A BBC Világszolgálat megbízásából a GlobeScan közvélemény-kutató és tanácsadó hálózat a marylandi egyetem nemzetközi politikakutató programjának szakértőivel együttműködve 21 országban csaknem 22 ezer ember bevonásával végezte el a felmérést. A 21 ország közül 20-ban a megkérdezettek többsége Obamát pártolja Romney ellenében; az egyetlen kivétel Pakisztán volt.
A teljes minta átlagában a vizsgálatba bevontak 50 százaléka szeretné a jelenlegi amerikai elnök újraválasztását, a republikánus elnökjelöltet ugyanakkor mindössze 9 százalék látná szívesebben a Fehér Házban. A vizsgált államok közül Franciaország közvéleménye a leginkább Obama-párti: a megkérdezett franciák 72 százaléka mondta azt, hogy Obama híve, Mitt Romneyt ugyanakkor alig két százalék választaná.
A jelenlegi elnöknek komoly – 64-67 százalékos – támogatottsága van Németországban, Ausztráliában, Kanadában, Nigériában és Nagy-Britanniában is. Pakisztánban a megkérdezettek 14 százalékának rokonszenvesebb Mitt Romney az Obamát előnyben részesítők 11 százalékos táborával szemben. Igaz ugyanakkor, hogy a Pakisztánban elvégzett felmérésnél a vizsgálatba bevontak 75 százaléka nem nyilvánított véleményt.
A vizsgált országok közül Romneyt a spanyolok találják a legkevésbé rokonszenvesnek; csak 1 százalékuk nevezte meg a republikánus kihívót preferált jelöltként. Spanyolországban – csakúgy, mint az európai országok közül Törökországban és Lengyelországban – Obamának mindazonáltal csak relatív többsége van: a spanyolok 45 százaléka, a törököknek és a lengyeleknek egyaránt a 34 százaléka mondta rokonszenvesebbnek a jelenlegi elnököt.
Az eredményeket kommentálva a BBC World Service szakértői megállapították, hogy jóllehet Obamának most szorosabb esélyű versenyt kell vívnia ellenfelével, mint 2008-as megválasztása előtt, de az Egyesült Államokon kívüli globális támogatottsága nem csökkent a négy évvel ezelőttihez képest, a jelenlegi felmérés eredményei ugyanis összességében jórészt megegyeznek a 2008-ban világszerte elvégzett hasonló közvélemény-kutatáséival.
Azon 15 ország közül, amelyre a mostani és a 2008-as felmérés is kiterjedt, hétben – Franciaországban, Brazíliában, Nagy-Britanniában, Panamában, Indonéziában, Indiában és Törökországban – még nőtt is Obama támogatottsága. Az elnök népszerűsége négy országban – Kenyában, Mexikóban, Lengyelországban és Kínában – csökkent, ugyancsak négy országban – Ausztráliában, Kanadában, Nigériában és Németországban – pedig nem változott az elmúlt négy évben.
A vizsgálati eredményekhez fűzött kommentárjában a BBC World Service kiemelte, hogy Obama világszerte megnyilvánuló támogatottsági előnyével éles ellentétben az Egyesült Államokban a legutóbbi felmérések szerint szinte holtverseny alakult ki az elnök és kihívója között.
A CBS a CNN szerint Obama nyerte a tévévitát
A CBS és CNN amerikai tévétársaság villámfelmérése szerint Barack Obama nyerte az amerikai elnökjelöltek harmadik és egyben utolsó tévévitáját. A CBS szerint az amerikai elnök 53:23 százalékarányban bizonyult jobbnak a republikánus kihívójánál, Mitt Romneynál. A megkérdezettek 24 százaléka szerint a szópárbaj döntetlenre végződött.
A CNN azt állapította meg, hogy Obama 48:40 százalék arányban nyerte meg az összecsapást, amelyet a floridai Boca Ratonban, a Lynn Egyetemen rendeztek meg. A vitában Barack Obama következetlenséggel vádolta republikánus kihívóját, Mitt Romneyt, aki viszont határozatlannak állította be a Fehér Ház jelenlegi lakóját. Az utolsó televíziós vita fő témája a külpolitika volt.
Vissza a jövőbe
A felek olykor most is egymás szavába vágtak és kétségbe vonták egymás állítását, de a polémia hevessége jóval alatta maradt a második szópárbajnak. A vitapartnerek a globális problémákról többször is a bel-és a gazdaságpolitikára terelték a szót. Obama felrótta riválisának, hogy a minap nem az al-Kaidát, hanem Oroszországot nevezte az Amerikát fenyegető első számú veszélynek, és hogy az irakitól az afganisztáni kivonulásig egy sor kérdésben folyamatosan változtatja az álláspontját. Romney a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikáját hibáztatta Amerika presztízscsökkenéséért, Obama határozatlanságát pedig azért, hogy a kezdetben biztató közel-keleti változások az iszlamista szélsőségesek befolyása alatt negatív irányba fordultak.
