Majtényi László – Kovács Ágnes – Lázár Domokos: Orbán fekete seregei
Az elátkozott kilencedik módosítás jogainkba gázoló rendelkezései között van olyan, amelynek már az Alaptörvény korábbi szövegében is szereplő, de most újrafogalmazott dilettáns homálya éppen egyértelműségében mutatkozik meg: „Hadiállapot idején a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek.” Nincs feltételes mód, mindenhonnan eltűnnek a férfiak, mert mindenki katonának áll. A rendelkezés hatálya, ez sem mellékes, a százévesnél idősebb férfiakra úgyszintén kiterjed. (Gondoljuk, a matuzsálemeket, esetleg könnyített rohamfeladatokkal, majd külön harci egységekbe, rajokba szervezik!) A hadrafogottakon túl az otthonhagyottakról: ilyen férfiak az idézett szabály szerint egyáltalán nem lesznek, hiszen hadiállapot idején minden férfi seregtag, viszont a családi melegét őrző nők mindegyike munkaszolgálatra kötelezhető.
Váncsa István: Debrecennek volt egy vize
„Jó minőségű a termőföldünk, festői szépségű a Duna-partunk, tiszta a levegő, a községben teljes körű az infrastruktúra – békességben szeretnénk itt élni!” – olvasható Iváncsa község honlapján, miközben valamennyi érintett, sőt hovatovább az egész ország tudja, hogy a tiszta levegőnek meg ennek az egész idillnek mindörökre befellegzett. És nem csak Iváncsán. Akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, hirdette meg kormányzatunk pár évvel ezelőtt, amikor a kocka már el volt vetve, azaz le voltak rakva a környezetpusztító gyáróriások alapkövei, a tárgyban érintett önkormányzatok zöme pedig fülét-farkát behúzva hallgatott. Részint mert az ő véleményüket a kutya se kérdezte, részint mert előre sejtették, Göd példáján pedig a gyakorlatban is tanulmányozhatták, mit tud elérni az önkormányzat, amikor a tárgyban érintett lakosság érdekeit képviselve a Karmelita kolostor ellen fenekedik. Magamagát kaparja el vele annak ellenére is, hogy nincs egyedül, vannak sorstársai, sajnos egyre többen, és elvben akár össze is foghatnának, de hogy ennek mekkora esélye van és milyen eredménye lehetne, az többé-kevésbé tudható.
Kovács Zoltán: Mágnás Miskák
Magyarországon nem élhetne más, mint a miniszterelnök tágabb baráti köre meg a pályázati támogatásokat elnyerő és fölélő, valami tragikus félreértés folytán mégis nemzeti polgárságnak nevezett lumpenréteg. A kormányzati kommunikáció ugyan keservesen erőlteti azt az ideológiai tételt, miszerint minden fejlődés alapja az erős nemzeti burzsoázia, ami amúgy teoretikusan igaz, praktikusan viszont nálunk az látszik, hogy a magyar nemzeti burzsoázia a pénzt nem termeli és hozza, hanem megkapja és viszi. Nyilván az elmúlt tíz-tizenkét évben valami lecsorgott az alsó régiókban dolgozókhoz is. Hogy a szégyen nagyobb legyen, a fél ország örül ennek a nekik jutó pénznek, hiszen fogalmuk sincs arról, mennyit is kaphatnának, ha a fölöttük egymáshoz és még följebb dörgölődző, úgynevezett munkáltatók rendesen kifizetnék őket.
Ebben az országban továbbá jól ellehetnek még a békeidőben kiválóan és újabban egyre nagyobb kormányzati megbecsülésnek örvendő katonatisztek, de pláne a további fegyveres testületek élállománya. A kormányfő legújabban készült fotóinak többségén éppen ellép a terepmintás állomány előtt, a háttérben a civil ruhába öltözött, szigorú tekintetű vezérkar. Vannak még aztán egyenruhások, például a postások, vasutasok meg a tűzoltók, de azok nem számítanak. Egy büszkén tovaszirénázó tűzoltókocsiról azt sem tudni, van-e annyi benzinük, hogy elérjenek a tűzig.
