Az Élet és Irodalom legfrissebb számában Dés László azzal folytatja minapi történetét, miként is reagáltak a kormánylap „ballib” művészek elleni akciójára egy olyan tévében, „amit még nem a Fidesz irányít”. Kukorelly Endre, Herényi Károly, Pesty László és Stumpf András abban egyetértett, hogy a Magyar Idők cikksorozata
felháborító, hazug és aljas. De a folytatásnál alászállt Kádár „apánk” szelleme. Az ember nem hitt a fülének.
Dés László (Kossuth- és Liszt-díjas) fülét az ütötte meg, hogy a beszélgetőtársak teljes egyetértésben arra jutottak, hogy Alföldi Róbert és más művészek kitiltása, ellehetetlenítése csak a vidéki elöljárók, vezetők túlbuzgósága, szervilizmusa.
Pesty ígéretet tett a műsorvezetőnek, hogy a műsor után telefont ragad, és beszél a „föntiekkel”, hogy: na de fiúk, ne már! Le kell állítani a túlteljesítő vidéki gyerekeket. Simon Andráson kívül senkinek nem tűnt fel, hogy ami itt pár percben elhangzott, az a Kádár-rendszer apoteózisa, vagy inkább a Rákosié.
Uraim, ne csináljunk hülyét magunkból
Dés László emlékeztet rá, ez azt jelentené, hogy az Orbán-kormány demokratikus, művész- és emberbarát, csak sok a dolga, mindenről nem tudhat, de ha igen, helyreteszi a szervilis helyi bürokratákat.
Aki akkor élt, emlékszik a „nép” szavára, hogy aszongya: ha ezt a mi Kádár apánk tudná, nem hagyná! Tudniillik akkor is minden rendben volt, csak azok a fránya túlkapások nem jutottak el Kádár Jánosig. Uraim, ne csináljunk hülyét magunkból.
A zenész szerint a vidék bürokratái pontosan tudják, mi a dolguk, ha nem tudnák, repülnének, hiszen ez az „alcsúti ember” (copyright Váncsa) rendszerének a lényege.
Dés László ezt követően hosszan sorolja érveit véleménye mellett, majd elmeséli saját 2015-ös történetét, amikor néhai barátja, Makk Károly 90. születésnapjára még segített összeállítani az ünnepi műsort, amikor jött a levél, és „kérték”, hogy ő és Kulka ne vegyen részt a születésnapi ünnepségen.
Dés Lászlónak sok ilyen kicsi történet van a tarsolyában az elmúlt évekből,
amely kicsi, de végtelenül romboló, emberileg, lelkileg, társadalmilag.
Szerinte ilyen kicsi ügyekből áll az egész életünk, és az öncenzúra, önbecsapás marad, ha azt hazudjuk magunknak, nincs gond csak a túlbuzgókkal. Így persze könnyebb, konfliktusmentesebb élni, mert nem kell szolidárisnak lenni, szembenézni a valódi helyzettel, de ez
szép lassan hozza magával a megalkuvást. És lassan berendezkedünk a kádári langypisa diktatúrára, és majd szidjuk otthon a rendszert, csak senki meg ne hallja!