Noha Romney kétszer is megpróbált rápirítani vitapartnerére azzal, hogy az ő személyes támadása nem visz közelebb a világpolitikai problémák megoldásához, Obama bevitt két tiszta “ütést” azzal, hogy a valóságtól elrugaszkodottnak állította be a riválisát. Először arra hívta fel a republikánus elnökjelölt figyelmét, hogy a hidegháborúnak “immár 20 éve vége” és így fordult hozzá: “De ön, kormányzó úr, amikor a külpolitikáról esik szó, úgy tűnik, hogy a külpolitikáját a 80-as évekből akarja importálni, csakúgy, mint a szociális politikáját az 50-es, a gazdaságpolitikáját pedig a 20-as évekből”.
Másodszor akkor ért el találatot az elnök, amikor Romney azzal érvelt, hogy az amerikai hadiflotta kisebb, mint amilyen a 1917-ben volt; Obama kijelentette, hogy az amerikai haderőnek hasonlóképpen kevesebb lóra és szuronyra van szüksége, mint korábban. Romney – Obama legnagyobb sikerére, Oszama bin Laden likvidálására utalva – azzal próbált meg ellenfele fölé nőni, hogy kijelentette: a közel-keleti válság kezelésére világos stratégiára van szükség, mert, mint mondta “nem tudjuk öléssel megnyitni magunknak a kiutat ebből a zűrzavarból”. Az elnök azt hangoztatta, hogy ezt a stratégiát a jelenlegi kormány a partneri kapcsolatok építésével, a demokratikus erők támogatásával és szélsőséges erők elleni fellépéssel már rég megmutatta.
A republikánus kihívó bírálói várakozásaira rácáfolva nem héjaként mutatkozott és nem sürgetett azonnali katonai fellépést sem Szíria, sem Irán esetében, és azt hangoztatta, hogy célja a béke és a biztonság megteremtése, aminek alapja az amerikai gazdaság és a hadsereg ereje. Obama azt igyekezett bebizonyítani, hogy riválisa, noha nála hangosabban próbálja hangoztatni az amerikai érdekek védelmének és az ország ellenfeleivel szembeni fellépésnek a szükségességét, a külpolitikában voltaképpen semmit sem csinálna másképp, mint a jelenlegi kurzus.
A két politikus nem értett egyet abban, hogy Amerika számára mi jelenti a legnagyobb jövőbeni fenyegetést. Obama az iszlamista szélsőségesek terrorizmusát, Romney pedig a nukleáris fegyverekkel rendelkező Iránt nevezte meg fő ellenségként. Kisebb hangsúlykülönbségekkel ugyan, de mindkét politikus kijelentette, hogy az amerikai csapatokat 2014-ben kivonná Afganisztánból, hogy egy iráni támadás esetén Izrael segítségére sietne és hogy megakadályozná Teheránt a nukleáris fegyverhez jutásban. Egyetértettek abban is, hogy folytatni kell a terroristák elleni dróntámadásokat. Romney külpolitikai programjában újdonság volt, hogy kijelentette: a holokauszt megkérdőjelezése miatt, a népirtás elleni ENSZ-konvenció alapján vádat kell emelni Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök ellen.
Obama az Egyesült Államok jelenlegi nehézségeiért az előző, republikánus kormányzat felelőtlen és meggondolatlan kül- és gazdaságpolitikáját okolta, Romney pedig ellenfele kormányzását. Kína ügyében Romney ismét azzal fenyegetőzött, hogy Pekinget valuta-manipulátornak foglya bélyegezni, Obama pedig azt hangoztatta, hogy több eljárást indított és nyert meg az ázsiai nagyhatalom ellen, mint az előző két kormány együttvéve.
A republikánus elnökjelölt megismételte, hogy 12 millió új munkahelyet kíván teremteni, Obama pedig azt, hogy ellenfele a tíz év alatt 5 ezer milliárdos adócsökkentéssel és a hadsereg büdzséjének senki által nem kért 2 ezer milliárdos növelésével tovább súlyosbítaná Amerika eladósodottságát. Az elnök szerint az oktatás és az alapkutatás támogatásának Romney által tervezett csökkentése visszavetné Amerika versenyképességét.
