Balassa Balázs 2020-ban mondott le a szigligeti polgármesteri posztról, korábban pedig a Balatoni Szövetség elnöki pozícióját is elengedte, amit ön vett át. Tartja vele a kapcsolatot, kialakult barátság a közös munka során?
Nagyra tartom a munkásságát, de – sajnos – a saját döntése miatt lemondott a tisztségéről. Szigligeten megvolt a választás, a fia lett a polgármester. Balázzsal igazándiból nincs kapcsolatom, előtte természetesen mint a szövetség elnökével, sokat beszéltünk. Amikor a helyére megválasztottak 2019 decemberében, én kértem, hogy a továbbiakban segítse a munkánkat, akár társelnökként. Ez úgy szokott lenni, hogy egy megye rotációban ellátja az elnöki tisztséget, a másik kettő társelnököt ad. Azt gondolom, a Balatoni Szövetség jó példa arra, hogy nem foglalkozunk azzal, kinek milyen elkötelezettsége, vallása, akármije van.
Nekünk egy a fontos: a Balaton. Ez halálosan komoly történet. Az elmúlt egy évben értünk el eredményeket. Kormányzati szinten is meghallgatják, amit leírunk, leülnek velünk tárgyalni. Ha valaki komolyan veszi, hogy a Balatonnal akar foglalkozni, nem árt, ha meghallgatja azokat, akik itt élnek a tó körül.
Milyen célokat szeretne elérni az ötéves elnöki ciklusa végére?
Az első célom az volt, hogy minden település vezetőjével személyesen találkozzak. Ez meglesz a végére, csakhogy néhány hónap alatt gondoltam végrehajtani, mert én vagyok a jedi. Ez nem sikerült, a pandémia közbejött. Azt szeretném, hogy rang legyen a Balatoni Szövetség tagjának lenni, 10 százalékkal több legyen a tagunk. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 164 településből áll, nekünk pedig 80 tagunk van.
Hogy jellemezné a kormányzattal való viszonyát mint a szövetség elnöke? Milyen szinten szokott tárgyalni önökkel a kabinet, kiket delegál?
Nagyon aktuális a kérdés, a minap voltam a Magyar Turisztikai Ügynökségnél, ahol a vezérigazgató-helyettessel és a turisztikai igazgatóval egyeztettünk. Jó hangulatú és konstruktív volt a beszélgetés, az is elhangzott, hogy partnerként kíván az MTÜ a Balatoni Szövetséggel együttműködni. Ez számunka nagyon fontos, jó, ha bele tudunk szólni a tó dolgaiba.
Miből gazdálkodik a Balatoni Szövetség?
A szövetségnek csak annyi pénze van, amennyi a huszonéve megállapított tagdíjakból összejön. Így csak ajánlásokat tudunk tenni a tagtelepüléseknek, illetve sugalljuk, hogy mely térséget kéne fejleszteni. Mert van olyan térség, ami nagyon jól fejlődött, mint Balatonfüred, Siófok és Keszthely környéke, de a Délnyugat-Balaton és a Kis-Balaton környékének gazdasági helyzete eléggé sanyarú. Azt azért tudni kell, hogy a Balatoni Szövetség elsősorban érdekérvényesítő, érdekharmonizációs szervezet.
A szövetségnek is sok munkát és fejtörést okozott a Bahart ügye. A Balaton hajózási cégét múlt év elején reorganizálni akarták, ami egyes bírálatok szerint pusztán a vagyona kiárusítását, a nyereségesebb üzletágak (mint a vitorláskikötő-üzemeltetés) kiszervezését jelentette. Lett is nagy botrány, majd a többségi tulajdonos, az állam jogait gyakorló MTÜ megpróbálta elsimítani a helyzetet. Most ott tartunk, hogy három település visszakapta a hajóállomását, és a vitorláskikötők üzemeltetése is marad a Bahartnál. Ön hogy élte meg ezt a történetet?
Én sikerként. Hozzá kell tennem, hogy én voltam az elsők egyike, aki fölemelte a szavát a reorganizációs terv ellen.
Mert Fenyves is tulajdonos a Bahartban?