Csepi Lajos: Bor és foci
Lám, a Ferencváros is bejutott a Nemzetek Ligájába, ragadja meg a szerény felkészültségű, de érdeklődő állampolgár figyelmét egy mondat. A kijelentés az InfoRádió Aréna című műsorában hangzik el, ahol komoly férfiak beszélgetnek. Az állampolgár meghökken, mivel legjobb tudomása szerint az említett sorozatban nemzeti csapatok játszanak, a Fradi pedig, bár mostanában sok mindennel dicsekedhet, mégsem azonos a magyar válogatottal. Már csak azért sem, mert a játékosok döntő többsége idegenlégiós.
A műsorból, amelynek két vendége a Tokaj-Hegyalja Egyetem kuratóriumának elnöke és a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos, a továbbiakban kiderül, hogy a Ferencváros csupán illusztráció. A futballcsapat példájával a kuratóriumi elnök hozakodott elő, aki néhány évtizede, ifjú politikusként vált ismertté. Akkor a rendszerváltás előtti állampárt lebontásában, a jelzők nélküli demokrácia és a médiaszabadság megteremtésében vállalt fontos szerepet, ma pedig a NER megszilárdításán szorgoskodik. A Fradi sikerével azt kívánta érzékeltetni, hogy a folyamatos és jelentős összegű állami támogatásnak köszönhetően komoly nemzetközi eredmények érhetőek el. Szerinte ez követendő út a hazai borászat számára is.
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár – irodalmi tudósítás, sör, bor, xx. – Darvasi László riportja
Beszámolónk műfaja: séta. Lesznek állomások, és aki írja, esendő masiniszta és kalauz egy személyben. Úgy utazgatunk ennek a könyvvásárnak a kicsiny, de parázsló terében, akárha valamely országos nagypagonyban lennénk, mókus nem dobál dióval, a csemer medve se zabál föl, de föltűnik a székely költő, és rendre vicceket mesél (pohár bor, fehér). Ez itt, melyen helybeli iskolás gyerekek rolleroztak, és írók mímeltek olvasást, mint a hivatalos megnyitón megtudtuk, nemcsak a 28. vásárhelyi, de nemzetközi is, erős az anyaországbéli jelenlét.
Milyen itt az írónak? Többnyire magányos és eltitkolt önzésüktől kiszolgáltatott emberek lelnek a másik segítő vállára. Hirtelenjében őszinte barátokká válnak, mert megérzik, nagyon is hasonlatos bizonytalanságok között téblábolnak, egyazon cipőben eveznek, ahogy Szegő János mondaná, és hogy nem is annyira művek, hanem a hasonló foglalkozási ártalomtól elgyötört emberek randevúja a fontos. Is. De máris érkezik az olvasó, a kedves, az erőszakos, a sokat beszélő, a seregnyi apróság. Különben jó beülni másik író estjére. Mit állít és hogyan. Hisz-e a szavaiban, vagy csak rutinosan mutogat a várázspálcával. Az irodalom azért űbereli a filmet vagy a színházat, mert ha az író vagy a műve nem érdekes, akkor is érdekes. A nem érdekes vagy az unalmas is érdekes. (Koccintás.)
Aranyoktóber első napjaiban behatoltunk Székelyföld őszvéres belvidékébe, Csíksomlyó levélhullajtó panorámájába, köszöntünk a keresztnek, Bálványos gyilkos gyógyvizeiben merültünk, ollé. A 25 éves Székelyföld vendégeként néztük a noha borral átitatott, köddel dúsított székely éjt (1-2 pohár, sssz). Előzetes kiképzésben részesültünk tehát. Megismertük Bodor Ádám egyik kedvencét, az örmény füllevest. Egy este négy székely irodalmár fölváltva mesélt székely vicceket. Túléltük, ők is, csoda. (Több literes unikumos üveg, rekesz bor, borszéki víz) 253 viccet abszolváltak, egyik csemerebb volt, mint a másik, négyre emlékezünk.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
