Májusban futótűzként járta végig a hír a magyar híroldalakat, miszerint az Országos Széchényi Könyvtár öt évnyi tervezés után elhagyja a Budavári Palota F jelű épületét, és a Nagykörút, illetve az Üllői út találkozásánál lévő, nehezen bővíthető, vizesedő falú Kilián-laktanyába költözik.
A bejelentés során szó esett egy Piliscsabára ígért archívumépületről is, ami azonban nem csak hogy nem állt készen az óriási anyag fogadására, de még a tervei sem készültek el.
A Könyvtár rövidesen cáfolta az értesüléseket: a Kilián- (korábban Mária Terézia-) laktanya ezek szerint csak opcióként merült fel, a költözés pontos részletei pedig a kormányzat döntésére várnak.
Az OSZK-ról két héttel később lecsatolták az 1956-os Intézetet, és a Veritas Intézethez csatolták, a Pilisben létrehozandó – 2017 decemberi tervek szerint a következő év végéig bruttó 952,72 millió forintból létrejövő – archívumépület táján azonban apró előrelépés történt: egy, a Tervlapon megjelent írás szerint világszinten is egyedinek számító,
otthont adó épület születhet meg a piliscsabai Iosephinum területén, melynek terveit a Kádár Mihály vezette TSPC csoport (Testnevelési Egyetem, Nemzeti Táncszínház, Millenáris Széllkapu Park, Nemzeti Lovarda) készítette el.
A pozitív jelzőkkel egyáltalán nem fukarkodó írásból kiderül, hogy az egyszerű formákból táplálkozó épületen megjelenik majd az eredetre utalás, és egyszerre fog kapcsolódni
területet meghatározó organikus építészeti előképekhez és a Makovecz-örökséghez, utal a papír, mint hordozó anyag tulajdonságaira és visszatükrözi azt a közeget, a sűrű pilisi erdőt, amely védőbástyája lesz majd az archivális raktárnak.
A Turi Attila építésszel közösen jegyzett tervekben szereplő épület a Tervlap szerint egy könyvet mintáz majd, melynek gerincrésze fogja majd össze a funkciókat, a homlokzatnak pedig domináns eleme lesz majd a falevél mintázatú záróelem, a mellette lévő üvegkockában pedig
jelenik majd meg egyidőben.
Az írás szerint az építészek a világ számos könyvtárában – Párizsban, Bécsben, valamint a kínai Guangzhouban – végeztek előtanulmányokat, szakmai konzulensként pedig a norvég nemzeti könyvtár segítette a projektet.
A legalább száz évre tervezett, finombeton mellett üveget, süttői mészkövet és a Makovecz Imre organikus épületeinél is előszeretettel használt, feketére patinásodó vörösrezet is tartalmazó épületben több mint nyolcvan kilométernyi polcfolyóméteren kapnak majd helyet a dokumentumok, melyek megőrzését természetesen zsilipes rendszer, illetve állandó hőmérséklet és páratartalom segíti majd.
A nyilvánvalóan erősen túlírt sajtóközleményhez mellékelt látványtervek nem árulnak el ugyan túl sokat a leendő, formáit tekintve minden bizonnyal egyáltalán nem osztatlan lelkesedést kiváltó épületről, de remélhetőleg tényleg beváltja majd a hozzá fűzött elvárásokat, ellentétben a magyar múzeumok jó részének rossz raktározási körülményeivel.
A cikk mindemellett nem tér ki a projekt befejezési határidejére, de a tervek nyilvánvalóan legkorábban 2020-ra valósulhatnak meg.
A generáltervezői feladatokat a TSPC mellett a FEJÉR Tervező és Mérnökiroda Kft. látta el, ami villámgyorsan vált a magyar piac meghatározó szereplőjévé – nem meglepő módon, hiszen annak egyik tulajdonosa, a Fejér B.Á.L. Zrt. Mészáros Lőrinc három gyermekének cége, melynek nevét részben keresztneveik (Beatrix, Ágnes és Lőrinc) kezdőbetűi adják, vezérigazgatója pedig a több Mészáros-érdekeltséggel is összefüggésbe hozható Schmidt Zoltán.
Az épülettel kapcsolatos további érdekességek és részletek a Tervlapon találhatók.