Nem. Csak azok a tóparti önkormányzatok voltak tulajdonosok – huszonnéhányan –, amelyek kikötővel rendelkeztek. Ott voltam, Suchman Tamás volt a privatizációs miniszter akkor – őt gyerekkorától ismertem, marcali fiú volt –, amikor Füreden az állam átadta a Bahart működtetését az önkormányzatoknak azzal, hogy majd X éven belül X milliárdot be kell tenniük, hogy legyen miből fejleszteni. Nyilván mindenki megígérte ezt, amiből semmi sem lett. Megkérdeztem a mellettem ülő kollégát, hogy honnan lesz erre pénz? „Nem baj, majd lesz” – válaszolta.
És ez még a 2008-as pénzügyi válság előtt volt.
Bőségesen. Mint a Balatoni Szövetség elnökségi delegáltja, feltettem a kérdést, vehetünk mi is részvényt? A képviselő-testület nálunk azt mondta, elkülönít erre pénzt, vegyünk részvényeket. Igaz, hogy akkor még nem volt kikötőnk, de tervben volt már, az pedig nem rossz, ha van valamiféle értékpapírunk. Mindez máshogy alakult, elindult a részvények felvásárlása, az államé lett a többség. Nyilván az állam azt mondta, hogyha nem sikerült kifizetni a dolgokat, akkor magához veszi a céget. A reorganizációs terv meg a pandémia közepén szép csendesen megjelent. Amikor ezt elolvastam, hát nagyon meglepődtem. Na, akkor az elnökséggel készítettünk egy levelet, amit eljuttattunk a tulajdonosi jogokat gyakorló MTÜ-nek, utána fogadott engem Guller Zoltán MTÜ-vezérigazgató.
Ez milyen hangulatú beszélgetés volt?
Jó hangulatú, konstruktív egyeztetés volt, aminek eredményét mindnyájan ismerjük.
Úgy értem, Guller úr kész tények elé állította önt, vagy hajlandónak mutatkozott kompromisszumokra?
Azt mondta, már amikor leültem, hogy meg van oldva a kérdés, mert le fognak ülni a Bahart akkori igazgatójával, Kollár Józseffel az érintett települések, és egyezkednek. Mondtam, hogy akkor én majdnem hiába jöttem, bár pár dologról azért beszélgettünk. Kontrát Károly, a túlparti országgyűlési képviselő nagyon korrektül odaállt az érintett települések mellé. Arra meg ki gondolt volna, hogy egy levél hatására változtatnak?
Az nem lehet, hogy direkt nagyot lépett az MTÜ, hogy abból picit visszalépve engedékenynek mutatkozzon végül?
Nem tudom. Nyilván, ha a céget átnézték, biztos vannak, voltak olyan elemei, amiket meg kell változtatni.
Pont a nyereséges részeket akarták kiszedni belőle.
Hát persze, véletlenül. Azt vallom, hogy a Balaton szerves része a hajózás. Így annak egyben kéne maradnia. Mert az, hogy ezt a részt az XYZ kft., azt meg az a cég működteti, nem jó irány. A vitorláskikötős történetet az érintett településekre bíztuk. Azt kértem inkább tőlük, hogy személyesen járjanak el abban, hogy majd ők működtetik, vagy valami történjen. Összességében én ezt sikerként élem meg.
Tud arról valamit, hogy a vitorláskikötők esetén miért táncoltak vissza a Bahartnál?
Úgy tudom, hogy volt a Baharton belül is olyan szakember, aki szerint nem volt ez jó ötlet.
De volt a Bahartnak ebben a történetben bármilyen döntési jogköre vagy szava?
A Bahartnak abszolút nincs már semmiben sem, mert megvan a tulajdonos, aki odateszi a kottát azzal, hogy ebből játszunk ma gyerekek, és kész.
Az utóbbi években elég gyakran felmerül a kifejezés: „a Balaton körbe betonozása”. A rengeteg új apartmanház, szálloda építése, a partok lezárása, a fakivágások, a természetpusztítások, nádirtások jelzik ezt a tendenciát. Önnek mi a véleménye erről, hol lehet meghúzni azt a határt, ami mindenkinek jó: az ökológiai egyensúly is megmarad, a befektetői-turisztikai igények sem szenvednek csorbát?
