Nem túlzás azt állítani, hogy az előző évtized legnagyobb kaliberű szökését hajtotta végre a múlt év végén Carlos Ghosn, a Nissan egykori vezére, amikor tokiói otthonából gyakorlatilag teljesen észrevétlenül Libanonba távozott. Nem túlzás azért, mert Ghosn minden lépését figyelték a japán hatóságok, mindenhová civil ruhás kémek követték, és be volt kamerázva a lakása is.
Az üzletembert 2018 novemberében tartóztatták le először, mert a vád szerint saját anyagi veszteségeit a Nissannal fizettette ki, valamint a vállalatnak szóló külföldi utalásokat irányított át saját számláira. Később szabadon engedték, majd ismét őrizetbe vették. Ekkor több mint száz napot töltött el egy tokiói börtön magánzárkájában, végül házi őrizetbe helyezték.
Ideje nagy részét ezt követően az ügyvédei belvárosi irodájában ütötte el. Letört volt, bennfentesek szerint leginkább azért, mert tavaly április óta mindössze kétszer adtak neki engedélyt rá, hogy felhívja a feleségét: egyszer novemberben, egyszer pedig karácsonykor.
De még ennél is rosszabb állapotba került, amikor megtudta, hogy az ügyészség az egyik ügyét el akarja tolni legalább 2021-ig. Az ügyvédei közölték vele, ha ez így halad tovább, leghamarabb öt év múlva tudják lezárni a pereket, és addig nem hagyhatja el az országot. Ghosn tudta, ő előbb le fog lépni.
Többen azt se tudták, ki a megrendelő
A vádlottaknak Japánban és a világ legtöbb pontján értelemszerűen nincs arra lehetősége, hogy tulajdonképpen kilépjenek az eljárásból, ha vesztésre állnak. A komoly pénzügyi háttérrel, libanoni, francia és brazil útlevelekkel rendelkező üzletembernek viszont volt.
Az elitalakulat vezetője Michael Taylor egykori amerikai katona volt, aki Libanonban szolgált a 15 évig tartó véres civil háborúban az 1980-as években. Miután leszerelt, vállalkozni kezdett, és előszeretettel mozgott a szürke zónában. Az 1990-es években illegális lehallgatások miatt elítélték, majd az is kiderült róla, hogy kémhálózatot működtet Afganisztánban. Azt nem tudni, hogy honnan ismerték egymást Ghosnnal.
A volt Nissan-vezér kiszabadítása biztosan kihívást jelentette a számára is. Ghosn több mint 20 évig Japán egyik legnagyobb vállalatának első embere volt, és ő talán a legismertebb külföldi Tokióban, akit nehéz feltűnés nélkül kicsempészni bárhová is. Taylor a karrierjét is kockáztatta a megbízás elvállalásával: ha lebuknak, mindene odaveszett volna.
A csapat meg is kérte a munka árát, becslések szerint összesen 15 millió dollárjában kerülhetett Ghosnnak a szökés. Taylor azonban nem csak a pénz miatt csinálta az egészet, informátorok szerint a közös vonásaik miatt szimpatizált is a dúsgazdag férfival. Úgy érezte például, hogy az üzletembert is jogtalanul zárták rács mögé.
Megtalálni a gyenge pontokat
A küldetés karácsony környékén indult élesben. December 24-én az Al Nitaq Al Akhdhar nevű cég 175 ezer dollárt utalt át az MNG Jet török légitársaság számlájára egy 11 ezer kilométer hatótávolságú Bombardier Global Express típusú gép kibérléséért. Ha a légitársaságtól bárki megpróbálta volna felkeresni az ügyfelet, az meglehetősen nehezen ment volna, mert a szerződésben rögzített dubaji címen nincs ilyen cég bejegyezve. Az MNG tájékoztatása szerint ezzel egy időben egy másik ügyfél kibérelt egy rövidebb hatótávolságú Bombardiert, amivel Isztambul és Bejrút között szerettek volna közlekedni.
December 29-én Taylor és régi jó barátja, a másik kulcsszereplő George-Antoine Zayek landoltak az oszakai Kanszai nemzetközi repülőtéren a Global Express típusú géppel. A fedélzeten volt még velük két pilóta és néhány hatalmas hangszertok. A megfigyelő kamerák tanúsága szerint Ghosn még aznap elhagyta az otthonát. Kalapot és sebészmaszkot viselt.
