Az ember hajlandó alárendelni magát, és elfogadni a főnököt, függetlenül attól, hogy mi véleménye a történésekről.
Ezt mondja a Szabad Európának Csányi Vilmos. A professzor kutyákról, majmokról, sirályokról, emberekről, illetve emberek állati ösztöneiről mesél. Beszél egyebek mellett a hiedelmek csoportformáló erejéről, az alfahímek kiválasztásának változásáról, a szónoki képesség fontosságáról, illetve arról is, hogy egy tömeg tagjaként miért fogadunk el olyat is, ami irracionális, sérti egyéni érdekeinket. A nagyinterjúban szóba kerül a háború, a társadalmi megosztottság, illetve az összetartozás ereje.
Az ember az egyetlen, aki képes feláldozni magát azért a csoportért, amiről elhiszi, hogy a tagja.
Ehhez elég a hiedelem, valós ellenség sem kell. A közös célért akkor harcol a közösség tagja, ha létezik egy számukra tökéletes vezető, aki
mindent tud, mindent lát és mindent megold.
A jelenlegi rendszer híveit az infláció, a bérük nem érdekli, elég ha van kihez tartozniuk.
Csányi Vilmos úgy számol, a szocializmusnak három-négymillió sértettje volt, őket már ez összerántja. Ez hit kérdése. A másik oldalon nincs senki, aki közös célt/narratívát fel tudna mutatni. Bár abszolút nem tartja valószínűnek a NER szétesését, de az is hiedelemalapú lenne, ha valaki azt mondaná, ő képes változtatni a helyzeten.
A háborúban, politikában nagyon fontos, hogy érkezzen egy ajánlat:
legyen, aki rosszabb, aki csúnyább, aki hamisít, míg a mi emberünk tökéletes, és megoldja a helyzetet. Így máris hozzánk tartozol, ettől leszel valaki. Amúgy a másik is ugyanazt mondja, csak nem jól. Az ember pedig mindenre rábeszélhető.
A professzor szerint a jó vezető pontosan érzi, meddig mehet el, nem elvárás, hogy tudja, miként változzon a tanárok fizetése, az orvosi ellátás. Szerinte jelenleg ugyan inkább visszaléptünk a harcias, férfias társadalom felé, de ez csak átmeneti, elnőiesedhet a társadalom, nincs ki ellen harcolni, a brüsszelezés, sorosozás gyerekes.
Könyörgök, nincs ellenség.
Orbán Viktorról alapvetően évek óta változatlan a véleménye, ám amikor Mészáros Lőrinc hajózásáról kérdezik, új megvilágításba helyezi a korrupciót.
A társadalom alapállapotában ugyanis arról szól, hogy a családtagjainak és a barátainak mindenki szeretne mindent megszerezni. Így a korrupció – miszerint a hozzám közel állóknak szeretnék valami pluszt adni – az etológus számára normális jelenség.