A Balatonnak nagy szüksége van arra, hogy tiszteljük és ismerjük el, ez egy természetes tó. Egy természetes tónak szüksége van arra, hogy tudjon élni, ehhez kell növényzet, állatvilág. Ebben vastagon benne van a nádas, ennek a megóvása mindannyiunk érdeke. Ha nem lesz nádas, nem lesz Balaton, ezt tudomásul kell venni. Ezt egy szakértő mondta, nem az én okosságom.
Mértéktartónak kell lennünk abban, hogy mit és mennyire építünk be. Jól tudom, hogy az ingatlanbefektetések és a Balaton szeretete, a napfelkelte látványa a szobából nagyszerű dolog lehet, de én sem így ébredek, pedig itt születtem, ugyanis a település más részén lakom.
Ez pedig Balatonfenyves, amit így szeretünk, ahogy van. Nyilván visszaemlékezünk rá, gyerekkorunkban milyen kevés volt az épület, milyen sok a növényzet, hogy fogtuk a békákat, siklókat. A világ megy előre, és azt a szimbiózist, ami a Balaton és a turizmus között van, nagyon szigorúan be kéne tartani és tartatni. Nagy a települések felelőssége, hisz ők mondhatják azt, hogy állj, ne tovább! A település gazdái a polgármester és a testület, és ha ők azt érzik, arra kaptak felhatalmazást, hogy a település természeti-ökológiai egyensúlyát megtartsák, az nagyon szép és vagány dolog.
Nagy viták övezték a siófoki meteorológiai obszervatórium elé tervezett társasház ügyét, ami a takarása miatt megnehezítheti az időjárás-előrejelzést és a viharjelzések pontos kiadását. Erről mi a véleménye?
Amit le is írtam akkor, hogy tartok tőle. Elolvastam kiváló szakemberek véleményét ezzel kapcsolatban, akik az obszervatórium szolgáltatásait folyamatosan használták, például a vízimentőkét. Az obszervatórium páratlan értékei azok a különféle mérések, kutatások, amiket végeznek, lehet, hogy ezeknek lesz végük. Egy 20×60 méteres telken egy ekkora, lóméretű házat építeni! Nem érzem az óriási nagy fontosságot. A kormány előtt volt annak a lehetősége, hogy cserélje el az ingatlant, ez az ingatlan maradjon állami tulajdon, és egy másik állami, vízparti, közeli tulajdont csereberéljék el. Ezt az ingatlant meg adják oda a meteorológusoknak, és olyan műszereket tudtak volna arra a telekre telepíteni, amik még hiányoznak az általuk végzett kutatásokhoz.
Mit szól a tihanyi Limnológiai Intézet átalakításához és Jordán Ferenc igazgató távozásához?
Az én hibám, de Jordán Ferenccel nem találkoztunk személyesen. Azaz csak egy nagyon rövid időre, és akkor „fenyegettem meg”, hogy fogunk találkozni, mert szerettem volna vele személyesen beszélni. Egy nagyon intenzív és tettre kész embernek hittem. Most is ezt gondolom róla. Jelenleg egy átalakítással kiderült, hogy nem is olyan szép a menyasszony, mint amennyire gondoltuk. Én ezekre sokat nem adok, szeretek a saját tapasztalásaim alapján megismerni valakit, és utána véleményt mondani róla. Mindenki, aki a Balatonért hajlandó tenni, azt támogatom. Nyilván a régi dolgok megreformálása általában fájni szokott. Egyébként a Limnológiai Intézetnek fantasztikus szerepe kellene, hogy legyen a Balaton kutatásában.
Csak forrás kéne nekik.
Nyilván forrás is kéne. Én azon lepődtem meg, hogy az elmúlt esztendőkben az algavirágzással kapcsolatban kiderült, hogy ezt kutatja Veszprém, a Műegyetem, Debrecen. Aztán amikor nyilatkoznak, háromféle vélemény jelenik meg. Amikor egyeztettünk a Balatonnal kapcsolatos kérdésekről, azt mondtam, hogy a kutatások organizálásának letéteményese az a Limnológiai Intézet kell, hogy legyen. Ha lefordítjuk a nevét, akkor az tótani intézetet jelent. Ez a Balaton kutatására jött létre, hát akkor mi is a kérdés?
