A környék villái közül méretével és művészi értékével is kiemelkedő, az Abonyi és Zichy Géza utcák sarkán álló lovagvárat Gyalus László építész (1865-1941) 1897-ben tervezte a századforduló legnagyobb magyar portréfestője, László Fülöp számára, aki a Guinness sörgyár tulajdonosának lányával, Lucy Guinness-szel kötött házassága révén jutott elegendő pénzmaghoz a négy műtermet is magában foglaló, lovagvárra emlékeztető épület megépítéséhez.
A festői, tornyokkal tűzdelt, gótizáló épület bonyolult, szintek közti eltolásokat mutat, amelyek rendkívülivé teszik azt.
A festőművész lakása minden bizonnyal a földszinten volt, ahonnan egyszerűen megközelíthette a nagy műtermet, amelynek terasza és óriási üvegfelületei ma is uralják az épület képét. Jobbra ettől egy kisebb terült el, amelynek belmagassága mindössze 215 cm volt.
Az ehhez csatlakozó jobb oldali lépcsőtornyon át az egyik II. emeleti műterem volt elérhető. A bal szárny első emeletén egy másik lakás volt, amelyez a II. emeleten udvarra néző műteremszoba is csatlakozott.
Az 1907-ben Londonba költöző pár előbb bérbeadta az épületet – 1909-1910-ben Molnár Ferenc is lakott itt, sőt, 1905-től hét éven át a magyar szecesszió egyik csúcsépítésze, Lajta (Leitersdorfer) Béla is, aki a műtermét is itt rendezte be.
1912-ben a festő a ház eladása mellett döntött, új tulajdonosa a Földhitelintézet igazgatója, Paupera Ferenc bankár lett, aki Mathiosko Károly építésszel kisebb változtatásokat hajtott végre az épületen. Paupera 1928-ban Fehér Zsigmond textilnagykereskedőnek nyújtotta át az épület kulcsait.
Itt dolgozott a második világháború után Szegvári Károly, de az első emeleten élt a híres színész, Berczy Géza és felesége is.
Rengeteg művész is látogatta a házat, itt készítette például Segesdi György a majd két évtizeden át a Jászai Mari térnél álló kubista Marx-Engels szobrot, de Biai-Föglein Zoltán is gyakran megfordult a falak közt. A hatvanas évek elején a nagyműterem Szendrő József tulajdonába került. Szegvári özvegye máig itt él, a Budapest folyóirat 2015/4. számában mesélt is a ház elmúlt néhány évtizedes történetéről.
Az épület az előtte álló platántól az év nagy részében nem látható, de a levelek lehulltával láthatóvá válik a fővárosi védettséget élvező épület pusztuló homlokzata, melynek dicső múltjára egyedül egy 1990-ben felavatatott emléktábla emlékeztet.
A cikk megszületéséhez szükséges információk és fotók forrása a Köztérkép, Budapest100, Budapest Főváros Levéltára, HMDB, Budapest folyóirat, a többi fotó pedig a szerző munkája.
