Kapkodhatjuk a fejünket, ha követni akarjuk, hány menekült gyerek lehet most Európában. Akármelyik számadatnak hiszünk, egy biztos, rengetegen vannak. A szüleik nélkül, egyedül bolyongva valamelyik európai nagyvárosban. Abban mindenki egyetért, hogy megoldást kellene találni a több tízezer menekülni kényszerülő gyerek oktatására.
A Save The Children nemzetközi szervezet azért jött létre, hogy a világ minden táján segítse a gyerekeket. Lehetőséget ad a tanulásra és védelmet nyújt, már 34 500 fiatal számára biztosítottak tanulási lehetőséget. Még 2014-ben készítették el az alábbi videót, amit azóta több mint 50 milliószor néztek meg. Nem véletlenül.
A videó főszereplője Lily-Rose Aslandogdu, a másfél perces felvétel pedig magáért beszél. Lily akár a szomszéd kislány is lehetne, nem véletlen a felirat a videó végén:
A Save The Children egyik munkatársa azt mondta, ez a videó összefoglalja több ezer gyerek szörnyű élményeit nap mint nap. Olyanokat, amiket soha senkinek nem szabadna átélnie.
Nem véletlen, hogy a hozzászólások között többször feltűnik David Cameron neve, főleg negatív felhanggal. A brit kormány ugyanis először úgy viselkedett, mint aki túl sokat konzultált mostanában Orbánnal menekültügyben, és visszautasította a háromezer menekült gyerek befogadására vonatkozó javaslatot. Cameron viszont érezte a nyomást, úgyhogy megenyhült, majd bejelentette, több gyereket fogadnak be. Konkrét számot ugyan nem mondott.
Cameron még tavaly azt nyilatkozta:
nem hiszem, hogy a migrációs válságra egyszerűen az újabb és újabb menekültek befogadása lenne a válasz.
Arra azonban nem sok ötlete volt, hogy akkor mégis hogyan lehetne megoldást találni.
Mi sem mutatja jobban, hogy a probléma továbbra is fennáll – sőt, súlyosbodik -, hogy a két évvel ezelőtti felvétel után a Save The Children elkészített egy második videót is, ugyanazzal a kislánnyal.
Aranyos kisgyerek
Hazánkban ugyan nem lehet menekültügyi témában úgy semmilyen tartalmat megjeleníteni, hogy ne tűnjenek fel rögtön százával a fizetett bértrollok gyűlöletet kelteni, egy kislány szemszögéből úgy tűnik, mindenki kicsit újragondolja, mit is élnek át a menekülni kényszerülők. Főképp a gyerekek.
Nem tudok aludni anélkül, hogy arra gondolnék, mi történik ezekkel a szegény emberekkel a világban, írja a szerző.
Van az a mondás, hogy mindent el lehet adni aranyos kiskutyákkal és gyerekekkel. Nyilván itt nem ez a helyzet, csupán arról van szó, hogy sokaknak egy 13 éves kislány kell ahhoz, hogy rájöjjenek, mi is történik néhány országgal arrébb.
Most akkor hányan is vannak?
A Guardian áprilisi cikke szerint Németországban hatezer gyerek tűnt el a tavalyi évben. Az EU szerint ez a szám viszont inkább a tízezerhez közelít. Nyilván nagyon nehéz úgy pontos számadatokat mondani, hogy akadozik az adatok begyűjtése és rengeteg menekülőről semmilyen információja nincs az országoknak.
A teljes Unióban elvileg 95 ezer olyan menekülő kért menedékjogot, aki szülői kíséret nélkül érkezett vagy elválasztották a családjától. Egy korábbi írásban viszont az olvasható, hogy azok közül, akik tavaly menedékjogot kértek az EU-ban, 360 ezer fő még kiskorú volt.