Ha ez egy kézben van, akkor felőlem Kuvaitban is kutathatják a Balatont, nincs bajom vele. Csak legyen egy, aki összefogja, aki kimondja, hogy itt vannak a kutatási eredmények, ezeknek ez a konklúziója. Úgy vagyunk most vele, mint a vírussal. Van csaknem tízmillió virológus Magyarországon, és mindenkinek más a véleménye róla.
Még egy kérdés erejéig visszatérnék Balassa Balázshoz. A volt szigligeti polgármester lemondásakor „egyes befektetői körök” nyomásgyakorlását említette, ami gyaníthatóan arra utalt, hogy szállodákat, apartmanházakat építenének a falu egész érintetlen partvidékére. Itt, Balatonfenyvesen mekkora hasonló befektetői nyomást érez?
Azt hallottam, Szigligetnek ezt a természeti csodáját, hogy kevés az épület és a szálloda, meg szeretné őrizni az új testület is. Nálunk nincsenek olyan szabad területek, ahol nagy beruházások megjelennének. Van egy-két olyan üdülő, ami teljesen elhanyagolt volt, mint a Postás Üdülő, annak a felújítása évek óta zajlik, apartmanházak lesznek a helyén. Nem is jelentkezik ez a fajta nyomás.
Olyan irányból sem, hogy a település változtasson a beépíthetőség mértékén vagy épp az elfogadott épületmagasságon?
Van egy kiváló főépítészünk – egyben barátom is –, Molnár Árpád, aki többek közt Siófok első rendszerváltás utáni polgármestere is volt. Mi együtt a szakmaiságot figyelembe véve döntünk arról, hogy egy épület vagy beépítés milyen módon változtathat a környezeten. Azt tudni kell, hogy minden település saját kezében van a történet. A rendezési tervek, amiket a képviselő-testületek fogadnak el azok, amik meghatározzák, miként építhető be egy település.
De a végső építési engedélyeket a kormányhivatalok adják ki.
Valóban, de az alapján adják ki, ami a helyi döntésekből következik. Ha most megváltoztatja a beépítési módot a helyi önkormányzat, azzal nemigen lehet mit kezdeni. Nyilván minden egyes település a maga lelkiismerete és szándéka szerint változtathat a központi törvények alapján.
Egy vitatott beruházás akadt Fenyvesen is: a vitorláskikötő. A mintegy 500 méter hosszú mólószárak miatt sok támadás érte a projektet, részben az áramlás megváltoztatása miatt. Mit tapasztaltak az elmúlt években, beigazolódtak a félelmek, valóban feltöltődött a móló és a part közötti, a kikötőn kívüli vízfelület?
Bevallom őszintén, anno kiálltam a kikötő mellett. Úgy véltem, egy településnek a jövőjét az határozza meg, milyen lehetőségeket tud kihasználni. Volt egy hazai befektető, aki felvállalta, hogy kikötőt fog építeni. Mi ezt az álmunkat 1997 óta dédelgettük, végül 2017-ben elkezdték építeni. Sok minden jött, ami alkalmatlanná tette a fejlesztést, például a gazdasági válság, amikor nem lehetett hitelhez jutni. A képviselő-testület végül végigvitte az elképzelését.
Miért kellettek ekkora mólószárak? Mert a déli part alapvetően sekély. Odáig kell eljutni egy mólóval, ahol a nagy tőkesúlyos hajóknak is megfelelő vízmélység van. Ezt nagyon támadták, főként az önjelölt vízépítő és környezetmérnökök.
Nem akarok senkit se kifigurázni, tisztelem azt, aki védi a környezetet, de én műszaki emberként hajlamos vagyok rá, hogy ha szakvéleményeket látok, azoknak hiszek. Kell persze az is, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, még ha az igazából akár megmosolyogtató vagy érezhetően nem a valós tényeken nyugvó is. Talán az idő bennünket igazolt, akik támogattuk, mert semmilyen káros hatásról nem tudok.
Monitorozzák folyamatosan?
Igen, monitorozzák. A kikötőben vannak olyan pontok, ahol folyamatosan kell tisztítani a medret, de ez legyen a kikötő üzemeltetőjének gondja. Vízforgatás is van, télen is tele van a kikötő. Úgy tudom, most 170–180 hajó van a kikötőben. A maximális befogadóképesség 300–350 között van.
Érzik a kikötő hatását a településen? Fellendítette a helyi turizmust?
