Az amerikai Stanford Egyetem Lucile Packard Gyerekkórházának orvosai azért döntöttek így, mert úgy vélték, hogy a rendes időnél kilenc héttel korábban született Jaya Maharaj csupán néhány órát maradhatna életben, ha nem végzik el rajta a beavatkozást.
Jaya szívéről a diagnózis már akkor elkészült, amikor a magzat az anyaméhen belül volt. Az újszülötteknél szokásos 120-150-es percenkénti dobbanás helyett Jaya pulzusa mindössze 45 volt, amikor világra jött.
“A baba megmentésének egyetlen útja az volt, ha azonnal pacemakert kap” – idézte fel Katsuhida Maeda sebész, akinek biztos kézre volt szüksége ahhoz, hogy a ritmusszabályozó eszköz vezetékeit az újszülött diónyi szívéhez öltse.
A szülők (a 26 éves Leanne Maharaj és a 31 éves Kamneel Maharaj) egy rutin terhességi vizsgálaton tudták meg, hogy lányuknak veleszületett szívhibája van, rendellenesen alacsony a szívverése, mert az anya immunrendszere tévesen megtámadja a ritmust szabályozó idegszálakat.
Végül a 31. terhességi hét végéig vártak az orvosok a szüléssel, ekkor komplikációk nélkül jött világra az 1580 grammos Jaya. Erre az időpontra egy 20 fős műtéti team is felkészült, hogy azonnal elvégezhessék az életmentő operációt.
Mivel a baba szíve nagyon lassan vert, Maeda úgy döntött, hogy felnyitja a kislány mellkasát, úgy végzi el a beavatkozást. Szokásosan ilyenkor az első műtétben csak a mellkason kívülről rögzíti a sebész a pacemakert, majd egy későbbi, második operáció során kap végleges ritmusszabályozó eszközt a baba. Maeda azért döntött a jóval bonyolultabb eljárás mellett, hogy a kislánynak ne kelljen egy második műtétet is elszenvednie a közeljövőben.
A műtét körülbelül egy órán át tartott, a beépített pacemaker Jaya 10 éves koráig kitart a várakozások szerint. A kislány ma már csaknem három hónapos, súlya 3600 gramm és szépen gyarapszik.
