő cukorral isszák.
Mindezek a tények hosszú évtizedeken át nem voltak ismertek, és csak az ezredforduló óta ismertük fel, pedig korábban már számos tudós megkongatta a vészharangot, sőt, 1972-ben egy brit endokrinológus, John Yudkin Pure, White and Deadly, azaz Tiszta, fehér és halálos címmel írt könyvet a cukorfogyasztás és a szívbetegségek, valamint a túlsúly közti összefüggésekről, állításait azonban a szakma jó része, a cukoripar és az élelmiszergyártók is elutasították, az orvost és kötetét pedig harminc évre, egy New York Times-ban megjelent írás publikálásáig elfelejtették, az emberiség legfőbb ellenségének pedig továbbra is a zsírokat tartották, olyannyira, hogy az ENSZ-hez tartozó Élelmezésügyi és Mezőgazdasági VIlágszervezet (FAO) egy 1997-ben született tanulmányában kijelentette:
A cukor nem káros az egészségre.
Így volt ez a XX. század Magyarországán is, ahol több fronton is komoly reklámot is kapott a veszélytelennek, sőt, igen hasznosnak hitt cukor:
A cukorgyárak és édességgyárak bevételeit nyilvánvalóan magasra lökő grafikák nem csak utcai plakátokon, de képeslapokon, tömegközlekedései eszközökön és reklámkiadványokban, de a kor egyik legnépszerűbb hirdetési formáját jelentő számolócédulákon is jelen voltak – ezek közül jó eséllyel a cédulák hatottak a gyerekekre, hiszen a boltosok által a vásárolt áru értékének kézzel való összeadására, a mai nyugták őseként használt papírdarabokat a szülők örömmel vitték haza, tudva, hogy gyerekeik gyűjtik, sőt, előszeretettel cserélik egymás közt a különböző hirdetéseket tartalmazó példányokat.