Mindenképpen, mivel megjelent egy olyan réteg, amely vitorlázik. A vitorlázókról tudni kell, hogy imádják a kikötőjüket, imádják a hajójukat, akörül szeretnek molyolni, nem könnyű őket kimozdítani. A kikötő önmagában csak egy létesítmény egy bizonyos rétegnek. De szerettem volna, hogy bevonjuk a település életébe, például kultúrprogramokkal, rendezvényekkel, sporteseményekkel. Itt van még nekünk a kisvasút, ami épp bővül, három kilométer van meg a nyolcból az újjáépítendő csisztafürdői ágon. Homolya Róbert MÁV-vezérigazgató szerint a szezonra kész lehet, de én azt gondolom, az év végére nyithat meg az új ág. Fenyves alapból azon települések közé tartozik, amely jól el van látva látnivalókkal: kikötő, kisvasút, természetvédelmi terület, a Nagy-Berek, jelen van a vadászturizmus is. És akkor a panorámáról ne is beszéljünk: a túlpart Fenyvesről a legszebb.
Balatonfenyvesen rengeteg nádas van, az önkormányzat pedig egyfajta keresztes hadjáratot hirdetett a számtalan illegális mederfeltöltés és stég ellen. Hogy áll ez a küzdelem, milyen hajmeresztő sztorikba futottak bele?
Akadtak érdekességek, például kiülős fa szaletli is volt, amit találtunk. Ebben nagyon szépen lehet borozgatni, csakhogy bent van a Balaton medrében, nyilván feltöltésen.
Ott kezdődött, hogy volt egy konkrét ügyünk. Kimentek a munkatársaim, és találtak egy feltöltést. Mondtam nekik erre, hogy „holnapután visszamentek, és elkezditek a település nyugati határán, és felmérjük végig a partmenti telkeket”. Most ez könnyebb, a téli vegetáció miatt több mindent látunk. 30 és 40 között van azon ügyek száma, amik keletkeztek. Megküldtük a listát és egy kísérőlevelet a székesfehérvári központú Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségének, ami a Balaton vízfelületének kezelője. Ők visszaírtak egy levelet, és különféle jogszabályokra hivatkozva közölték, hogy a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság az eljáró hatóság. A napokban küldtük át az anyagot a Fejér megyeieknek, hogy ők már hatóságként járjanak el. Én azt kérem, hogy óvjuk már meg a tavat. Felháborító és egyszerűen elképesztő az a bátorság, hogy valaki vesz egy parti telket, és teljesen önhatalmúlag elkezdi feltöltögetni, amivel természetkárosítást is megvalósít, miközben mindenféle betonos sittel megtölti a medret, befüvesíti szépen, mert neki nagyobb helyre van szüksége.
Van egy hosszú utcánk, a Mária utca, amiből a Balaton felé nyílnak a madár nevű utcák. Ezek zsákutcák, a végükön ott a tó. Az utcaközösségek mintegy 50 éve csináltak befelé töltéseket és bejárókat. Az utca közössége és nyaralósai bejárnak és ott fürdenek. Egyszer megkerestek, és azt kérték, hogy vegyük át ezeknek a működtetését. Mondtam nekik, hogy nagyon szívesen, de kérem előbb az engedélyeket. Egynek sincs engedélye, tudtam én ezt. Az ilyen bejárók 50–60 méterre vannak egymástól, a köztük lévő telkek tulajdonosai gyakran szintén kivágják a nádast és töltést építenek. Összesen mintegy 40–50 ilyen bejáró lehet errefelé, amiket nyilván fel kellene számolni, mert a part mentén ezek a betöltések nem használnak a nádasnak.
Elmennek a falig a feltöltések ügyében?
Teljesen! De nekünk nincs ebbe beleszólásunk. Ahhoz, hogy én lebontsak egy ilyen építményt, másnak a telkén kell gépészkednem. Én azt tudom megcsinálni, hogy észreveszem, feldolgozom, és megküldöm az illetékes hatóságnak, majd utána kontrollálom. Az biztos, hogy ezt figyelemmel fogjuk kísérni, és folyamatosan rá fogunk kérdezni. Nem feltételezem senkiről, de lehet, hogy feledékenységből elmaradnak ezek a dolgok. Mint a Balatoni Szövetség elnöke a siófoki Balatoni Fejlesztési Tanács ülésén beszámoltam a szövetség munkájáról, és ott egy kvázi kiáltványt is megfogalmaztam a többi településnek, hogy tessék utánunk jönni, csináljuk!
