Belgiumban az enyhe többségben levő, tehetősebb holland nyelvű flamandok azt szeretnék, ha tartományuk, a virágzó Flandria nagyobb önállóságra tenne szert a központi brüsszeli belga kormányzattól, mert egyre nagyobb terhet jelent számukra a franciaajkú, elmaradottabb, vagyis támogatásra igényt tartó Vallónia. Ezt a nagyobb tartományi önállóságot az úgynevezett államreform révén kívánják megvalósítani, de annak keretprogramját a vallon pártokkal kellene kialakítani, hogy közös, szövetségi kormány jöhessen létre.
Idén már előrehozott választásokat is tartottak, de az vajmi keveset segített az évek óta tartó patthelyzeten: a flamand nacionalisták megerősödését hozta, aminek következtében egyre inkábba süketek párbeszédére emlékeztetet a flamand-vallon tárgyalássorozat.
A drámai megfogalmazásokat kedvelő média emiatt az elmúlt hónapokban már többször beharangozta a belga állam küszöbön álló szétesését, de a jelek szerint mindez nem történik meg olyan könnyen: eddig minden egyes “végső kudarc” után tovább folytatták az alkudozásokat. Hétfőn Bart De Wever, a flamand nacionalisták vezéralakja tett olyan kijelentést, hogy “nulláról kell újrakezdeni” az egyeztetéseket.
Eközben Belgium az EU soros elnökségét adja ebben a félévben, és a központi kormányzat hiánya – pontosabban az a tény, hogy csak ügyvezető kormánya van az országnak – egyáltalán nincs negatív hatással a belga elnökség ellátásának színvonalára, a külügyi államgépezet rutinosan működik tovább.
