A pozsonyi várban a kormányfő szlovákiai magyar politikusokat, közéleti embereket fogadott Trianon 100. évfordulója kapcsán. Igor Matovic beszédét a Körkép lefordította, úgy értékelte, akár többre is lehet számítani, mint egyetlen gesztusra. A felvidéki portál azt írta, Igor Matovic beszéde után a labda a magyar térfélen pattog. Úgy Budapesten, mint a Felvidéken.
Sziasztok, kedves barátaim!
Így, magyarul kezdte a szlovák kormányfő, majd jelezte, fejből szokott beszélni, de hajlamos belegabalyodni, ezért most leírta. Mint mondta, a találkozónak ugyan történelmi oka van, de szerinte az értelme nem a történelmi összefüggések boncolgatása, a sérelmek kivizsgálása, hiszen mindenki tudja,
a 20. század egész Európára nézve szenvedést hozott, így a szlovákoknak és a magyaroknak is.
Emberileg teljesen érti, hogy a trianoni döntés miatt sokan a mai napig szomorúságot, bánatot éreznek, de meg meg kell érteni azt is, hogy
ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, az másoknak esélyt és lehetőséget hozott.
A történelmi Magyarország az övék is volt, hiszen a szlovákok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak magyarok sorsáról döntöttek, hanem szlovákokéról és mindenkiéről, az ő zászlaik alatt évszázadokon át együtt harcoltak szlovákok és magyarok, a szlovákiai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat.
Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.
A szlovák kormányfő szerint azonban a történelmet hagyni kell a történészekre, az embereknek a mindennapi élet, gyermekeik jövője a fontos, ezért igazságos, korrupciómentes országot akarnak, ahol mindenki egyenlő függetlenül társadalmi, vagyoni helyzetétől, befolyásos ismerősei számától.
A kormányfő nagy közös kihívásnak nevezte a szlovák nyelv oktatását a magyar tannyelvű iskolákban. Ő miniszterelnökként nem szeretné, ha fiatalok az államnyelv elégtelen ismerete miatt elhagynák Szlovákiát, ezért szeretne erre közös megoldást találni. Szerinte a magyar művészet, kultúra rendkívüli gazdagságára a szlovákok is büszkék, hiszen a mai Szlovákia területén olyan nagyságok éltek, mint Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Márai Sándor, Grendel Lajos, Lehár Ferenc, Kodály Zoltán.
Felidézte, a 19. és a 20. század fordulóján szlovákok segítettek Budapestet építeni, most pedig gyakran hallani pozsonyi építkezéseken magyar szót hallani.
Nyomd a maltert, Pista!
Ezt hallotta nemrég ő is egy építkezésen a pozsonyi várnál.
Szeretném felszólítani ezért önöket, hogy nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Szlovákiát közösen. Építsük az együttműködést a V4-eken belül, építsük a közös Európánkat.
A kormányfő azt mondta, a trianoni szerződés 100. évfordulóján kezet nyújt a közös dolgok megoldásáért, mert őszintén fontos számára, hogy mindenki jól éljen Szlovákiában, függetlenül attól, hogy édesanyja milyen nyelvet tanította meg beszélni.
Őszintén szeretné, hogy Dél-Szlovákiában az anyák mindenféle félelem nélkül taníthassák gyermekeiket anyanyelvükre, és azt is javasolják nekik, hogy tanuljanak meg szlovákul, mert Szlovákia a hazájuk, és nem másodrangú polgárkért tekint rájuk.
Van ebben a teremben egy érdekesség is. Ott, felnyitva az i.e. első századból származó kelta emlékek vannak. Érdekességük, hogy akkor keletkeztek ezen a területen, amikor sem szlovákok, sem magyarok nem voltak még itt. Az évek, évszázadok alatt változtak a határok, a népek is vándoroltak. Ezen a területen éltek a kelták, itt volt a Nagymorva Birodalom, később Ausztria-Magyarország, majd Csehszlovákia, ma Szlovákia, de többé-kevésbé együtt vagyunk itt.
A történelmi Magyarországon a magyarok többségben, a szlovákok kisebbségben voltak. A történelem új határokat rajzolt, Szlovákiában ma fordítva van, de száz év után előre és nem vissza kell tekintgetni, mert attól csak az ember nyaka fájdul meg. A kormányfő beszéde végén azt mondta, a találkozót tekintsék kinyújtott kéznek a szlovákiai magyarok felé.
