Az elmúlt évtizedben Szíriából indult útnak a legtöbb menekült Európa környezetében. Ezt Magyarország is megtapasztalhatta, amikor 2015-ben és 2016 elején szíriai menekültek százezrei áramlottak keresztül az országon. A 2016 tavaszán, az EU és Törökország között megkötött egyezmény akkor egy pillanat alatt elvágta a további menekültek és migránsok érkezését a görög szigetekre.
A 20 milliós szíriai lakosság súlyosan megszenvedi a polgárháborút, több mint 5 millió ember menekült külföldre (ebből 3 millió Törökországba, 1 millió Libanonba, 600 ezer Jordániába és 200 ezer Irakba). Mellettük másik hatmillió ember, úgynevezett belső menekült él Szíriában, ők az országon belül találtak ideiglenes menedéket, a harcok elől főként a kormány által ellenőrzött területekre vándorolva.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) most először az Európába érkezett szíriaiakról is van statisztikai adata. Eszerint 2011 és 2017 között
Miért indulnak vissza?
A főbiztosság szóvivője nemrég egy sajtótájékoztatón ismertette a 2017 első felére vonatkozó adatokat, amiből meglepő dolgok derültek ki. Szírián belül mintegy 440 ezer belső menekült tért vissza eredeti lakóhelyére, a környező országokból, főként Törökországból pedig mintegy 31 ezer. Ez utóbbi szerény szám, de ha hozzátesszük, hogy 2015 óta másik 230 ezer indult haza, akkor már komolyabbnak tűnik.
A fő kérdés természetesen az, hogy miért és milyen szándékkal vágnak neki az útnak ezek a menekültek. Bár számuk elenyésző a teljes menekült populációhoz mérhetően (a belső menekültek esetében 7 százalék körüli, a külföldre menekülők esetében még kisebb), mégis most először érkeznek róluk hírek. A UNHCR szerint a visszatérés fő motivációja a rokonok meglátogatása és hátrahagyott tulajdonok (főként ingatlanok, földek) ellenőrzése, de szempontként megjelent a javuló biztonsági helyzet is.
A belső menekültek elsősorban az ország központi területeire térnek vissza, Damaszkuszba, Homsz, Hama vagy Aleppó városába. A problémát a biztonság mellett elsősorban a szolgáltatások hiánya vagy szűkössége jelenti. Szétlőtt erőművek, felrobbantott csatornahálózat, a fűtés hiánya, vagy a lerombolt iskolák mind olyan tényezők, amelyek visszatartják az embereket a hazatérésről, még akkor is, ha a házuk ép maradt.
Nyerésben az Aszad-rezsim és Oroszország
A visszatérés jelensége és a dinamikusan növekvő számok – még ha egyelőre csekélyek is – azt mutatják, hogy valami változás mégiscsak elindulhatott. A 2015 szeptemberében kezdődött orosz beavatkozás (és Irán növekvő szerepvállalása) megfordította a háború menetét. A kormányerők a külső támogatással fokozatosan támadásba mentek át, felszabadították Nyugat-Aleppót, visszafoglalták Kelet-Aleppót, majd az orosz diplomáciai offenzívának köszönhetően – kihagyva az éppen az elnökválasztással lekötött Egyesült Államokat – tűzszüneti tárgyalásokat kezdeményeztek az ellenzékkel.
Hónapok óta, kisebb nagyobb megszakításokkal, de működnek ezek a megállapodások, ami két dolgot jelent. Egyrészt a harcok elcsendesedtek ezeken a területeken, másrészt a szíriai kormány, ismét összefogva az orosz erőkkel és az iráni milíciákkal több erőt tud összpontosítani az Iszlám Állam maradványainak felszámolására Kelet-Szíriában.
Ennek a folyamatnak a nem várt hatása az, amit az UNHCR-tól hallunk, hogy a civil lakosság azonnal megindult vissza, a hátrahagyott otthonaihoz. Először persze csak azért, hogy körülnézzen, hogy felmérje a terepet, de ha a fogadtatás és a benyomások kedvezőek lesznek, akkor a visszatérés végleges is lehet.
A még az ellenzék kezén maradt területek vannak most a legrosszabb helyzetben. Idlib tartományban, amely a legnagyobb ilyen zárvány, már szinte teljes egészében az al-Kaida helyi szervezete uralkodik. A kisebb területeken, talán a Jordániával szomszédos vidéket kivéve, mindenhol a szélsőségesség különböző fokán álló iszlamista szervezetek. Ezeken az ellenzéki területeken az emberek nemcsak a nélkülözéstől szenvednek, hanem az említett csoportok önkényétől is.
Ha az Azsad-rezsim sikeres lesz az ország újraegyesítésében, és erőszakkal vagy tárgyalásokon keresztül további ellenzéki területeket tud visszaszerezni, úgy valószínűsíthetően tovább fog nőni a visszatérők száma. Persze a sikerhez az is kell majd, hogy ebben az új Szíriában a hatalmon lévők éljenek a megbocsátás erényével is. Ha a diktatúrán nem is fognak lazítani, arra azért szükség lesz, hogy legyen valamiféle nemzeti konszenzus az új szíriai identitásról, amelyet mindenki magáénak érezhet majd.
Kiemelt kép: Getty Images/Sean Gallup