Volt, aki reagált rá?
Úgy tudom igen, Balatonmáriafürdő és Balatonberény is nekifogtak. Mindenki szimpatizál ezzel. Aztán hogy a hátam mögött mit mondanak, az jó régóta nem érdekel. Az a fontos, hogy legyen Balaton az én unokámnak is, aki most négyéves. Ha valaki valamit tesz a Balatonnál, akkor igenis az első maga a Balaton legyen, mert mi ettől vagyunk Balaton-parti települések.
És hogy mi ezzel hogyan sáfárkodunk, az a mi kötelességünk, a mi lehetőségünk, a mi felelősségünk. Ezek gyönyörű, szép, nagy szavak nyilván, de én ezeket komolyan is gondolom. Én egy ilyen megcsontosodott őskövület vagyok.
Az országos átlagnál rosszabbul érintették ön szerint a balatoni településeket a helyi adók kormányzati elvonásai?
Nemcsak én, hanem a szövetség tagtelepülései és elnöksége is megfogalmazta azokat a problémákat, amik emiatt jelentkeztek. Az én megítélésem az, hogy igen, ezt alá is tudom támasztani. Készítettek egy olyan anyagot a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségénél, a TÖOSZ-nál, amit mi is felhasználtunk. Kiküldtem az érintett településeknek, amiknek Balaton-partja, strandja is van. A mi esetünkben nemcsak azok az adóelvonások jelentkeztek, amikről a híradások szóltak, hanem például a területhasználatok be nem fizetése a vendéglátós vállalkozások részéről.
Ha így marad minden, Fenyves mennyit bukik idén?
A mostani tudásunk szerint olyan 50–70 millió forint között van az a lyuk, amit be kéne tömnünk. Mit tesz ilyenkor az ember? A kötelező feladatokat nyilván el kell látni, benne van a névben is. A nem kötelező, önként vállalt feladatokat – például a civilek támogatását – pedig nem. Ez elég bajos történet. Különösen, ha a polgárőr szervezetünknek nem tudok pénzt adni. Az a probléma, hogy csomó pénz van a Balatonra, mint az MTÜ-s pályázatok, ez gyönyörűséges. De miből fogom fenntartani majd azt, ami felépült, ha a kötelező feladatokra már elment a pénz?
Nem tudunk olyan pályázatokon részt venni, ahol önrészt kell adni, mert nincs amiből önrészt adjunk.
De a 25 ezer fő alatti települések a kormány szerint kapnak kompenzációt.
Valóban így van, de ezt még így nem láttuk. De hát ezért beszélünk, ezért tépem a számat a többiek nevében, hogy legyen kompenzálás. Nagyon bízom benne, mert a turisztika alapinfrastruktúrájának az előteremtése a helyi önkormányzatok dolga.
Balatonfenyves a Balaton Hollandiája: a tó rendszeresen elöntéssel fenyegeti az alacsonyan fekvő települést, ha magas a vízszint. Ön volt a leghangosabb ellenzője a Balaton 120 centiméterre emelt szabályozási vízszintjének emiatt. Azt mondta, a partvédelem bővítésének, a vízelvezetés javításának már neki kellett volna állni. Ezzel mi a helyzet, meg tudják oldani, vagy pár havonta víz alá kerül majd Fenyves?
Úgy tudom, hogy ez a projekt, ami a partvédelem megemelésével és a mögöttes területek vízelvezetésével foglalkozik, folyamatban van. A gazdája a vízügyi igazgatóság. Ez részben a mi területünkön történne. Láttam terveket, az egyik nemigen tetszett, de nem is lett valóság belőle.
Az utcák helyett akár csatornák is lehetnének, mint Velencében, hangulatos lenne.
Azt gondolom, minden megoldható, a Holdon is járt ember. Nagyot kellene ehhez álmodni, bár valamelyik nap láttam a dubaji Pálma-szigetet, ettől kezdve azt gondolom, minden lehetséges.
A Balaton többletvizét amúgy elnyelheti a Nagy-Berek?
