A 2022-es soros elnökség tehát alapvető politikai jelentőséggel bír Emmanuel Macron számára. Kötelező feladat, de kampányeszközként fogja használni. A francia elnök a hírek szerint tudja, hogy olyan hivatali előnyről van szó, amellyel okosan élve a többiek – értsd: a többi jelölt – fölé emelkedhet. Igaza is van. A mindenkori francia elnököknek a külpolitika-védelempolitika-uniós politika olyan exkluzív, ún. számukra fenntartott terület, amelyet a többiek hasonló szinten aligha érhetnek el. A nagyokkal, a legnagyobbakkal tárgyalni, világpolitikai ügyeket intézni, és nem csak beszélni róluk: ez a francia elnökök legbecsesebb, politikailag leggyümölcsözőbb eszköze. És Macron a közvélemény-kutatások szerint eddig is jól sáfárkodott vele. Ráadásul a legutóbbi francia elnökség – még Nicolas Sarkozy hivatali idejében – elég jól sikerült Franciaországnak. Sarkozy a grúz háborút és a pénzügyi válság elejét ügyesen kezelte (és használta), de éppen nem volt elnökválasztási kampánya, és 2012-re elfogyott a politikai tőkéje.
A mostani francia elnök környezete nemcsak elkezdte az előkészületeket – ez önmagában még nem hír –, hanem aktívan kommunikál is az elnökségi ambíciókról. Ez már érdekesebb, mert igazán azt sem rejti véka alá, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít az Európa-kérdésnek a kampányban. Úgy tudni például, hogy a január 19-i, elnökséget indító strasbourgi köztársasági elnöki beszéd már készül, és az elnöki párt, az En marche EP-delegációja elkezdte felmérni, hogy milyen kezdeményezésekhez lehet a házban többséget szervezni.
A kormány-adminisztráció is foglalkozik az elnökséggel, bár ez a felkészülés unalmasabb része. Az illetékes miniszter 2020 novemberében bemutatta a francia elnökség várható főbb vonalait az „újraindítás, hatalom, összetartozás” hármas jelszava jegyében. Egy év eleji kormányértekezlet szintén foglalkozott a témával, e pillanatban három terület tűnik dominánsnak: a környezetdelem, a szuverenitási kérdések (ideértve a migrációt) és a digitális világ. Hallani arról is, hogy a törvényalkotási munka és az Európa jövőjéről szóló konferencia lehet a két kiemelt cselekvési területe a franciáknak (a soros elnökséget betöltő ország vezetője a konferencia egyik társelnöke, ami „villogási” lehetőség). Egyes források szerint a költségvetési szabályok, a szociális jogok is napirendre kerülhetnek, s a magyar sajtó is beszámolt arról, hogy a maastrichti költségvetési szabályok újraírása is ott lehet a menün. Ami a logisztikai munkát illeti: létrejött a minszterelnök hivatalában az elnökséget koordináló főtitkárság, Clément Beaune európai ügyekért felelős államtitkár pedig – akinek a portréja itt olvasható – egy pártközi és egy tanácsadó bizottságot hívott életre. Nyilvánosságra került továbbá azoknak a kutatóintézeteknek és szervezeteknek a neve, amelyekkel egyeztet a kormányzat az elnökség kapcsán.
A francia elnök kampányának fontos lesz, ha nem egyenesen fontosabb, mint a konkrétumok, hogy mi hogyan látszik majd a kampányban. Emmanuel Macron sajtóhírek szerint azt kéri a környezetétől, hogy „rúgjanak gólokat és emeljék fel a kezüket”. Ez azt jelenti, hogy folytassanak eredménykampányt (a leggyakrabban emlegetett mérce a 2017 szeptemberében elmondott ún. Sorbonne-beszéd lehet, ahol az éppen akkor hivatalba lépett új francia elnök vázolta terveit és elképzeléseit). Az egyik macronista EP-képviselő pedig már egy friss politikai szervezetet is létrehozott azzal a céllal, hogy a kampányban az elnök Európa-politikájának népszerűsítésére használhassák. Nyilván nem saját kezdeményezésére lépett. A szervezet indítása körüli megszólalások azt sugallják, hogy az egyik macronista kulcsüzenet az lehet:
Szimbólumok és látványos felmutatások éppúgy várhatók tehát, mint konkrétumok. Mindezt aládúcolhatja az Európa jövőjéről szóló konferencia. A 2021. május 9-én induló eseménysorozat indulásakor is felszólalhat a francia elnök – mondanivalóját csakis a francia elnökválasztási kampány részeként és kontextusában lesz majd érdemes értelmezni.
A belpolitikai kontextus miatt talán nem bonyolódunk elrugaszkodott jóslásokba, ha azt gondoljuk, hogy a francia polgárok hallanak a legtöbbet Európában majd erről a konferenciáról. Emmanuel Macron kezdettől fogva „demokratizálni” akarta az európai politikát. Már megválasztása előtt, a Révolution című kampánykönyvében is érvelt az európai demokratikus részvétel erősítése mellett, és 2017-es programjának utolsó pontja is ezt követelte. A 2019-es európai parlamenti választás előtt is voltak erről szóló viták, részben éppen francia nyomásra. A mostani konferencia pedig, ha átütő eredményekkel nem is kecsegtet, de legalább lázasan mutogatható az elnökválasztási kampányban, mint e demokratizálódás egy eleme, lépése, építőkockája.
Az európai politika mindig a nemzeti-tagállami belpolitika eszköze, és ez alól Franciaroszág sem kivétel. Ráadásul a nemzeti választók csinálják az európai politikát, hiszen ők hozzák létre az európai politikát csináló – és az európai jogszabályokat végrehajtó – kormányokat. Amíg az európai intézmények erőviszonyai nem változnak, ez természetesen így is marad. Macron ezt tudja, és ennek megfelelően jár el.
