Kultúra

Egyetlen barátja: Jim Beam

Szigorú (de megértő) kollégám egyszer azt tanácsolta, próbáljak kicsit higgadtabban lelkesedni...

Legalábbis amikor könyvkritikát írok, legyek egy cseppet visszafogottabb és tárgyilagosabb. Így hát – most bármilyen nehezemre is esik – megpróbálok hűvös eleganciával ujjongani. Jo Nesbø, a skandináv krimik népszerű szerzője ugyanis megírta kedvenc zsaruja, Harry Hole (ejtsd: Hule) eddigi legjobb és legkiforrottabb történetét. (Természetesen ezt is csupán tényként közlöm, semmi felkiáltójel.)

A Kísértet című krimiben Nesbø állandó főhőse ezúttal visszatér Oslóba, hogy kiderítse, valóban nevelt fia, Oleg követte el a gyilkosságot, ami miatt lecsukták. Nehezítő körülmény, hogy Hole már régen nem aktív (ne firtassuk, ebben mennyi része volt egyetlen barátjának, Jim Beamnek), és mivel se igazolványa, se barátai – viszont annál több az ellensége és a rosszakarója –, a helyzete csöppet sem egyszerű.

Hole szenvedélyesen akarja tudni az igazságot, egyrészt a személyes kötődés miatt, másrészt mert juszt is rendőr. Jelvény nélkül is, vére utolsó cseppjéig. A gyilkos személye pedig egyértelmű, és mivel a városban tombol a drogkereskedelem (amiben a fiúk nyakig benne vannak), az ügyet a lehető leggyorsabban le is zárják. Úgy tűnik, minden tiszta és nyilvánvaló. De nem Harry Holénak. Elkezdődik tehát a hajsza, és ahogy a reaktivált rendőr beleveti magát az oslói drogkereskedelem poklába, egyre világosabb lesz, hogy nem csak a drogfüggőség veszélyes. Van ennél sokkal erősebb addikció is: a sóvárgás pénz és hatalom után.

Nesbø ezúttal nem a lineáris mesélést választja. A sztorit a haldokló fiú, Gusto gondolataival kezdi, aki lassan, elejétől beszéli el a történteket. Ezzel egy időben kezd Hole nyomozni, visszafelé göngyölíti fel az ügyet, így a múltban és a jelenben egyszerre haladva ismerjük meg a történetet, majd a könyv közepén egyszer csak találkozik a két szál.

Felbukkannak a korábbi kötetekből ismert szereplők is, de ez azoknak az olvasóknak sem okozhat problémát, akik esetleg nem ismerik a régebbi eseteket. Pont annyi információt kapunk róluk, amennyit kell, Nesbø ügyesen terelgeti és szolgálja ki régi és új olvasóit.

Ahogy tekeredünk befele, a rendezettnek tűnő norvég fővárosról lassan egészen más kép rajzolódik ki. A bevándorlók és a drogosok száma folyamatosan nő, amit az ország vezetői egyre nehezebben kezelnek. A város imázsán javítani kell, bármi áron. Mocskos, sötét és láthatatlan világ működik Oslóban, semmi sem az, aminek tűnik. És ha a Nesbø-könyvek előtt még irigyeltük a gazdag és láthatóan boldog városlakók életét, hát ezután nem fogjuk.

A pompa és fényűzés, a társadalmi elit összefonódik az alvilággal, és már nem lehet eldönteni, melyiknek van nagyobb szüksége a másikra. Oslo az ellentétek városa; a pénz és a siker áll szemközt a maffiával és a rohamosan növekvő bűnözéssel.

És hogy miért a lelkesedés? Nesbø története lehetne egy újabb, a drogügyekkel, aktuális társadalmi problémákkal foglalkozó krimi a sorban. De a precízen kidolgozott képek, az összetett személyiségű karakterek annyira kézzelfoghatóak, hogy szinte ott érezzük magunkat a csaknem ezer éves városban, a szűk sikátorokban, a koszos drogtanyákon, vagy a csillogó partikon. Harry Hole pedig úgy hozza a formáját, hogy az már filmre kívánkozik. Ez a legfrissebb Hole-történet talán a sorozat eddigi legkerekebb és leggördülékenyebb darabja. Korábban megesett, hogy többszöri visszalapozgatással sikerült megvilágosodnunk a szándékosan összekuszált szálak között, most minden fordulat és meglepetés  a helyén volt.

Érdemes a könyv végén elolvasni, ki mindenkinek köszöni meg a segítséget a szerző. Ugyanis ez Hole után Nesbø szakmai portréját rajzolja meg. Képet kapunk arról, micsoda szorgalommal járt utána mindannak, amiről itt írt. Rendőrségi, szervezett bűnözés elleni szakértőknek, gyógyszerészeknek, légiközlekedésben jártas dolgozóknak, orvosoknak, politikusoknak, sőt lovas szakértőknek mond köszönetet. Az izgalmas és csavarokban gazdag krimin túl bepillantunk a nyomozói technikákba, a politikai alkukba és játszmákba, a drogfüggőség legapróbb részleteibe. Kellően nyomasztó ez a kép, elrettentésnek tökéletes.

A sorozat fordítója, Petrikovics Edit ismét kiváló munkát végzett. Plasztikusan adta vissza a könyv norvég borongósságát, és kedvelt zsarunk sajátos stílusát. Mert Hole szarkasztikus, fekete humora adja a regény ízét. Valahogy hasonlónak képzelem el Jo Nesbøt is. Cinikusnak, szenvedélyesnek és mániákusnak. (Legfeljebb tévedek…) Mert ahogy egy szövevényes bűneset kibogozásához, egy ilyen intelligensen megírt krimihez is ugyanaz kell. Szenvedélyesen szeretni, amit csinálunk.

A sorozat korábbi kötetei: Denevérember, Csótányok, Vörösbegy, Nemeszisz, Boszorkányszög, A megváltó, Hóember, Leopárd

Jo Nesbø: Kísértet

Animus Kiadó, 2013

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.