Nem, mert mi egy púpon, egy homokpadon vagyunk, amit Fenyves előtt is lehet látni, ez akadályozza. Amikor nagyon alacsony volt a vízszint, akkor kint voltak a szigetek. Én az egyiken tartottam testületi ülést annak idején. Jeleztük ezzel, hogy a tó iszaposodott, kotorni kellett volna. Mindenesetre továbbra is az emelt vízmagasság lesz, bár nagyon érdekes, hogy az algásodással kapcsolatban volt olyan kutató, aki azt mondta, a magas víz nem tesz jót az algáknak.
Mások meg azt mondják, a nádasoknak a váltakozó alacsony és magas vízállás a jó.
Hú, igen. Én mindenhez nem értek. Ezért hallgatom meg a szakértőket. Csak amikor ő azt mondja, ő meg amazt, akkor mi az igazság?
Tavasszal beindult egy olyan tendencia, hogy a járvány miatt sokan leköltöztek a Balatonra, főleg a home office lehetőségek elterjedése miatt. Balatonfenyvesen is volt ilyen tendencia?
Sajnos nem. Kellene a vérfrissítés ezeknek a balatoni településeknek. Azt hiszem, Gyenesdiáson kívül nincs olyan település, aminek a lélekszáma főként fiatalokkal, erőteljesen gyarapodna. Elöregszenek a települések. Nyugdíjba mennek a városban lakó nyaralótulajok, ide levonulnak, mert márciustól novemberig marha jó itt lenni, hisz csend van – kivéve azt a két hónapot, amikor őrület van.
Mondjuk durcás voltam tavasszal azokra, akik Pestről lejöttek kutyát sétáltatni a strandra lakhelyelhagyási korlátozás idején. El is mondtam, le is írtam többször, hogy Szuszukát nem Fenyvesen kell megsétáltatni, utazva 160 kilométert.
A Facebookon is öldöklő viták bontakoztak ki a járványtól aggódó helyiek és a karanténból szabadulni vágyó, Balatonra lejövő látogatók közt.
Mindenki úgy szereti a kutyáját, ahogy akarja, csak hagyjon ki belőle. Nyilván az a helyzet, hogy félt a lakosság. A fenyvesiek hála istennek tisztességgel betartották az előírásokat, vigyáztak magukra. És akkor megjöttek hétvégére a látogatók, és félórákat kellett veszekedni a boltban, mert nem akartak maszkot felvenni. Mondtam a boltosnak, hogy miért nem küldte ki az ilyet. Akkor voltam másodszor nagyon dühös, amikor a turisztika beindításakor elhangzott, hogy gyerünk le a Balatonra, nem az Adriára. Be kellett tartatnunk, mennyien mehetnek be a strandokra, ami önmagában rossz döntés volt. Nyitva voltak már a büfék, jöttek a vendégek. Beszélgettem vendéglátósokkal, azt mondták, az előző évhez képest 120–150 százalékos forgalmat csináltak. Több ember volt, éreztük is ennek a káros hatását, mert nem egyszerű történet itt elférni. Közlekedni kell, parkolni kell, satöbbi. Hogy mi lesz idén, azt meglátjuk. Azt gondolom, hogy szezonra biztos el fog múlni ez a történet, mert kell, hogy a turisztika valamit produkáljon.
Ön szerint – a járványtól függetlenül – hogyan alakul a szolgáltatások színvonala, az étkeztetés; milyen trendvonalat láthat egy Balatonra utazó turista?
Szerintem ez megy önműködően. Hála istennek vannak olyan partnerek, akik ebben abszolút élen járnak. Ilyen a Balatoni Kör, aminek van egy ilyen pályázata, hogy az Év Strandétele. Ez önmagában is egy nagyszerű dolog, és tényleg sarkallja őket. Van is olyan büfé a kikötőben, aminek mondtam, hogy ebben az esztendőben vegyenek részt a versenyen. Ilyen jobb helyekkel szeretném kiváltani a jelenlegi büfésort, ami egy konténer, a tetején egy terasszal.
Utolsó, tán legfontosabb kérdés: hekk vagy lángos?
Lángos. A hekkre nagyon haragszom. A kollégáim nem merik itt, a hivatalban megenni. Leszöknek és megeszik a parton. Én magam szívesebben látnám és fogyasztanám a büfékben a balatoni halat.
