Kezdődhet a sárdobálás: Pintér Béla a Katonában rendez kegyetlen szembenézést

A Katona József Színház ügy, de legalábbis alkalmas arra, hogy ügyet csináljanak belőle. Így esett meg a tavalyi évadban, hogy amikor Pintér Béla megrendezte a Katona színpadára A bajnok című darabját, felhördült a sajtó, a szakma, a közélet, sőt, mivel A bajnokból ügy lett, a politika is. És aztán ez mind szépen összeért, és az egészből egy új darab, az Ascher Tamás Háromszéken című előadás lett. Merthogy történt akkor, hogy a Heti Válasz egy szerzője, amolyan erkölcsi iránytűként írt publicisztikát, amelyben feldobta az ötletet, hogy ha már A bajnok története egy létező közéleti pletykán alapul, akkor miért nem készül darab a Katona igazgatójának nem éppen patyolattiszta magánéletéről is. Máté Gábor pedig húzott egy váratlant, így Pintér Béla az idén ismét a Katonában rendez, valóban Máté Gábor viselt dolgairól, és ha emberismeretem és/vagy közéleti tapasztalataim nem csalnak, A bajnok-ügy hamarosan bájos báránykákkal teli mesejátéknak tűnik majd ahhoz képest, amilyen sárdobálást az Ascher Tamás Háromszéken kivált majd.

Pintér, Máté, és az összes érintett ugyanis beleállt, éspedig kőkeményen.

Hogy mi történt volna, ha Ascher Tamás ellátogat Erdélybe valamikor a kilencvenes években színházi kurzust tartani? Mi lett volna, ha Bezerédi Zoltánnak lett volna egy használt Zastavája? És hogy megrendezte volna-e Máté Gábor a Három nővért, ha egy véletlen folytán valóban összetalálkozik az akkoriban még csak színész Pintér Bélával? Senki sem tudhatja. Csupán arra kaphatunk választ, hogyan képzelte el mindezt Pintér Béla 2017-ben, és hogyan meséli el társulatának néhány tagja, illetve a Katona színészeinek segítségével.

– így a szinopszis, és ez a sok „mi lett volna, ha” a darab fő szervező ereje. A történetben ugyanis fikciós és megtörtént elemek, létező és kitalált alakok, pletykák és városi legendák olyan lendülettel kavarognak, hogy ember legyen a talpán, aki kihámozza mindebből a valóságot. Na, nem mintha ez lenne a feltétlen cél, de hát az áthallások mindig épp azért vannak, hogy legyen min lovagolnia a tisztelt publikumnak.

A Háromszék – úgyis így fogjuk becézni hamarosan – pedig ez ügyben nem hagyja cserben a közönségét, épp ellenkezőleg: két darab ez, vagy legalábbis két szinten hat. Van a Háromszék magában, az a darab, amit az egyszeri, átlagos kultúrafogyasztó lát, szimpatikus és ellenszenves szereplőkkel, humorral, zenével, tánccal, fordulatokkal, drámával, tanulsággal, amint egy bármilyen színpadi előadás. És van egy másik: amit az avatott, bennfentes szem lát, a színházban élő nézők, a kollégák és a holdudvar, a (szak)sajtó, a (túl) jól értesült köz, nekik a fentiek mellett monstre pletykagyűjtemény és – ventilálás. És: tükör.

Pintér tükröt tart az érintetteknek, köztük saját magának is, a megtörtént és az akár-meg-is-történhetett-volna eseményeknek, létező jelenségeknek, ismerős, archetipikus figuráknak és évezredes hiedelmeknek, kiszól a közönségnek, beszól a kollégáknak, még a Marton-ügy is feldereng, persze tükörben ez is. Hol görbe, hol nagyon is egyenes a tükör, hiszen van itt csúf, de tagadhatatlan igazság is. És nem ússza meg senki, sem Ascher Tamás, sem Máté Gábor, de Pintér maga sem, előbb-utóbb mindenki feláll hosszabb-rövidebb időre a pellengérre, és/vagy ki lesz figurázva, ha máshogy nem, a karakterábrázolásban biztosan. Ezért is merek olyan jóslatokat tenni, hogy bizony, sok embert fog felbosszantani ez az előadás, főleg azok körében, akik szeretik magukat véresen komolyan venni.

A gegekkel tűzdelt odamondogatás persze önmagában kevés is, öncélú is lenne, bennfentes poénokra nem lehet egy egész művet felfűzni, vagyis épp fel lehetne, de ha Pintér Béla így csinálna színházat, akkor nem lenne még hónapokra előre is lehetetlen bejutni egy-egy rendezésére. A színházi szcéna önmagán röhögésén túl kezdődik a szubsztancia, a szembenézés, az a példázat, ami miatt az Ascher Tamás Háromszéken több mint önironikus, nagyvonalú színházi visszaszólás.

Az Ascher Tamás Háromszéken Pintér Béla és Társulata és a Katona József Színház koprodukciójában, a Katona József Színházban látható, már ha sikerül bejutni, e pillanatban az előadás ugyanis február végéig telt házas.

Bemutató: 2017. december 17.

Játsszák: Fekete Ernő, Keresztes Tamás, Bezerédi Zoltán, Jordán Adél, Takátsy Péter, Kovács Lehel, Szirtes Ági, Enyedi Éva, Rajkai Zoltán, Borbély Alexandra, Pálos Hanna, Thuróczy Szabolcs, Elek Ferenc, Friedenthal Zoltán, Dankó István, Pintér Béla

Díszlet: Khell Zsolt, videó: Török Marcell, jelmez: Benedek Mari, koreográfus: György Károly, zene: Ökrös Csaba, dramaturg: Enyedi Éva, asszisztens: Tiwald György

Zenészek: Sárközi Áron / Danhauser Pál, Kürtösi Zsolt / Pénzes Géza, Rossa Levente / Gombai Tamás, Ökrös Csaba

Rendező: Pintér Béla