Az első VV-édesapjának, Árpa Attilának nagyon nem volt ínyére, hogy az RTL Klub „leporolja az aranytojást tojó tyúkot”, mintegy végső kétségbeesésében, és egyelőre az eredmények őt igazolják. Bár az új VV a maga nemében friss, működő dolog, de egyelőre nem találkozott elég néző ízlásável a dolog – kevesen nézik. A csatorna nem cáfolt rá a magyar tömegmédiumok arroganciájára, és kisebb trükközés után mégiscsak megtette Stohl Andrást műsorvezetőnek – egy közvéleménykutatás eredményére hivatkozva. Ez a húzás végeredményében a következménynélküliséget üzente a nézőknek, akik tán kissé nehezen viselik, hogy a magyar szórakoztatóipar legolcsóbb bohócai, a Villalakók személyiségjegyein és társas- és nemi életén egy visszaeső gázoló heherészik.
A valóságshow amúgy ilyen műfaj, miért épp e műsorvezető-választási mozzanatában lenne etikusabb, erkölcsösebb, mint az alapötletében. A személyességet, a civileket médiatérbe emelő trend első nagy dobása volt a Big Brother és klónjai, amely már meg sem próbálja tagadni, hogy egyetlen célja van, növelni a nézettséget bármi áron (na jó, van még egy, némi direkt bevételhez juttatni a csatornát az sms-bevételen keresztül). A magyar média is túlesett az „első szexuális aktus a kamerák előtt”-sokkon, sőt hamar megtörtént a műsortípus első szó szerinti nagy testvéres mozzanata is, amikor Pongó (emlékszik még valaki rá) elejtett két mondatot Orbán Viktorról, mire fentről hamar leszóltak neki, hogy coki, aki politikáról pofázik, röpül, drágicáim, ti csak foglaljátok el magatokat a genitáliátokkal, magyar embert a közélet nem érdekli, ebben maradtunk anno az országos sugárzási engedély megszerzése idején, nem emlékeztek?
Akárhogy is, a ValóVilág jött, és nyert, és megint itt van, és egyelőre veszít. A műsorkészítőkön nem fog múlni: az eddigi részek pörögnek, a beszavazás szórakoztató, bár persze nagy vakítás, előre lehet tudni, ki jut be (emlékszünk, amikor egy magazin még a kiválasztás előtt bemutatta azokat, akik később „beszavazódtak” a műsorba? Volt is nagy magyarázkodás). Sikerült eléggé különböző figurákat összeválogatni, van itt hótsötét fiatalember, erő-becsület-izom hívő rendőr, cinikus egykori tévés, a folyton felültetett Alekosz a maga megkapó szókimondásában, hiúságában és kitárulkozásában, és kisebb és nagyobb mértékben célpontként identifikált lányok. Nagy kérdés, mit tesz az összezártság, kinek az oldalára áll a nép, kit lát a tévé szimpatikusnak – és persze szexkódex ide vagy oda, ki kivel hogy mikor. Nagy kérdés? Már akinek.
Mára ugyanis rég oda az újdonság varázsa, és itt lehet a kutya elásva. Négy már a Fűrészből is sok volt, sokaknak lehet déja vu élménye, mintha egy korábbi folyam ismétlését néznénk, csak egyelőre nincs kivel azonosulni – és mindez fél évig kell kitartson. A VV mindenesetre termék, amelynek hoznia kell a megszokott elvárásokat, le kell kötnie a munkából fáradtan hazatérő felnőtt népességet, amely – ahogy az Ezek megőrültek! sikere megmutatta – semmit nem díjaz jobban, mint némi tiszta kárörömöt. Ebből pedig nem lesz hiány. S ha az RTL Klub továbbra is profin vágva, tálalva kínálja ugyanezt, megfűszerezve némi testiséggel, és a marketinget is megnyomja, tán végül Árpa Attila is megadhatja a feloldozást. De ha unalmas agyak mellett üres testek várnak csak ránk – hát tényleg kár volt levest főzni az arany kendermagostól.
