Könczei Ádám néprajzkutató megfigyelési dossziéjából derült ki, hogy Szőcs István, Varró János, Veress Zoltán írók és Balázs Péter festőművész fedőnéven jelentett a kommunista titkosszolgálatnak. Az erdélyi táncházmozgalom megalapítójának lánya mindegyikükről közzétette a Securitate Irattárát Vizsgáló Tanácstól (CNSAS) kapott jelentést, amelyek szerint Szőcs István író, kritikus, műfordító Rusz Péter néven, Varró János irodalomtörténész, regényíró, műfordító Vincze János és Vasilescu néven, a Svédországban élő Veress Zoltán költő, író, műfordító Ovidiu, míg Balázs Péter festőművész Balogh Iosif néven írt jelentéseket a Securitáténak.
Könczei Csilla Szőcs Istvánt – Szőcs Géza költő, volt magyar kulturális államtitkár édesapját – többször is szembesítette a dokumentumokkal. Az író – a néprajzkutató szerint – nem tagadta, hogy ő a jelentések szerzője, de közölte: a nyilvánosság előtt nem vállalja ügynökmúltját. Szőcs Istvánt a Krónika napilap sikertelenül próbálta elérni telefonon. Az újság emlékeztet rá, hogy róla Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének második, 2010-ben megjelent kötete is megállapítja, hogy Rusz Péter fedőnéven jelentett a Tőkés családról és a nemrég elhunyt Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárról.
A most leleplezett írók közül Veress Zoltánt 1952-ben elítélték kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt, 1954-ben szabadult a börtönből. Varró Jánost az ’56-os forradalommal való szolidaritásért ítélték 16 év börtönre, 1964-ben általános kegyelemmel szabadult. Könczei Csilla „szekusblogja” alapján korábban Xantus Gábor kolozsvári televíziós operatőr-rendezőről, az 1998-ban elhunyt Marosi Péter szerkesztőről, kritikusról és színházigazgatóról, valamint az 1981-ben elhunyt Márkos Albert zeneszerzőről, zeneakadémiai tanárról derült ki, hogy együttműködött a Securitatéval. Az erdélyi magyar közvéleményt mindeddig leginkább az döbbentette meg, hogy 2006-ban Szilágyi Domokos költőről is kiderült, Balogh Ferenc néven jelentett a Securitaténak.
A CNSAS szóvivője, Ancuta Median az MTI-nek elmondta, az általa képviselt intézmény csupán annyit tesz, hogy az érintettek kérésére felfedi: kit rejtenek az álnevek. A Securitate álneves forrásainak csak egy része minősül a Securitate kollaboránsának. Utóbbi besorolást a bíróság adhatja, ha az álneves jelentésekben a Securitate egykori forrása a totalitárius rendszer elleni megnyilvánulásokat jelentett, és ezekkel sértette mások szabadságjogait.
Mint korábban a Hír24 megírta, Magyarországon mintegy negyedmillió ügynök lehetett a pártállami rendszerben. Közülük csaknem négyezer azonosítását segítette elő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), és négyszáz körül van azok száma, akiknek a neve a széles nyilvánosság elé került. „A kollaboráció és az ügynökkérdés tudományos kutatása” című konferencián elhangzott, hogy az ügynökök egy részét a rájuk nézve dehonesztáló adatok alapján kényszerítették együttműködésre, amiért cserébe nem érvényesítettek velük szemben minden diszkriminációt, de ettől még megmaradtak a társadalom számkivetettjei között.
