Elég rég volt már olyan időszak Európa történetében, amikor egyszerre ennyi veszélyes döntés fenyegette volna a kontinens stabilitását. Marine Le Pen esélye a francia elnökségre, Merkel esetleges bukása, az osztrák szélsőjobb előretörése, Hollandia egyre EU-szkeptikusabbá válása, a hard-Brexit vagy Trump külügyminiszter-választása mind olyan lehetőségek, amelyek felbonthatják Európa mostani megegyezéseit. Nyilván, hiszen pontosan ez a céljuk.
Az egyik legkomolyabb baljós árny viszont Törökország marad. Az Európai Unió és Törökország viszonya egyre romlik, pedig kevés fontosabb szövetségesünk van az atlantista vonalon kívül. Törökország például a NATO második legnagyobb ereje.
De az Erdogan elleni puccskísérlet után nemcsak Törökország ellen szabadultak el az indulatok, hanem az országon belül is. Recep Tayyip Erdogan elnök a puccskísérlet utáni megtorlásban emberek tízezreit rúgatta ki a munkahelyéről, további ezreit börtönözte be, ráadásul a rácsok mögül sűrűn jönnek hírek kínzásokról, nemi erőszakról. A városi, liberális értelmiséget és a sajtót gyakorlatilag lefejezték,
Nagyobb a tehetetlensége
Ezzel párhuzamosan gyengültek Törökország esélyei arra, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Pedig eleve nem álltak jól. Erdogan jó ideje próbál a menekültek hátán bemászni Európába, változó sikerrel.
Ehhez kellett Európa tehetetlensége és az előrelátás hiány is. A szíriai háború menekültválsága teljesen váratlanul és felkészületlenül érte az Európai Uniót. Nem is volt képes kezelni, nemhogy megoldani a problémát. A kezdeti időszak után, amikor emberek százezrei áramlottak be a kontinensre a háború elől menekülve, akkorára nőtt a tagállamokon a politikai nyomás, hogy valamit kezdeni kellett a problémával.
Miközben Európába másfél-kétmillió menekült érkezett, a szíriai háború sokkal jobban megviselte a környező országokat. Törökországba például lassan hárommillió menekült költözött be, a szír háború megoldása pedig nagyon messzinek tűnik. Így ez a hárommillió ember még egy darabig Törökországban fog maradni. Ha a török kormány nem kezdte volna el szigorúan ellenőrizni az Európába tartó menekültútvonalakat, szinte biztos, hogy ezeknek az embereknek egy része már elindult volna a kontinens felé. És az is valószínű, hogy ha Törökország abbahagyja a határainak ellenőrzését, el is fognak indulni.
Török rulett
És pont ez az, amivel Erdogan zsarolni tudja Európát. Jelenleg elég kényes az egyensúly. Európa néhány dolgot azért tud ajánlani Törökországnak. Ilyen a vízummentesség és az uniós csatlakozási tárgyalások. Cserébe a törökök nem engedik tovább a náluk várakozó menekülteket. Ha ennek az egyensúlynak valamelyik oldala megbillen, akkor borul minden.
Ezért lesz érdekes megnézni azt, hogy mi történik a következő pár hétben Törökországban. Az Európai Parlament elé nemrég beterjesztettek egy olyan javaslatot, amely felkérné az Európai Bizottságot arra, hogy ideiglenesen fagyassza be a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. 479 igen szavazattal ment át, 37 nem és 107 tartózkodás ellenében. Az elfogadott javaslat semmire nem kötelezi a Bizottságot, de elég jól tükrözi azt, hogy a jövőben milyen ellenállással szemben tud majd a Tanács és a Bizottság bármit elérni Törökországgal kapcsolatban.
Konkrétan azzal, hogy megnyitja a határokat és engedi nyugat felé továbbmenni a menekülteket.
Hallgassanak rám, ha ennél tovább mennek, a határok megnyílnak, ezt jegyezzék meg. Soha nem kezelték őszintén az emberiséget, soha nem voltak sportszerűek az emberekkel. Nem vették fel a gyerekeket, akiket partra mosott a tenger. Mi etetjük azt a 3,5 millió éhes embert, aki az országunkba menekült.
A helyi média szerint nagyjából ez volt Erdogan válaszüzenete. A török elnök azt is megjegyezte, hogy az Európai Parlament szava nem ér semmit. Ezt a kritikát pedig nehéz nem komolyan venni egy ilyen, senkit semmire nem kötelező javaslat elfogadása után.
Nem miattam, miattad
Ugyanakkor az Európai Parlament csatlakozási tárgyalásokat felfüggesztő javaslatának van alapja. Törökország már a puccskísérlet előtt sem felelt meg a vízummentességért támasztott száz elvárás felének. Súlyos emberi jogi és sajtószabadsággal kapcsolatos hiányaik voltak, amelyek felett az EU hajlandó lett volna szemet hunyni, cserébe a határok megvédéséért.
Afölött viszont nehéz szemet hunyni, hogy mi történik Törökországban a puccskísérlet óta. Főleg, hogy Erdogan egy kicsit sem próbálja álcázni, hogy itt a bosszú lenne a cél. Pont erről szól a halálbüntetés visszavezetése is a török jogrendbe.
Eközben Törökország Obama elnöksége alatt egyre romló amerikai kapcsolata jobbra fordulhat. Egyelőre nem tudni, Trump mit tervez Amerikán kívül, ahogy azt sem, hogy melyik oldalra állnak majd végül az amerikaiak. Az biztos, hogy nem lehet egyszerre Oroszországgal és Törökországgal is kiegyezni, hiszen teljesen ellentétes oldalról van szó, mert az oroszok azt szeretnék, ha Aszad maradna hatalmon, miközben a törökök az ellenkezőjét.
Kiadó, eladó most a szívem
Ezzel párhuzamosan viszont teljesülhet Erdogan legfőbb kívánsága, és az Egyesült Államok végre kiadhatja Törökországnak Fethullah Gülent, Erdogan korábbi szövetségesét és jelenlegi legkomolyabb ellenségét. Az elnök azzal vádolja Gülent, hogy árnyékkormányt épített Törökországban és a puccskísérlet mögött is ő állhat.
Gülen kiadatásában sokat segíthet, hogy Trump leendő nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn nyíltan a török állam fizetési listáján állt (meg persze Szaúd-Arábiáén is), és többször is nyilvánosan kijelentette, hogy ki kell adniuk Gülent a török igazságszolgáltatásnak. Trump döntésén sok múlik, mivel az idős prédikátor egy pennsylvaniai birtokon él.