Ghosn útja így a Grand Hyatt Tokyo nevű hotelbe vezetett. Az épületnek rengeteg kijárata van több emeleten is, így lehetetlen volt lekövetni, hogy hol távozott. Az üzletember innen a Shinagawa vasútállomásra ment, és felült egy Oszakába tartó vonatra. Az, hogy tömegközlekedési eszközre szállt, önmagában még nem lehetett gyanús senkinek, mert házi őrizetben is utazgathatott országon belül, korábban pedig már járt is Kyotóban.
Taylor elitalakulata a szökés minden apró részletét nagyon megtervezte, így azzal kapcsolatban is végigvettek több forgatókönyvet, hogy miként vigyék ki a férfit Japánból. Az egyik az volt, hogy hamis útlevéllel szálljon fel egy magángépre, de ez túl kockázatos lett volna. Felmerült az is, hogy felcsempészik egy teherhajóra, de ezt túl komplikáltnak ítélték meg.
A csapat tagjai alaposan megfigyelték az ország összes repülőterét. Keresték a biztonsági rést rajtuk, és idővel meg is találták. A Kanszai nemzetközi repülőtéren a röntgen-utasszkennerek túl kicsik voltak ahhoz, hogy egy nagyobb dobozt átvilágítsanak, ezért a túlméretezett tárgyakat szimplán továbbengedték. És ez pontosan így történt december 29-én éjszaka is.
A repülővel csak Isztambulig mentek, mert túl sok kérdést vetett volna fel, ha egyből Bejrútba utaznak. Libanon és Japán között nem sűrűn közlekednek még magángépek sem, ráadásul az mindenki számára egyértelmű volt, hogy ha Ghosn menekül, akkor biztosan Libanonba megy.
Nem sokkal 23 óra után a jármű felszállt, majd 12 óra múlva landolt az Atatürk nemzetközi repülőtéren.
Carlos Ghosn Brazíliában született francia-libanoni bevándorlók gyermekeként, ezáltal hármas állampolgár. Minden útlevelét elvették a házi őrizete miatt, egy kivételével. Két francia útlevéllel is rendelkezett, és engedélyt kapott rá, hogy az egyiket megtartsa, ugyanis a japán törvények szerint a külföldieknél mindig kell lennie személyazonosító okmánynak. Nehezítő tényező volt ugyanakkor, hogy azt egy zárral védett műanyagtokba helyezték. Ezt a csapatnak valahogy sikerült feltörnie, a bejrúti Rafic Hariri reptéren Ghosn pedig már vígan mutogatta a határellenőröknek, mint minden más utas. Ez volt az első legális cselekedete azóta, hogy kiszökött Japánból.
Miért pont Libanon?
Az egykori Nissan-vezérnek túl sok választási lehetősége azzal kapcsolatban nem volt, hogy hová szökjön. Libanon kézen fekvő volt, mert a kiadatás intézménye a gyakorlatban itt nem létezik, ő az ország diaszpórájának egyik legsikeresebb embere, akire nemzeti hősként tekintenek, a politikai és üzleti elit legnagyobb neveivel pedig jó kapcsolatot ápol.
Japán kérésére az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Ghosn ellen, akit ezt követően be is idéztek a libanoni igazságügyi minisztériumba. Két ügyről kérdezték: a japán vádakról, illetve arról, hogy bűncselekményt követett-e el akkor, amikor Izraelbe utazott még vezérigazgatóként. Libanon ugyanis ellenségként tekint Izraelre, ahová állampolgárainak tilos belépnie. Ghosnnak ez emlékeztetőül szolgálhatott, hogy globalista nézetei nem feltétlen egyeznek azzal, amit új otthonában követnek.
Márpedig egy darabig biztosan Bejrút lesz az otthona. A kormány megtiltotta neki, hogy távozzon, és megfosztották a még nála maradt francia útlevéltől is.
Ghosn a szökése utáni sajtótájékoztatóján azt mondta, tisztázni szeretné a nevét, és azt akarta, ott ítélkezzenek felette, ahol igazságos a bírósági eljárás. Nos, Libanonról ez nem feltétlenül mondható el, hiszen a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexén az ország épp a nem túl előkelő 138. helyet foglalja el. Ez viszont a számára sem újdonság.
Kiemelt kép: Hasan Shaaban/Bloomberg via Getty Images