Sokan dobálóznak azzal, hogy mekkora felelőtlenség a szülőktől egyedül elengedni a gyerekeiket Európába. Hagyni, hogy egyedül hánykódjanak a tengeren egy csónakban. De azt nem szabad elfelejteni, hogy egy szülő sem tenné csónakba a gyerekeit,
Azt sem tudják, hogyan kell megfogni egy ceruzát
Egy Észak-Görögországban végzett kutatás rendkívül elszomorító eredményt hozott a menekült gyerekek helyzetére nézve. Az országban tartózkodó kiskorúak többsége ugyanis körülbelül 1,5 éve nem volt iskolában, és azt mondják, rengetegen vannak köztük, akik azt sem tudják, hogyan kell megfogni egy ceruzát.
A kutatásban 130-an vettek részt, mindegyikőjük 6 és 17 éves kor közötti volt. Egyikük a következőket mondta:
már középiskolába kéne járnom. Úgy érzem, annyi mindenből kimaradtam. Azt kívánom, bárcsak újra iskolába járhatnék.
Azok a gyerekek, akik mindenüket feladták, hogy Európába jöjjenek, most életük legjobb éveit pazarolják el. Menekülttáborokban, őrizetben, határokat védő kerítések és falak mögött, mondta a Save The Children igazgatója.
Szíriában minden ötödik iskolát leromboltak vagy elfoglaltak.
A Save The Children pedig jelenleg is azon dolgozik, hogy átmeneti osztálytermeket létrehozva oktatási lehetőséget biztosítson a Görögországban rekedt menekült gyerekek számára.
Az Európai Unió statisztikai hivatala is nemrég végzett felmérést a fiatalkorú menedékkérőkről. Eszerint felnőtt kísérő nélkül 88 300-an kértek menedékjogot az EU-ban. Ennek több mint fele Afganisztánt hagyta hátra, itt jóval régebb óta zajlanak a harcok, mint Szíriában.
Tanulás. Jövő
A Save The Children szervezetén kívül persze még rengetegen szeretnének tenni azért, hogy javítsanak a menekült gyerekek oktatási feltételein. Ilyen például az UNHCR, azaz az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága is, ami a menekült gyerekek és fiatalok oktatáshoz való hozzáférésének biztosításán fáradozik.
Rengeteg sikertörténetet közzétettek már munkájukról, az alábbiban egy 16 éves szíriai lány beszél arról, milyen fontos számára az, hogy tanulhasson.
Az életünknek nem szabad megállnia, és nem hagyhatjuk, hogy megsemmisüljön a jövőnk, meséli a lány.
Azt mondja, nem szabad akadályként felfogni a menekülttáborokat, hanem tanulni kell. Amikor Jordániába ment, ő is azt hitte, vége a tanulmányainak, de aztán rájött, hogy boldoggá teszi és reményt ad neki.
A Menekültügyi Főbiztosság jelenleg közel 20 millió menekülttel foglalkozik, ennek fele kiskorú. Viszont azt mondják, nekik is csak körülbelül ötven százalékuk vesz részt alapfokú oktatásban és csupán egy százalékuk jut el felsőfokú képzést adó intézménybe.
Oké, de hogy jön ide a Szezám utca?
Május végén jelent meg a hír, hogy egy páratlan összefogás születik azért, hogy együtt segítsék a menekült gyerekek taníttatását. Hogy kik ők? A Nemzetközi Menekültügyi Bizottság neve nem túl meglepő a témában, a Szezám utca alkotóié viszont annál inkább.
A Szezám utca megalkotói, a Sesame Workshop és a Menekültügyi Bizottság együtt szeretne oktatási programokat tervezni a fiatal menekülteknek. Természetesen nem krétát vennének, hanem először is oktatói multimédiás tartalmakat gyártanának, amik eljuthatnának számtalan gyerekhez akár mobil készülékeken, tévében vagy rádión keresztül.
Természetesen nem egyszerű probléma a menekült gyerekek oktatása, akár a nyelvi akadályokat vagy szociális integráció problémáit nézve, de biztosan tenni kell valamit, hogy a harcok elől elmenekült fiataloknak ne az legyen az egyetlen perspektívája az életben, hogy visszamennek harcolni a hazájukba.
