Kultúra

Egy fél Budapestnyi csoda – érdekességek Máltáról

Álomszerű lagúnák, gondosan megőrzött, csodálatos óvárosok – leginkább ez jut az utazó eszébe Máltáról. Pedig az aprócska ország történelme is izgalmas. Lássuk, miért.

Ősi csodák

Málta történelme legalább nyolcezer évvel ezelőttig nyúlik vissza. Az biztos, hogy már a neolitikumban is civilizált élet volt a szigeten, elég fejlett kultúrával ahhoz, hogy a termékenység istennőjének templomot emeljenek – legalábbis erről tanúskodnak az egykori templomok megmaradt romjai, amelyek egyes tudósok szerint régebb óta állnak, mint a gizai piramisok.

Mi az ott a távolban?

Kis térképböngészés alapján nyilvánvaló, hogy Szicília és Málta közeli szomszédok. Olyannyira közeliek, hogy Málta „felfedezése” úgy indult, hogy néhány ember Szicília szigetén kíváncsi lett, mi lehet az szárazföld a horizonton? Bár ez Krisztus előtt úgy négyezerötszáz évvel történt, annyira fejlett hajózási képességeik már biztosan voltak a szicíliaiaknak, hogy képesek legyenek átjutni a szigetre, amit ma Máltaként ismerünk. A „telepesek” egyből vittek magukkal némi kolonizálási alapkészletet, így például búzát és árpát, valamint néhány tenyésztéshez alkalmas haszonállatot, birkákat, kecskéket és szarvasmarhát. Noé bárkája, máltai verzió.

Vallások viharai

Máltán tehát boldogan váltották egymást különböző korok különböző kultúrái, és a különféle vallási hatások sem kerülték el. A legviccesebb Málta és a kereszténység találkozásának története: úgy tartják, hogy Szent Pál, miközben Rómába tartott, Krisztus után 60-ban pont Máltánál szenvedett hajótörést, és ha már így alakult, akkor gyorsan meg is honosította a kereszténységet a szigeten. Aztán néhány száz évvel később, 870 körül az arabok is megérkeztek Máltára – egész konkrétan elfoglalták azt – és ők is hasonlóan erős hatásokat tettek a máltai kultúrára, így például a máltai nyelvben kiemelkedően sok az arab behatás.

A máltai főváros, Valletta utcáit járva egy másik világba csöppenhetünk
A hosszú időn át a Máltai Lovagrend által uralt szigeten évszázadokkal utazhatunk vissza az időben. Összeállításunkban a főváros legszebb épületeit mutatjuk be.

Lovagkor

Málta, ahogy az eddigiekből is kitűnik, központi elhelyezkedése miatt mindig útban volt valakinek olyan értelemben, hogy ha már épp útba esett, akkor gyorsan saját fennhatósága alá vonta. 1530-ig Szicília „külterületeként” kezelték: aki épp uralta Szicíliát, az uralta a máltai szigetcsoportot is. Aztán V. Károly német-római császár 1524-ben örökségül adta Málta szigeteit a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrendnek, hogy biztosítsa a birodalom védelmét a tengeren. Ekkortól 1798-ig datálódik a híres máltai lovagok kora, ami igazi aranykort hozott Máltára, a XVII-XVIII. századi európai kultúra kulcstényezőjévé tette a szigetcsoportot. Olyan művészek alkottak itt, mint Favray vagy maga Caravaggio, akit a lovagrend bízott meg templomok és paloták díszítésével.

A csodás Málta, aminek többet köszönhetünk, mint gondolnánk
Bryan Adamstől a Gladiátorig rengeteget adott nekünk a sziget.

Aztán 1798-ban a máltai lovagkornak leáldozott, mikor Napóleon uralma alá hajtotta a szigetet, ám ez nem tartott sokáig: Málta kérésére a britek két évvel később segítettek kitenni a franciákat – hogy aztán maradjanak több mint százötven évig. Hm, milyen ismerős. Máltának végül 1964-ig kellett várnia arra, hogy végre megszerezze függetlenségét – ám a brit uralom nyomai ma is érezhetők, például a baloldali közlekedésben. Málta egyébként Unió-testvérünk: ugyanakkor, 2004 májusában lépett be az Európai Unióba, mint Magyarország.

Szponzorált tartalom

A cikk a Máltai Idegenforgalmi Hivatal támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik